Budapest, 1979. (17. évfolyam)
1. szám január - Tamás Ervin: Dunakeszi
Tamás Ervin Dunakeszi A horányi komp A lóversenypálya Az első vallomás: „1933 óta lakom itt. Messziről jöttem, csapot-papot magam mögött hagyva. Szüleim korán elhaltak, s a szülőföld nem adott nekem mást, csak ínséget. Távoli rokonom hívott. Pesten van munka, írta, jöjjek. Albérlőből lettem tulajdonosa fél háznak Dunakeszin, ma már az egész az enyém. Családot is itt alapítottam, nekem ez a szülőföldem ..." A második vallomás: ,.Mérnök vagyok a helybeli gyárban. A fővárosban talán az ezredforduló táján juthattunk volna önálló lakáshoz; úgy döntöttünk az aszszonnyal, hogy elszakadunk Pesttől. Dunakeszivel szerencsénk volt, van ipara, Budapest kőhajításnyira. Semmiről sem kellett lemondanunk, mégis saját otthonhoz jutottunk." A harmadik vallomás: „Paraszt voltam, a földet túrtam Szabolcsban. Később a 43-asoknál, tudja, az építőiparosoknál helyezkedtem el Budapesten, és csak hétvégeken láttam a családot. Két év múlva éreztem, hogy megszakadok, ha tovább kell ezt csinálnom. Fölpakoltam a családot, Keszin kibéreltem egy kis viskót meg a hozzá tartozó nyári konyhát. Egy-másfél óra alatt bent vagyok a munkahelyemen, az asszonynak annyi sem kell, hiszen Pest határában, az Izzóban dolgozik. Lakásra spórolunk." Vég nélkül lehetne folytatni a vallomásokat. Letörő, nekilendülő, újra kezdődő sorsok. * A múlt század elején a falu alig ezer lelket számlál; a többségük jobbágy. A mai város népességének csak töredéke őslakó. 1944 decemberében, a fölszabaduláskor Dunakeszi Pest megye második legnagyobb létszámú nagyközsége. A Dunakanyar kapuja, két várostól egyenlő távolságra fekvő település — két olyan várostól, amelynek ipara, hagyományai alakították a falu történelmét is. Budapest és Vác adta Dunakeszinek is az ország első vasútvonalát; az 1846-ban induló első vonat, amelyen Kossuth és Széche-A Kincsem utca UWBamznLOPO ORSZÁG