Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Breuer János: Egy zenekar születésnapjára. A Budapesti FilharmóniaiTársaság 125 esztendeje

A Nemzeti Múzeum díszterme, az első filharmonikus hangversenyek színhelye (Siklós Péter reprodukciói) Karikatúra Mahler I. szimfóniájának bemutatójáról. Bolond Istók, 1889. november 24. A MALER-SZYFÓNIA. Breuer János EGY ZENEK/ A Budapesti Filharmóniai T „Mikor hazánkra gyászos éj borult, / 5 vad bosz­szúállás vert lánczokba minket, / Életre akkor tá­madtál fel, hogy I Túl-énekeld zörgő bilincseinket!" — Ábrányi Emil e sorokkal köszöntötte 1903-ban, 50 éves jubileumán Filharmonikus Zenekarun­kat. A vers ugyan aligha kerül be a magyar poézis legszebb darabjait egybegyűjtő antológiákba, de kifejezi az együttes megszületésének nem csekély társadalmi jelentőségét. Az udvari operaház zenekarának tagjaiból 1842-ben alakított Bécsi Filharmonikusok mintájára a Pesti Nemzeti Színház muzsikusai 1853-ban kez­deményezték rendszeresen hangversenyező együt­tes létrehozását. Első lépésként alkalmas terem után néztek. Ilyen volt az 1847-ben elkészült Nemzeti Múzeum díszterme. A pompás épület környezete rendkívül elhanyagolt volt az idő tájt. A múzeum első igazgatója, Kubinyi Ágoston el­határozta, hogy megteremti az épület méltó, ren­dezett környezetét, körülötte sétányokat létesít. Ezt a szándékát használta fel a Nemzeti Színház két fuvolása, karmestere, népszerű operák szer­zői: Doppler Ferenc és Károly. 1853. augusztus 10-án levélben fordultak Kubinyihoz a Nemzeti Múzeumban tartandó filharmonikus hangverse­nyek tárgyában „nehogy művészi tekintetben a kül-és belföld müveit városai mögött maradjunk". A ja­vaslat értelmében a bevétel egy része a múzeumot illeti, a parkosítás költségeinek fedezését szolgálja. Kubinyi Ágoston pártfogolta a javaslatot. A Doppler-testvérek és Erkel Ferenc a Hely­tartótanácshoz adtak be koncertezési kérvényt, szeptember 29-i keltezéssel. A beadványt a Hely­tartótanács véleményezésre Kubinyihoz továbbí­totta, ő ismét a koncertek megtartása mellett szállt síkra, s október 24-én kérte a Helytartótanács en­gedélyét a hangversenyek megrendezésére. A fel­tételeket a múzeum és a zenekar még októberben írásba foglalta. Ez a német nyelvű okmány tekint­hető a Filharmóniai Társaság Zenekara alapító­levelének. (Valóságos társasággá persze csupán 1867-ben, a kiegyezés után válhatott az együttes, önkormányzaton alapuló alapszabályát ekkor dol­gozták ki.) A Nemzeti Múzeum és a zenekar szerződését — pontosabban a Nyilatkozatot (Erklärung) — a muzsikusok részéről Erkel Ferenc, a Dopplerek, Huber Károly, a Nemzeti Színház zenekari igaz­gatója és néhány tekintélyes zenekari tag írta alá. „Vállalkozók"-nak tüntették fel magukat; a gyü­lekezési szabadság híján meg nem választható, ám valójában mégiscsak működő vezetőség hol „vezérlő bizottság", hol „igazgató választmány" néven szerepelt 1867-ig a nyilvánosság előtt. A Nyilatkozat rögzítette, hogy „a fűtés, világí­tás, a szükséges bútordarabok megszerzése és a hangszerek szállítása, a szolgaszemélyzet, a jegyek és műsorok nyomtatási költségei és más kisebb ki­adások levonása után" a bevétel 1/5-ét átengedik a Nemzeti Múzeum sétányának megépítése javára. * Az első filharmonikus hangverseny időpontja, 1853. november 20., jelentős dátuma a magyar zenetörténetnek, hiszen ilyen múltra, ily hosszú folyamatos és töretlen hagyományra szimfonikus zenekaraink közül egy sem tekinthet vissza. A Forte! — Piano! — Ismeretlen magyar rajzoló karikatúrája Lisztről

Next

/
Oldalképek
Tartalom