Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Szarvas

lom a szabadnap. Hétköznap száz, ünnepnapon százharminc forintot kapnak önkéntes segítőtársaink. Ez a mostani tarifa, azelőtt nyolcvan és száz forint volt a két összeg. A földfelszín alatt tizenhét helyen végeznek „tisztogató hadműveleteket" a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat dolgozói és az alkalmi munkások. Öt aluljáróban úgynevezett ambuláns vagy száraz takarítással gondoskodnak a közterületi higiéniáról: gyűjtik a hulladékot, sepregetnek. Tizenkét fontos és forgalmas helyen — így a Baross, az Örs vezér, a Blaha Lujza, a Deák, a Kálvin, a Felszabadulás és a Nagyvárad téren, az Astoriánál, a Déli pályaudvarnál, a Ferenc kőrútnál, a Kvassay útnál és Kőbánya városközpontban — három műszakban folyik a takarítás. A felsorolt színtereken az aluljáró takarító csoport tagjai dolgoznak, kihasználva a kedvező vízvételi és áramszedési lehetőségeket. Természetesen az alkalmi munkavállalókra e helyeken is szükség van. — Délelőtt túlnyomórészt ők dolgoznak — mondja Nagy István, az aluljáró takarító csoport vezetője. — Délutón a nyugdíjasok és a hivatásos, szakmai zsargonnal szólva „stabil" takarítók lépnek szolgálatba. Ez érthető, hiszen ilyenkor nagyobb a forgalom, fokozottabb a szennyeződés. Éjszaka csak a „stabil" takarítók tevékenykednek. Mivel forgalom nincs, alaposabb rendcsinálásra kerülhet sor. Erre szükség is van, mert a nappali, ambuláns takarítás nem elegendő. Éjszaka vegyszeres mosást végeznek. Évente kétszer — tavasszal és ősszel — nagytakarítás van. Meleg vízzel súrolják az aluljárók kőpadlóját, az oldal- és támfalakat, kitisztítják a csatornákat. A jövőben nem érjük be ennyivel; nyáron is lesz nagytakarítás minden fontos helyen. Egyébként a Baross téren a legnehezebb a dolgunk, ahol az aluljáró alapterülete 5297 négyzetméter, a tisztítandó felület pedig (beleértve az üvegkorlótokat, oldalfalakat) 9093 négyzetméter. A legkisebb működési terület a Kvassay úti aluljáró: a Vágóhíd közelében mindössze 200 négyzetméternyi a tisztítandó felület. Az aluljáró takarításba összesen 26 gép vonható be. A legéraekesebb mechanikus segítőtársunk kétségkívül a két kombinált takai itógép. Mindkettő a Blaha Lujza téren található. Az ötödik ötéves tervidőszakban ötmillió, tehát 1976 és 1980 között évi egymillió forintot fordíthatunk takarítógépek beszerzésére — mondja a csoportvezető. Az eszközökkel való ellátottságban tehát nincs hiba. Emberre viszont lenne szükség még, ha az alkalmi dolgozók és a nyugdíjasok viszonylag nagy száma átmenetileg jó megoldás is. Az ötvennyolc esztendős Mészáros Sándor az aluljáró takarító csoport munkavezetője már második éve. — A járókelők rengeteg megjegyzessel kisérik munkánkat. Miért nappal söprünk, miért verjük fel a port, miért nem éjszaka dolgozunk. A válaszunk: akkor is söprünk, de nappal sem heverhet szo-16 naszét a szemét. Erre aztán nem mondanak semmit. . . Egy másik kifogás: nem nedvesítjük be a söprűnket. A felelet egyértelmű, világos: ha vizet használunk a söpréshez, sár lesz. — Ön szerint milyen munka az aluljáró takarítás? — Nagyon szép! Ha nem is mindig azonnal, de van látszatja az ember munkájának. Nyugdíjasként is feltétlenül dolgozni szeretnék régi társaimmal. — 1971-ben huszonnégy emberrel alakult a csoport, és mindössze négy helyen dolgoztunk: az Astóriánál, a Blaha Lujza, a Baross és az Örs vezér téren — emlékezik Nagy István a „hősi kezdetre". Azután a stabil aluljáró takarítók kereseti lehetőségeire, szociális ellátottságára terelődik a szó. — Az alapfizetés 1990 és 2800 forint között van. A délutáni műszakpótlék tizenöt, az éjszakai negyven százalék. Vasár- és ünnepnap délutánonként tizenöt stabil takarító tart ügyeletet, százszázalékos túlóradíj fejében. Egy ember havonta tizenhat túlórát teljesíthet. Van, legalábbis egyesek számára, gépkezelői pótlék, más néven üzemóra prémium. Ez a teljesítés mértékétől függően 300—350 forint lehet. A csúcsjövedelem, amit aluljáró takarító elérhet, körülbelül 4200 forint. Úgy véljük, anyagilag nem járnak rosszul a földfelszín alatt tevékenykedő közterületi dolgozók. Am a munkakörülmények nem rózsásak. — A kettes metróvonal létesítésekor a tervezők egyszerűen megfeledkeztek a szociális létesítményekről — csóválja a fejét a csoportvezető. — A Nagyvárad tér—Deák tér közötti vonalon már építettek öltöző- és fürdőhelyiségeket, de a Fehér utat és a Déli pályaudvart összekötő hosszú útszakaszon nemigen tudunk mást adni embereinknek, mint lavórt és fürdőjegyet. S bár a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat megalakulása óta a meglevő szociális helyiségek műszaki és esztétikai színvonala érzékelhetően javult, a második metróvonal tervezői hibája csaknem helyrehozhatatlan. Amint egy tévériportban láthattukhallhattuk: a Felszabadulás téren az aluljáró egy részének beázása csakis nagyméretű burkolatbontás révén lett volna gyorsan megszüntethető. Erre nem volt mód, így más megoldást kellett keresni. Találtak is. De nemcsak ilyen jellegű problémákkal kell az aluljárók gondozóinak megbirkózniuk. Sokkal gyakoribbak, ezért boszszantóbbak a szándékos hanyagságok, rongálások. A hiányzó neoncsövek, a megrongált telefonok, a betört kirakatok, a mosdókban a lecsavart csapok. Megesett már, hogy ismeretlen vandálok a köpadlót feszegették, lépcsődarabokat törtek le. Nagyobb szigorúsággal kéne fellépnie mindenkinek a rongálókkal szemben! Jó volna, ha senki sem fordulna el közömbösen, ha szándékos károkozást tapasztal: a vandál kezek gazdáit átadnák a rendőrnek, a károkra pedig felhívnák a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat központi ügyeletének figyelmét a 340-921-es telefonszámon. Újházy György