Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Nemes György: Utcatábla-irodalom

NEMES GYÖRGY Utcatábla-irodalom fölszabadulás után, ha jól számolom, négyszer vedlette le név-bőrét. De kétségtelen, hogy az utca-elnevezések sok esetben elkerülhetetlenek. Ahogy nő egy város, új és új részek — újabban egybefüggő lakótelepek — utcái igénylik, hogy megjelöltessenek, s hagyományaink szerint nem számmal, hanem névvel. De akárhogy figyelem ezt a folyamatot, eddig nem sikerült megfejtenem: milyen elv szerint, mikor és miért kap új nevet egy utca. Vegyük Budapestet. Közvetlenül a havannai VIT előtt a XVIII. kerület lakótelepének egyik utcáját Havanna utcának nevezték el. Ez nagyszerű: az amerikai földrész első szocialista állama fővárosának is van már utcája Budapesten. Ahogy az európai szocialista országok fővárosai közül utca, út, tér, rakpart viseli Moszkva, Varsó, Szófia, Bukarest, Belgrád nevét. De fölvetődik a kérdés: mért nincs utcája Budapesten Berlinnek (valaha volt), s Prágának se? Ázsiai testvér-országok fővárosáról nem is szólva. És mért van Párizsnak, Rómának, Bécsnek, Bernnek, Helsinkinek, Brüsszelnek, sőt Ankarának, Athénnek, Lisszabonnak és Madcjdnak is, de nincs Londonnak, Oslónak, Stockholmnak, Hágának, Koppenhágának! Budapest huszonkét kerületében becslésem szerint hét-nyolcezer utca lehet. Az új lakótelepek utcáinak egy részét még nem tartották keresztvíz alá. Az említett XVIII. kerületben például így hívják őket: Hatszázötvenhatodik utca meg Hatszázötvenhetedik utca, a XVI. kerületben így: Négyszázhuszonhetedik meg Négyszáznegyvenkettedik utca, a XVII. kerületben Ötszázhuszadik utca meg ötszázhuszonnegyedik utca, és így tovább a számsor szerint. A lakótelepi utcák egyenest kínálják magukat arra, hogy a kultúra, a tudomány és a politika nagyjainak a nevét viselhessék. De a számmal jelölésből (ami például az amerikai városokban hagyomány) nálunk valahogy csak lassan lesz névvel jelölt utca. Még nemrégiben is szívesebben cserélték ki inkább a belső városrészek patinás utcatábláit, mert úgy találták, hogy csak ott, s a külvárosokban kevésbé méltó valamely jeles személyről utcát elnevezni. Ilyenformán eltűnt a város múltját őrző, történelmi emlékeket ébresztő sok utcanév. Granasztói Pál csaknem két évvel ezelőtt éppen a Budapest-ben műemléknek nevezte régi utcaneveinket. Alkalmasint így is van: egy régi utcanevet eltüntetni voltaképpen ugyanaz, mintha egy műemlékházat rombolunk le valódi vagy vélt városrendezési okból. Korántsem akarom azt mondani, hogy minden régi utcanévért kár. Van név, meiy átmeneti vagy rosszemlékű történelmi kort idéz; „nótánk se sír, könnyünk se hull utána". Úgy gondolom: örüljünk, hogy látszólag semmitmondó, ám mégis jellegzetes pesti utcanevek — például Aranykéz, Dob, Síp, Ó, Szűz utca és mások — viszont átvészelték a névváltoztatási járványokat. Annak is örülhetünk, hogy kezd érvényesülni az az elv: a lakótelepen is lehet rangja az utcanévnek. A Havanna utcával egyidőben lakótelepi utcát neveztek el Barta Lajosról és Csontváryról is, Kondor Béláról, Tersánszkyról, Szép Ernőről, Németh Lászlóról pedig sétányt. Megfigyeltem: senki se csinált ebből nagy ügyet; a tévében például csak a Havanna utcát mutatták be. Ezek után érdekelt: milyen is az utókor ez irányú megbecsülő gesztusa? Államférfiak, politikusok, tudósok, művészek szép számmal szerepelnek minden városunk utcanévtábláin. De a legjellemzőbb az írók szerepe az utcanévtábla irodalomban. Hogy állunk ezzel Budapesten? Csaknem