Budapest, 1979. (17. évfolyam)

3. szám március - Vadas József: Éjszakai napsütésben

Tányértörölgető nő, 1919 k. Leány muskátlival, 1920-as évek Kukoricásban, 1919 k. a Matisse, Dufy által fémjelzett fauves-ok (vadak) palettájáról származnának. Legalább olyan vadak. Paradoxon, de tény: ezt a minden értelemben huszadik századi színskálát Koszta jellegzetesen régi festői megoldások szolgálatába állította. A fény-árnyék kezelésének azt a módját elevenítette fel, amelyet az egyetemes művészetben Rembrandt fejlesztett legmagasabb fokra, és amelyhez különösen vonzódott a múlt századi történeti festészet, személy szerint Munkácsy Mihály is, akit Koszta nagyra tartott, akitől sokat tanult. A tüzes színek és a fényárnyék kombinációjának jóvoltából képein a napfényben világító házfalak, tárgyak vagy figurák egészen kifehérednek, ugyanakkor az árnyékos részek (nem ritkán az éggel együtt) teljesen besötétülnek. A kortársak éjszakai napsütést véltek felfedezni Koszta műveiben. E közvetlen élményen túl azonban vannak fontosabb tanulságai is Koszta piktúrájának, e piktúra ellentmondásosságának. A tizenkilencedik és a huszadik 26