Budapest, 1979. (17. évfolyam)
3. szám március - Csenki Imre: Így láttam Bartókot
Bartók Béla. 1941, New York CSENKI IMRE ÍGY LÁTTAM Bartók Béla levele Csenki Imre meghallgatása ügyében Akit életében egyszer is az a szerencse ért, hogy találkozott és beszélt Bartók Bélával, abban felejthetetlen emlékeket hagyott a zseni szeméből sugárzó erő. Három alkalommal kerültem közelébe, de csak egyszer beszéltem vele. Először, 1931 márciusában Debrecenben, az Arany Bika hangversenytermének pódiumán láttam és hallottam játékát. A hangversenyen közreműködött Orosz Júlia, akit Szabó Emil zeneiskolai tanár kísért zongorán. Bartók Marcello, Scarlatti és Chopin műveket játszott, majd Kodály: Sírfelirat és Marosszéki táncok című művei következtek. Saját műveiből a 15 Parasztdal Ballada-tétele, az Angolt Borbála hangzón el. Nagy sikere volt. Ráadásként Este a székelyeknél c. darabját játszotta. Akkor a Református Kollégium Tanítóképzőjének IV. éves növendéke voltam. Zongorát a Városi Zeneiskolában Bessenyei Lajosné, Fábry Irmától tanultam, aki Bartókkal egy időben járt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, Thomán István volt mindkettőjük zongoratanára. A hangverseny szünetében én is bejutottam az autogramkérőkkel a művészszobába. Bartók az asztalnál ült és láthatóan kicsit fáradtan, szó nélkül írta alá az eléje tett autogram füzeteket. Fiatalos büszkeséggel tettem elé első névjegyemet. Bartók elolvasta: „Csenki Imre IV. éves tanítójelölt" — rám nézett, s ezt mondta: „Vizitkártyára nem adok autogramot." Lesújtva, szomorúan távoztam a művészszobából. Másnap zongoraórám volt, s éppen balsikeremet meséltem el tanárnőmnek, amikor bejött Hammerstádt tanár úr. Ö a szomszéd teremben tanított zongorát, s gyakran átjött. Ilyenkor németül beszélgettek a szintén német származású Fábry Irmával. Ez alkalommal magyarul folyt a társalgás: „Mit szól a tegnap esti Bartók koncerthez? — tette fel a kérdést Hammerstädt tanár úr. — „Nekem nagyon tetszett. A billentését kicsit keménynek találom. Különösen a Chopin-müvekben" — felelte Fábry Irma. „Igen — válaszolt Hammerstädt — Nekem Bartók müvei kissé idegenek, szokatlanok ..." — „Ezzel én is így vagyok" — válaszolta Fábry Irma. — Bartók zenéje és zongorázása újszerű, szokatlan. Sokat hallottam öt a Főiskolán is. Nagy művész és zseniális zeneszerző. Tegnap este a hangverseny utáni banketten mellé ültettek mint volt évfolyamtársát. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Bármilyen témát próbáltam kezdeni, nem volt hajlandó társalogni velem, de másokkal sem. Legfeljebb egy igen-t i'agy nem-et mondott. Egész este hallgatott." Ez a beszélgetés annyira megragadt bennem, hogy ma, majdiiem ötven év után is pontosan emlékszem rá. Két év múlva tanárnőm úgy döntött, hogy a budapesti Zeneakadémián, Bartóknál kell folytatni tanulmányaimat. Levelet írt Bartóknak, melyben kérte, hogy hallgassa meg játékomat. Bartók válaszolt. A levelezőlap ma is megvan, féltve őrzött Bartók-emlékeim egyike. Címzés: „Nagys. Vitéz Dr. Bessenyei Lajosné úrnőnek. Balatonmáriafürdő, Pécsi telep. Lajoska-lak. Somogy megye. Budapest, 1933. augusztus II. Csalán u. 37. Igen tisztelt Nagyságos Asszonyom! Sajnos levelére nem tudtam rögtön válaszolni, mert egy külföldről jövő értesítésre kellett várnom: attól függött ugyanis, hogy — éppen 5-től 10-ig — Pesten leszek-e vagy sem. Ma végre megjött a hír, hogy el kell utaznom Strasbourg-ba; 5-én utazom, 10-én jövök vissza (esetleg csak 11-én). 12-től kezdve meghallgatom tanítványát. Legjobb, ha itt Pesten telefonon felhívnak (647-56 a szám, nincs bent a könyvben) és úgy beszéljük meg a kijövetel pontos idejét. Sokszor üdvözli igaz híve Bartók Béla" A levelezőlapot — a telefonszám miatt — elküldte nekem tanárnőm. Nagybátyámnál, Budafokon voltam ekkor. Ö telefonált Bartóknak, és megbeszélte vele a találkozást. Az 5-ös autóbuszon mentünk a Pasaréti úti végállomásig. Innen a Csalán utcai kapuig együtt mentünk gyalog. Be már én egyedül, kicsit szorongó érzéssel, noha akkor már Debrecenben ismert, jó zongorista voltam. Szobalány nyitott ajtót és mutatta meg az emeletre vezető belső lépcsőt, mely Bartók dolgozószobájába vezetett. A lépcső melletti falon magyar cseréptanyérok voltak. Az ajtó ki volt párnázva. Bartók még nem voit a szobában. Csupán egy zongora (talán IBACH gyártmány), íróasztal és egy kisebb könyvespolc volt a berendezés. Leültem és elkezdtem skálázni. Rövid idő múlva halkan benyitott Bartók. Felálltam és 20