száz író nevét viselik a budapesti utcák, s mivel ugyanannak az írónak-költőnek több utcája-tere is van, akkor sem találunk Budapesten háromszáznál több olyan utcát, melyet íróról neveztek el. A sok-sok ezer között. A költők közül mint irodalmunk nem halványuló csillaga Petőfi jár az élen: húsz utca, tér, viseli a nevét. Őt követi Vörösmarty 14, Jókai és József Attila 13-13, Arany János és Ady Endre 12-12, Tompa Mihály 11, Madách 10. Kisfaludy és Kölcsey 9-9, Kazinczy 8, Mikes Kelemen és Katona József 7-7, Dugonics András, Jósika Miklós, Vas Gereben, Mikszáth 5-5, Gárdonyi, Reviczky, Móricz és Zalka Máté 4-4, Thaly Kálmán, Pósa Lajos, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes 3-3, Kemény Zsigmond, Vajda János, Gyulai Pál, Szabolcska Mihály, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi, Juhász Gyula, Móra, Benedek Elek 2-2 utcával, illetve térrel. A számszerűség természetesen csalóka; azért, mert Pósa Lajos nevét három, Babitsét pedig csak két utca őrzi Budapesten, Pósa nem ötven százalékkal nagyobb költő. Örvendetes, hogy a huszadik század már előbb említett íróin kívül ma már utca viseli a fővárosban olyanok nevét is, akik nemrég még itt jártak közöttünk, félúton FÓRUM Régen ritkábban változtatták meg az utcák nevét. A falvak, a városi települések közepén vezető utat többnyire Fő utcának hívták, s csak később nevezték el a keresztező utcákat — a legtöbb helyen Kossuthról, Petőfiről, Jókairól, Széchenyiről, Deákról. Szülővárosomnak, Debrecennek a vasútállomástól a Nagytemplomig terjedő fő útvonalát gyermekkoromban még Piac utcának hívták, aztán átkeresztelték Ferenc József útra, s csak a fölszabadulás után — mint annyi más városban — kapta a fő utca új nevét a Vörös Hadseregről. Ennek a várost átszelő útnak a Kollégiumon túl szűk meghosszabbítása volt ifjúkorom kanyargós utcája, a Darabos utca, melyet egy időben az angliai Daily Mail újságkonszern tulajdonosáról, Lord Rothermere-ről neveztek el. A lord „Igazságot Magyarországnak" jelszóval, sajtóüzleti fogásként kampányt indított Magyarország elvesztett területeinek visszaadására. Ezt a hírverést jutalmazták idehaza azzal, hogy egy sereg magyar városban utcát neveztek el a „nemes" lordról. így Debrecenben a mi utcánkat. De a derék cívisek nem tudták kiejteni a lord nevét, Róth Mórnak mondták mindaddig, amíg el nem tűnt a színtérről Rothermere lord, s újra Darabos utca lett a Darabos utca. Nagy előrelátás és megtartóztatás szükséges az utcakereszteléshez. Mérlegre kell tenni az új utcanevet: elég tartós-e, hogy korokon, rendszereken át se kezdje ki az idő. Nyilvánvaló, hogy az a jó utcanév, mely például a település kialakulásának egy-egy távoli mozzanatát őrzi. Vagy olyan valakire emlékeztet, aki kikezdhetetlen nagy alakja a haza vagy a világ kultúrájának, haladó mozgalmának. Mindig sajnálom, mikor egyszerű, de patinás utcaneveket oktalanul eltüntetnek a térképről. Gyakorlati szempontból is kifogásolható a meggondolatlan, divatos névváltoztatás, mert mindenkinek újra meg újra meg kell tanulnia az utca nevét. A konzervatív franciák még azon is fölháborodtak, hogy Párizs egyik legszebb terét, a csillag alakú Etoile-t néhány évvel ezelőtt de Gaulle-ról keresztelték el. Van nekem egy négyszáz éves térképem Párizsról; ezen egy sereg mai utcát ugyanazon a néven találok meg. Ilyen megtartóztatásra mi nem mindig voltunk képesek. Hirtelen csak a Népköztársaság útjának — Budapest Ljrsprazantatívabb útjának — névváltoztatásai jutnak eszembe. Csak a 28