Budapest, 1978. (16. évfolyam)

8. szám augusztus - Konrádyné dr. Gálos Magda: „Váci utca, tündérvilág”

A Zöldfa posztókereskedés cégére. József nádor a Nádor szálló cégérén. Menyasszony — a Mossmer kelengye- A Mössmer cég csomagolópapirosa Barabás Miklós müve Höfel János műve bolt cégére. Barabás Miklós műve 1803-ban — úgy írják — „pompa és luxus" jellemzi. Akkoriban még nem voltak hatalmas tükörablakok, a kirakatokat mégis mutatósaknak, gazdagoknak jellemzik a századeleji címjegyzékek, kalendáriumok. Sok híres üzletet cégére vagy tulajdonosa nevén sorolnak fel. A tekintélyes Aranykörtét a század legelejétől kezdve ott lóbálta a szél a kitűnő fűszerüzlet előtt; a Vastuskóhoz cégérezett bolt gazdája pedig nemcsak csemegéit, különleges borait, hanem „boltjával összeköttetésben levő étszobáját" is ajánlja. Meyer és még több boltos a magyar árun kívül bécsi porcelánt, holicsi majolikát, angol kőedényt is árult. Sok a könyv-, münvomat- zenemükereskedés. Hartleben már a század elején a bel- és külföldi irodalom legjavát kínálja. Heckenast alig később alapítja boltját és vele az első nyilvános kölcsönkönyvtárat. Kilián a negyvenes évek körül szerepel a jegyzékeken. Könyvesboltja igen hosszú életű volt, az idős nemzedék jól emlékszik még rá, hűséges vásárlói voltunk a második világháború előtt, mert szaktudással, kedvességgel ismertette az új remekműveket, élmény volt betérni akár vásárolt az ember, akár nem. Jóleső érzés, hogy ma is annyi szép könyvesbolt van az utcában. Arany és ezüstműves, ékszerbolt, órás is a múlt század eleje óta csillogtatja áruit. A mai nagy óra-ékszerüzlet helyén a Bachruch cég elegáns üzlete működött. Még emlékszünk rá, hogy egyik kirakatába, redőzött bársony elé, mindig csak egyetlen csodálatos darabot állított, mint a nagy párizsi ékszerészek a Rue de la Paix-n. öt hívták fel a Várba egyszer a Szent Koronán eszközölendő apróbb javításra is. Visszatérve régi időkbe, ne legyünk igazságtalanok a felsorolásban. A legnagyobb részt női és férfi ruhát, kelmét, kalapot, cipőt, kelengyét, szücsárut, esernyőt és egyéb divatholmit áruló üzletek foglalták el. A „Háromgráciához'''' cégérezett női divatáruüzlet egyike volt a legrégebbieknek, több évtizeden át virágzott. A sok posztókereskedés közül a Zutn Ungar (a legtöbbnek német felirata volt a szabadságharcig) valószínűleg a legrégebbi volt. De cégéreztek „A szép magyar hölgy"höz is kelmeüzletet. Szabó 1815-ben már több mint tíz működött a Váci utcában. A Kollarits kelengyecég 70 esztendőn át árulta hímzett és csipkés, batiszt és vászon fehérneműit. Az Alter Antal féle Divatcsarnokról (később a világkiállításon kitüntetett Alter és Kiss, a királyné szállítója) az 1840-es évekből ismeretlen művész festette kép maradt ránk: a kirakat dús, a sarokház mindkét oldalán az emeleti ablakokban is sorba akasztott ruhák láthatók. Egyik divatáru kereskedő az „Udvari főasszony"-X. választotta cégérül. A Kristóf patika nemcsak gyógyszert, hanem likőrt, illatszert, cukorkákat is árult. Hátsó traktusában, a könyvtárban kényelmes karosszékek álltak; kis kaszinó-féle működött. Széchenyi is betért néha. Nemcsak a patikát cégjelző Kristóf szobor volt szép látvány, a Váci utca felért egy képkiállítással. Reformkori cégtáblái fára, bádogra festett olajképek voltak. „Igen jó festőktől származó cégérek vonják a figyelmet az üzletekre és az utcát vidámabbá teszik". — írta Paget. Andersen is hosszan dicséri őket egvik könyvében. A Honművész 