Budapest, 1978. (16. évfolyam)

2. szám február - Csurka István: Ady és a sortatarozás

Rákóczi út 69. készségű ügynök pedig egyszerűen nincs. Dehát nem is kell ma már semmiféle ügynök, mert a házakat államosították, és új tulajdonosuk, a Kik /agy Fik vagy micsoda nemcsak rendkívül magas erkölcsiséggel és ugyancsak rendkívül fejlett irodalmi ízléssel rendelkező jogi személy, hanem még ráadásul egységes is: az út jobb oldalán az egyik kerületi tatarozó szerv éppen olyan lendülettel vetette magát az ünneplés méltó voltának a megteremtésébe, mint odaát a másik kerületi tatarozó szerv. Ahhoz, hogy ez így létrejöhessen, azt hiszem, nem túlzó az állítás, nemcsak Ady Endrének kellett megszületnie száz évvel ezelőtt, de bi/ony még sok minden másnak is meg kellett történnie . .. még valamit. A színekről. Mon^^ dottuk volt már, hogy harmonizálnak. Ha valaki végigtekint az úton kellemes szinhullámok viszik ki a tekintetét a Baross térig. Efölött se mehetünk ám el szótlanul. Ilyen se volt még! Hogy Magyarországon, Pesten egy egész utca sokszínű legyen és mégis harmonikus. Megáll az ész! Hogy történhetett ez? A sortatarozással nem lehet mindent megmagyarázni. Egy nép lelkét azért nem változtathatja meg ennyire és így, egy csapásra a sortatarozás. Harmonikus színvilágú utca Budapesten? Észbontó. Hát hol van a híres-hírhedt magyar kivagyiság, dölyf, széthúzás? Hogyan lehetséges, hogy nem csúszott be gikszer! Amikor még sajtóvita sem előzte meg a színezést. . . Csak szép csendben kiadták egy szakembernek, tervezze meg, és a nemzetmentő lelkületű, írnokokat távol tartották a problémától. Ki gondolta volna, hogy ez az út, amelyik eddig csak egységesen piszkos, egységesen szétlőtt és egységesen lebombázott volt, egyszer még egységesen szép is lesz, s ráadásul mindez éppen Ady Endre jegyében. Mit is mondhatna végezetül egy irodalomból élő városlakó? Sok nagy, ünneplésre méltó költőnk van még . . . Az észak! oldal egyik szakasza