Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Breuer János: Egy zenekar születésnapjára. A Budapesti FilharmóniaiTársaság 125 esztendeje

R SZÜLETÉSNAPJÁRA saság 125 esztendeje filharmonikus koncerteket „a mívelt világ nagyobb és középszerű városainak példájára" rendezték; művészi programot adott az első hangverseny műsorlapja: „csak classical zene a lehető tökéllyel adatik elő". A zenekar újítása volt, hogy ciklusaira kezdettől bérletet hirdetett. A Bécsi Filharmonikusok ezt a formát csupán 1860-ban vezették be. Majd két évtizedig Erkel Ferenc vezényelte a zenekart, 6o-nál több koncerten. Vezetőjének számított, 1867-től jogilag is megválasztott elnökkarnagyának. A „classical zene" szolgálatát Erkel következetesen képviselte, de megteremtette a kortárs magyar művek — elsősorban Liszt és Mosonyi — kultuszát is. Meglehetősen elutasító álláspontot képviselt Wagnerrel szemben, féltvén a frissen születő magyar zenekultúrát e befolyástól, akárcsak századunkban Kodály Zoltán. A zenekar 1856-ban szép műsorral emlékezett meg Mozart születésének centenáriumáról. Az 1859 —6o-as évadban három ízben is elhangzott a cenzúra által betiltott Rákóczi-induló „Pesti emlék, transcriptio a Rákóczi-induló felett" címmel. A közönség tomboló lelkesedéssel fogadta. 1865-ben a Filharmonikusok avatták fel, Beethoven IX. szimfóniájával, az újonnan elkészült Vigadót. Ekkor ajándékozták meg a koncertek bérlői Erkelt ezüst karmesteri pálcával. Az 1870-71 -es évadban Erkel — és részben Liszt — vezényletével Beethoven születésének too. évfordulóját ünnepelte az együttes. Mindazonáltal a múlt század 60-as, 70-es éveinek fordulóján kezdett csökkenni a közönség érdeklődése a Filharmonikus esték iránt. A folyamatot a győri születésű Richter János fordította meg, aki 1871-ben Liszt és Wagner ajánlására került a Nemzeti Színház operatagozatának élére, és átvette a filharmonikus koncertek vezénylését is. 1875-ig 18 hangversenyt vezényelt a már akkor is világhírű művész, aki a Filharmonikusok iránt érzett barátságból később is gyakran visszatért a zenekar élére. Richter a saját tiszteletdíjáról is lemondott a zenekar, a koncertezés javára. Műsorain Wagner és Liszt művei domináltak. 1875-től Erkel Ferenc ragyogó tehetségű karmester-fia, Sándor vette át a Nemzeti Színház operaegyüttesének vezetését; 1895-ig a Filharmonikusok elnökkarnagya, 1900-ig tiszteletbeli elnöke. Kiváló Beethoven-interpretátor volt, de kora legnagyobb zeneszerzőivel és előadóművészeivel is megismertette a hazai közönséget. Több ízben vendégszereplésre hívta például Brahmsot, aki 188 i-ben ősbemutatóként játszotta el Budapesten B-dúr zongoraversenyét. Erkel Sándor 126 alkalommal vezényelte a Filharmonikusokat, egyénisége valóban meghatározta az együttes művészi arculatát. Gustav Mahler, aki 1888 — 1891 között Operaházunk igazgatója volt, 1889-ben a Filharmonikusok élén vezényelte I. szimfóniájának ősbemutatóját. A főpróba és a bemutató között, 1889. november 19-én Mahler levelet írt az együttesnek: „A mai főpróba hatása arra indít, hogy Önöknek, valamennyi közreműködőnek köszönetet mondjak azért az önfeláldozó és igaz művészi szellemtől áthatott teljesítményért, mellyel szerény művemet megvalósulni segítették." Az 1890-es években a