1835-ben a Hétválasztó mellett nyílt Domián Ignác férfiszabó boltja számára Tauber Imre festette boltcímert dicséri és „a kirakó üveg almáriumokat, melyeket arannyal ékesített fényezett fából oly pompával készítettek, amilyent csak Európa legfényüzőbb városaiban láthatni''''. Barabás Miklós festette Kostyál Ádám szabónak „Zrínyi kirohanása" c. képét, cégérül. Nagy József posztókereskedőnek pediga „Zöld fához" c. nagy olajképét. Ugyancsak neki alkotta Barabás két évvel később „A pesti uracs"-ot. A festő gondosan vezetett naplójából még árukat is megtudjuk: 100—120 ezüst forint. Ugyancsak az ő műve volt a Mössmer József kelengyeüzlet „Menyasszony"cégére, amely eredetileg a Koronaherceg (ma Petőfi Sándor) utcában állt, csak e század elején került át a Váci u. 1. sz. házba. A festett cégért addigra megviselte az időjárás, és Mössner József fiai csak csomagolopapirosukra nyomtathatták a képet. Laccaratis Demeter is sok szép cégérrel gazdagította a Váci utcát. Yspilanti herceg képét Kollarics vászonkereskedőnek festette. A Regélő ír még egy férfiszabó által rendelt boltcimerről, mely Otto görög királyt ábrázolta. Medetz dohány- és pipaárusnak a díszöltönyös 11. Mohamedről festett képet. Akkoriban tubákos szelence, dohányzacskó, hosszúszárú csibuk, metszett tajtékpipa is díszítette a dohányboltok kirakatát. A század elején a fadobozos, gyűrűs szivarok, egyiptomi cigaretták, kis gyökérpipák foglalták el a díszhelyet, mellettük még cigarettatöltők és Modiano hüvelyek, valamint kis dohánvesomagok a Purzicsántól a Finomtörökig, mert minden igazi dohányos „saját, legjobb" keverékét szívta. A festményeket kis dohánykoszorúk váltották fel később ezeken a boltokon. Egy-egy üzlet képe feldereng. Calderoni látszerész egy évszázadig első volt szakmájában. Eredeti cégtáblája egy öreg csillagászt ábrázolt, Laccaratis festette Ágai Adolf nagybátyjáról. Az első világháború előtt a Vasárnapi Újságban arany, ezüst, gyöngyház, teknőc keretű szemüvegeket, lorgnonokat és színházi látcsöveket hirdetett. A Váci utca mellékutcáiban kicsi boltok sorakoztak, rendszerint műhellyel. Volt paszománvos, hangszerkészítő, csizmadia, tajtékfaragó, hímző, barométerkészítő. Ma a kis utcákat is divatkellék üzletek (táska, kesztyű, kalap, gomb) népesítik be. „Minden divatot a Váci utcában találnak ki'''' — mondja Krúdy. A hídon túl régen és most is ugyanazokat az iparokat folytatják; van gombkötő, asztalos, kárpitos, képkeretező, könyvkötő, játékkészitő, és sok a mindennapi szükségleteket fedező bolt. Az északi szakaszon is majdnem minden szaküzlet ugyanott áll, mint elődei. Az áruválaszték változott a korral. Szétfoszlott az a világ, amikor Szefehner papírüzlete látogatójegyeket, címeres levélpapírokat, cotillon felszerelést árult, az ÁPISZ árui mások. Eltűntek a kapitalista verseny sokszor ízléstelen, óriásbetűs, minden ablakközt és tűzfalat beborító, rikító reklámai, ameiyek a művészi cégéreket felváltották. Már nem biggyesztik nevük mellé kiváltságosok „udvari szállító" címűket. Sok üzletfajta is megszűnt, mint az utolsó drogéria, a kétszáz éves Fekete kutya, amelyikben divatos „szépészeti cikkeket", gyógynövényeket és vegyszereket is árultak. Tompult a pompa — de a/ ebben az utcában alig észlelhető nyomorúság is elmúlt. A megváltozott világban is korzó maradt azonban a Váci utca, a kirakatok utcája és a város kirakata. Nézzük ezeket, de nézzük a házakat is, hogy hatalmába kerítsen bennünket múlt és jelen varázsa. 38