Budapest, 1979. (17. évfolyam)

1. szám január - Tamás Ervin: Dunakeszi

A könnyűszerkezetekből épült általános iskcU gyobb lakás kellett, s a pestit egy ittenire cseréltük. A férjem mozt is Pesten dolgozik. Közgazdász vagyok, sokáig számvitellel foglalkoztam, szintén egy fővárosi vállalatnál. Ügyfélből lettem tanácsi dolgozó . . . Problémám volt, s ezért a Pest megyei Tanács egyik vezetőjéhez fordultam. A probléma megoldódott, később behivattak, s kéraezték, nincs-e keavem a tanacsi munkához. Igent mondtam. Sok éjszakámba került, míg a különböző jogszabályokba beleástam magam, és sok nappalomba, amíg kiismertem a tanácsi munka csínját-bínját. Választásomat nem bántam meg, érdekes a munkám. A várossá válást követően választottak Dunakeszi tanácselnökhelyettesének. Hát. itt aztán van tennivaló! Nincs városközpont, távlati feladat, hogy legyen — mégpedig modern, szép! A városközpont tervpályázatát nemrég értékeltük, s a pénzügyi lehetőségtől függően fokozatosan elkezdjük építeni — a mai tanácsháza környékén — az új centrumot. Készülőben Dunakeszi részletes rendezési terve is . . . — És a közeljövő? — Építünk és építünk . . . Próbáljuk enyhíteni a gyermekintézmények gondjait, jav/tani az egészségügyi ellátást, bővíteni a bolthálózatot. Két gyerekem van, férjem bejáró, ugyanúgy érzem a város hétköznapi gondjait, mint bármelyik helybeli . . . Viszont azt is látom é$ tudom, hogy milyen iramban és hogyan fejlődik Dunakeszi! Az elmaradást nem lehet egykettőre behozni! — A főútvonal átszeli a várost. Elég szűk, a forgalom viszont annál nagyobb . . . — Út- és járda-hálózatunkkal nem büszkélkedhetünk. A belterületi utaknak negyede burkolt, a mintegy 140 kilométernyi járdából alig 10 kilométer van kiépítve. Ebben az esztendőben indult meg a városi közlekedés három autóbuszvonalon, amelyeknek a forgalma azonban várakozáson aluli, nem szoktak még hozzá a dunakesziek . . . Tovább építjük az utakat, és — társadalmi összefogással — a járdákat is . . . A 2-es főútvonal áteresztőképessége valóban kicsi. Készül egy új főútvonal terve, megvalósítására azonban csak később gondolhatunk. — Szeret itt lakni' — Nagyon. Megszerettem Dunakeszit. Igaz, most már ideköt a munkám is Rónai Árpád, a városi pártbizottság első titkára Gödöllőről került Dunakeszire. — Akkor voltam Gödöllőn, amikor város lett — mondja. — Most Dunakeszi első lépéseit próbálom a városiasodás útján vezetni. Remélem, sikerrel. — Azonos a feladat, megegyező a módszer? — Korántsem. Gödöllő zártabb egység, lakossága jóval homogénebb, és talán a városiasodás szellemi, anyagi háttere is inkább biztosítva volt, hiszen az üzemek mellett ott működött az agráregyetem. Dunakeszi a budapesti üzemek szállásadója és egyben az albérlők települése. Gödöllőn a betelepedés sohasem volt akkora, mint Dunakeszin, a ,,tősgyökeresség" ezen a vidéken ritka. — Akkor tehát lokálpatriotizmusról sem beszélhetünk? — Ránk vár kialakítása. Szeretnénk, ha az emberek nemcsak az igényeiket jegyeznék föl a főkönyvbe, hanem közösen tennének is valamit érte. A Dunakesziről eljárók „fővárosi" követelésekkel érkeznek haza, hiszen Pesten dolgoznak, s azt az ellátási színvonalat kívánnák itt is, főkéin, hogy most már ,,mi is várossá lettünk" . . . A rang valóban többre kötelez — valamennyiünket . . Még ma sem lehetünk elégedettek az egy lakóra jutó társadalmi munka értékével. Nem baj, ho valaki bejáró, nem baj az sem, ha nemrég jött, csak tegyen is valamit azért, hogy olyan legyen az c város, amilyennek ő is szeretné A múltból sok teher ragadt ránk elavult üzletek (több mint 26 ez^ -lakosra jut egy férfifodrász), a hajdani jelszó, miszerint „homo kos a föld, nem kell járda!" . . . Sok vita után értük el azt is, hogy a házgyár Dunakeszinek is adjon panelt, ne csak a fővárosba vigyék . . . Mai bánatunk, hogy a nagymúltú járműjavító leáll a vasúti kocsik gyártásával, s csak javítással foglalkozik majd. Sok munkás ezért kéri ki a munkakönyvét ... A helyi ipar nem tudja Dunakeszi munkaképes lakosságát lekötni! Itt nincsenek csendes hétköznapok, rutinmunkák. Dunakesziből várost kel1 kovácsolni, ezért kell győzni és győzködni: gyerünk, csináljuk, hajtsunk! Itt érzi az ember, hogy miért dolgozik. Épülő társasházak a Juhász Gyula utcában 1ß