Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Tamás Ervin: Siklós

a várva-várt pénzt és beruházást. Azóta is évente mintegy 2—3 millió forintot hoz nekünk a közelsége, s a tudatot, hogy számíthatunk az ott dolgozó 160 szocialista brigádra. — Persze ide a környékbeliek mindig úgy jöttek, mint városba, mert 1871-ben elvesztette ugyan ezt a címet Siklós, de fejlődése pontosan akkoriban lendült nagyot. Egy pillantás a foglalkoztatottsági szerkezetre: a Siklóson élőknek majdnem a fele az iparban dolgozik, 15 százalék a földből él — a többi a szolgáltató ágazatban, hiszen, mint írtam, nagy errefelé az idegenforgalom. — Most az iparfejlesztés feladatai a legsürgetőbbek; meg szeretnénk szüntetni a könnyűipar egyoldalúságát. Telepet épít a Baranya megyei Elektrotechnikai és Szerelőipari Vállalat; kaputelefonokat fognak itt készíteni. Tárgyalunk a Lánc- és Kovácsoltáru Ipari Szövetkezettel és a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezettel. A Páva Női Fehérneműgyár is érdeklődik városunk iránt, s mivel nem vagyunk ellenségei a könnyűiparnak sem — őket is szívesen látjuk Siklóson. A hatvanas évektől kezdődően ébredt fel tetszhalottságából Siklós, járások egyesültek, így végül az egész Ormánságnak központja lett. A Köztársaság téren, a Béke téren kiépültek lakótelepei; a Béke téri még terjeszkedik. Bővíthették a kórházat; iskolát, óvodát, bölcsődét avathattak, bár a két utób-A Városi Tanács épülete bival így is mostohán állnak. „Fiatal a város, nemcsak a címben, az életkorban is. Vagy száz gyereket nem tudunk hol elhelyezni" — panaszolják a tanácsiak. — Sajnos, pénzből nincs elég — sóhajt Szarka Árpád. — Kiköltekeztünk. Most kicsit öszszébb kell húzni a nadrágszíjat, az V. ötéves tervre csak száz lakást terveztünk, reméljük azért, hogy több épü! . . . Sok pénzt visz el a kórhái fejlesztése, de azért jut még forint az ABC-áruházra és egy nyolctantermes iskolára. Társadalmi összefogással százszemélyes óvodát létesítünk. Harkány, a közkedvelt üdülőhely ezer szállal kapcsolódik Siklóshoz, no meg a köztük vezető út felezőpontján egy kedves arborétummal is. Eddig a két falu pénzeszközei is összefolytak, mostantól azonban külön kell választani őket, hiszen a város fejlődési léptéke más, igényei is különböznek egy üdülőhelyétől. (A két községet egyesítve pedig meg sem lettek volna a kedvező statisztikai mutatók, nem beszélve Harkány nevének jó csengéséről a pihenni vágyók között ...) Ám, aki felkeresi a gyógyvizet, átrándul továbbra is a szomszédba, Siklósra — így csak a feltételek mások, a gondok változatlanok; Hirkány fogad, Siklós mutat! — Mutat, már hogyne mutatna! — kiáltja büszkén Mecseki József, a művelődési osztály vezetője. — Kezdjük azon, hogy a szobrok városa, hiszen minden ezer lakosra jut egy szobor. 1963 óta rendezzük meg a várfesztivált, kétévenként magyar és külföldi fúvószenekarok találkoznak Siklóson. Közfigyelmet érdemel a kerámikus művésztelep. Van kőtárunk, bemutatjuk a régi bútorokat; állandó kiállítása van Gádor István Kossuth-díjas kerámikusnak s Gerencsér Sebestyénnek, a hajdani híres siklósi fazekasnak. Műemlékeink javát helyreállítottuk, most van feltárás alatt a Perényi-kert, ahol már leltek egy régi ágyúkatakombát és mészégető kemencét. Bár a helytörténeti gyűjteményünknek is ilyen könnyen találnánk helyet . . . Úgy tartják: Siklós szerencsés város. Szereti hajdani legendáját, örömmel említi eredményeit, s úgy sorolja gondjait, hogy érzi — hamarosan túl lesz rajtuk. Siklós a nyolcvanötödik magyar város. Középkori freskó a várkápolnában A várkápolna