zenekar anyagi nehézségekkel küszködött. A Főváros 1896-ban évi 3000 korona szubvenciót szavazott meg számukra, ám ezt műsorpolitikai feltételekhez kötötte. A szubvenciót évente kérvényezni kellett. Részlet az 1897. január 12-én kelt levélből: „Budapest Fő-és Székváros Tekintetes Tanácsához! A m.k. Operaház zenekarából alakult Filharmóniai Társaság választmánya megbízásából tisztelettel alulírottak azon alázatos kérelemmel fordulunk a T. Tanácshoz, hogy kegyeskedjék tekintettel a hangversenyévad előrehaladására a . . . társaságunk részére öt évre megszavazott évi 3000 frtnyi szubvenciót . . . rövid úton kiutalványozni." Az anyagi támogatásra elsősorban azért volt szükség, hogy a zenekar kifizethesse akkori legnagyobb koncerttermünk, a Vigadó bérleti díját. Erkel Sándor már nagybeteg volt ebben az időben. A Filharmonikusok estjeit, ha bécsi elfoglaltsága éppen lehetővé tette, Richter János vezényelte. 1893 — 95 között a magyar születésű, világhírű Nikisch Artúr vállalta Operaházunk igazgatását. Kilenc filharmonikus koncertet vezényelt azokban az években. Igazi nagy karmesteregyéniség módjára — utóbb a lipcsei Gewandhausorchester vezetője lett — zenekartól, közönségtől egyaránt fegyelmet követelt. Következetesen megvárta, míg a nézőtér teljesen elcsendesedett, szinte személyes sértésnek vette, ha a közönség némely tagja a mű befejezése előtt eltávozott. Nikisch szoktatta le a budapesti zenehallgatókat arról, hogy ciklikus müvek egy-egy tétele után is tapssal fejezzék ki tetszésüket. Akárcsak Richter és Mahler, Nikisch is intrika áldozata lett; oly sértő módon távolították el az Operaházból, hogy szülőföldjére nem tette be többé a lábát. 1897. november 17-én az épp hogy 20 éves pianista, Dohnányi Ernő mutatkozott be filharmonikus koncerten. Előadói tehetsége egycsapásra lenyűgözte a közönséget, de azt senki nem gyanította, hogy személyében eljövendő filharmonikus elnökkarnagyot köszöntenek. 1900-ban Erkel Sándor a fiatal operaházi karnaggyal, Kerner Istvánnal osztja meg a filharmóniai hangversenyeket. Erkel még abban az évben meghal, utóda az elnökkarnagyi székben Kerner István lesz. Posztján 1919-ig marad, majd haláláig, 1929-ig, díszelnöke a testületnek. Kerner több mint kétszáz hangversenyt vezényelt, először vitte külföldre zenekarát, amely 1915-ben Bécsben, 1918-ban Berlinben szerepelt. 1904—10 között vasárnap délelőtt népszerű matinékat tartott, 1914 —15-ben pedig a Népoperában (ma: Erkel Színház) 25 népszerű hangversenyt vezényelt. Kiváló zenekarnevelő volt, de inkább konzervatív beállítottságú muzsikus. A Zeneakadémia végzett zeneszerző növendékeinek művei között bemutatta ugyan 1906-ban Kodály Nyári estéjét, vezényelt Bartókot is, ám az új magyar zene forradalmát lényegében nem értette meg. 1915-ben csonkán, két tételt elhagyva dirigálta Bartók I. szvitjét Bécsben és Budapesten. „Kénytelen vagyok eljárásuk ellen tiltakozni" — írta ekkor a Filharmonikusoknak Bartók, s hozzátette: „ilyen körülmények között ki kell jelentenem, hogy rendkívüli hálára köteleznének, ha soha többé semmiféle müvemet nem adnák elof Ehhez a kéréséhez persze Bartók sem ragaszkodott utóbb. Erkel Ferenc, a zenekar első vezető karnagya Stravinsky dedikált fényképe az 1926-os szerzői est emlékére 43