Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Granasztói Pál: Legkedvesebb tereim

CSIGÓ LÁSZLÓ FELVÉTELEI A Mátyás tér még szebb Lánchíd előtereként. Az egykori ábrázolások nyomán európai viszonylatban is látványosság. De a klasszicista épületsornak később már csak két hírmondója állt — a Lloyd palota és a volt főkapitánysági épület — a háborúban ezek is elpusztultak. A tér alakja változatlan maradt ugyan, szépen tagolták, Széchenyi és Deák szobrai állnak itt, forgalma hatalmas és jól rendezett — de az egykori gyönyörűségből egyedül a Lánchíd és a szemközti Várhegy megkapó látványa maradt. Nem célom most tovább elemezni, értékelni legnevezetesebb tereinket, inkább jelezni csak, hogy néhány másféle terünkre gondolok. Kevésbé nevezetesekre, építészeti igényességűekre, sőt mondhatni, néhány igénytelenre, félreesőre is. De olyanokra, amelyek intimebbek, és — legalábbis számomra — hangulatosabbak, jórészt vonzóbbak. Elsőnek — átmenetként a továbbiakhoz — a József nádor térre. Ez nem nagy és erősen zárt. Téglányalakja tiszta, téraránya tökéletes, a reneszánszkori terekét idézi: a szélesség és hosszúság 1:2-höz mért arányát. A szegélyező épületek viszont felemásak, csaknem mind építészeti egység, s érték nélküliek. (Valaha itt is jórészt kalsszicista épületek voltak.) Mitől olyan vonzó mégis ez a tér ? Az arányain kívül talán elsősorban attól, hogy a Belváros közepén van, de ez nem olyan forgalmas, zaklatott életű, mint a Roosevelt, a Vörösmarty, a Felszabadulás tér. Közepén a néhány árnyas fa, a kicsinyke park is teheti, ahol gyalogosan lehet jönni-menni. De talán leginkább a kellős közepén álló József nádor szobor. Önmagában véve is méltóságteljes nyugalmú, kiváló alkotás, még inkább az az elhelyezésével. Ahogyan a városért élő, azt pártoló nádor a Belváros felé néz — bronzba öntött maradandó figyelemmel. Nem a mögötte zajló, a Lánchídra irányuló forgalom érdekli (voltak javaslatok, hogy erre, tehát észak felé kellene fordítani a szobrot), hanem a város, annak a szíve. A felmagasodó, ércpalástú alak eminnen, hát felől nézve szinte még megkapóbb, csaknem elmerengő. Mindez — téralakzat, fák, nyugalom, szobor s körülötte a Belváros lüktetése, tudata teszi hát együtt a hatást, valamit, ami nem diadalmas, nem mozgalmas, sem hűvös, csak éppen megkapó. Közel ide van egy másik belvárosi tér: a Martinelli, volt Szervita tér. Az ostrom két helyen is belemart, — a templom mellett és szemben vele, ahol zárt térsarok volt. Kevés ilyen van Budapesten, holott a zárt sarkok fokozzák a bensőséges térhatást. Visszaállítása új építkezéssel nehéz feladatnak bizonyult; többféle javaslat is volt rá, de az, ami megépült, ha igényes is, kevéssé tetszetős és eléggé merev. A templom mellett viszont az új postaépület — bár bírálói akadnak — szerintem sikerült és színvonalas. A tér eredeti zártsága tehát helyreállt, s az új benne voltaképpen azt gazdagította, ami a térnek sajátosságot, mondhatni varázst ad: egy város növekedé-7