Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Dr. Bartke István: Még egyszer az iparfejlesztésről

séhez vezettek. Mégis úgy vélte, hogy a közhatalomnak nincsen joga a szabad piacon beavatko­zásra, végső soron e káros jelen­ségnek közvetlen eszközökkel való megakadályozására. Éppen ezért elvetette a községi lakás­építés gondolatát is: .. .a fő­városnak, mint minden adminiszt­rációnak feladata csak addig ter­jedhet és nem tovább, létesíteni mindazt, minek megadására és létesítésére az egyéni tulajdonos képtelen. Nem óhajtjuk ennek következtében azt sem — mint ez más városokban történt, és mint ez bizottságunk kebelében és a sajtóban is szóba hozatott —, hogy a főváros maga építsen olcsó lakásokat, mert nem tekintjük sem jogosnak, sem célszerűnek, hogy az adminisztráció egyene­sen, mint az adminisztráltak vetélytársa lép fel". E gondolat­menet alapján Neményi Amb­rus — néhány menhely építésén kívül — csak olyan javaslatokat tett, amelyek nem alkalmasak a lakástermelő piac közvetlen alakítására. Javasolta, hogy az állam, illet­ve a főváros telek- és adópoli­tikájával támogassa a — mai kifejezéssel élve — telepszerű családiház építést, valamint hogy „közhasznú építkezési társasá­gokat", lakásépítő szövetkeze­teket hozzanak létre, és ezek működési feltételeit az állam, illetve a község szavatolja. Gerlóczy Károly lényegében Neményi Ambrus véleményét fogadta el. Úgy vélte, hogy ,,o lakásügy rendezésében a ked­vezmények és könnyítések terén a megengedhető legszélsőbb hatá­rokig kell elmenni, állandóan a legerélyesebben kell üldözni a lakásuzsorát, emellett azonban ügyelni kell, hogy ezen nagy ak­ció folytán közgazdaságilag pó­tolhatatlan kár és veszteség ne okoztassék, s a jogos magánérdek kellő oltalomban maradjon". Te­hát azon a véleményen volt, hogy „a kérdés gyökeréig ható üdvös intézkedések csak a magán­tevékenység által tehetők." Nem vonatkozott mindez, persze, a szükséglakások építé­sére, ami különösen a kolera­járvány miatt vált fontossá. De már akkor is a magánváflalko­zásra kívánt támaszkodni; az építési szabályzat módosításá­val a magántőkét biztatta ideig­lenes jellegű szükséglakások épí­tésére. Gerlóczy másik javaslata is a fenti elven belül maradt: a lakáshelyzet javulását a mun­káltatókra vonatkozó kényszer­törvény bevezetésétőr várta; e szerint a munkáltatók volnának kötelesek munkásaiknak lakást építeni. A kolerajárvány során felállított szükség-barakk (Korabeli rajz a Vasárnapi Újság 1892. 42. számából) Csigó László reprodukciói Budapest térképe 1892-ből. A fekete pontok a kolerás megbetegedések sűrűségét jelzik 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom