Budapest, 1978. (16. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Szarvas

A pesti aluljárók Sokszor csak keresztül sietünk rajtuk, máskor virágot, édességet vásárolunk bennük, telefonálunk; megszoktuk tisztaságukat, kényelmüket. Rendbentartásuk — nem kis feladat — a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat dolgozóira hárul. Baranyai Mihály, a vállalat diszpécsere mondja: — Egy-egy gyalogos aluljáró forgalma csaknem akkora, mint egy egész kerületé. Az Örs vezér tere Budapest központjának tekinthető a gyalogosforgalom szempontjából. A metró 1976. évi utasszámlálásának tanúsága szerint óránként húszezer ember fordult meg itt. Azóta a forgalom tovább nőtt a közeli új lakótelepek átadásának nyomán. A tervek szerint 1980-ig még kilenc aluljáró készül el a fővárosban. Kevesen tudják, hogy a Petőfi-híd budai hídfőjében, néhány méterrel az úttest alatt iroda, öltöző, mosdó- és fürdőhelyiség, étkező, de még fotólabor és ping-pong asztallal felszerelt klubszoba is található. A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat karbantartó bázisa működik itt. Serman Jánossal, az aluljáró takarító és karbantartó osztály vezetőjével beszélgetek. — Osztályunk két csoportból áll. Egyik a takarítóké, vezetőjük Nagy István, a másik a karbantartóké, vezetőjük Tóth Kálmán. Az utóbbi csoport idén január elsején, vállalatunk megalakulásakor került át hozzánk az egyik jogelődtől, a MÉLYBER-től. A Nagyvárad tér közelében, a Hámán Kató út 88. szám alatt van a takarító csoport székhelye, akik egy másik jogelőd vállalat, a Fővárosi Köztisztasági Hivatal kötelékébe tartoztak. A karbantartó csoport feladata az aluljárók, hidak, műtárgyak állagának óvása, hibáik kijavítása. Négy szakmunkás és öt betanított munkás dolgozik — a három aluljárómester, Kukucska Tibor, Ivicz Géza, Husi Ferenc vezetésével. A kisebb javításokat végzik el, a nagyobbakat a vállalat forgalom-14 technikai és műtárgykarbantartó osztályának dolgozói. Szennyeződés, rongálás, meghibásodás esetén azonnal a helyszínre hívják őket. A két csoport — a takarítóké és karbantartóké — természetesen segíti egymást. Hétköznap kora délután — negyed három múlt pár perccel. A Nagyvárad téri „vörös ház" egyik alagsori helyiségében, a Fővárosi Közterületfenntartó Vállalat kilencedik kerületi kirendeltségében vagyunk, ahol az alkalmi munkavállalók napi bérét fizetik ki. Az utolsó távozók egyike az ötvennyolc éves Klosz Lajos. — Nyugdíjas vagyok, de éjjeliőrként dolgozom; a szabadnapjaimon jövök el aluljárót takarítani — mondja. — Háromnegyed hattól kettőig dolgozunk. Sokszor emlegetik: kevés az alkalmi úttisztító. Például Pesterzsébeten, ahol lakom, mindössze két-három úttisztító dolgozik a kirendeltségnél. Körülbelül nyolc évig szinte naponta jelentkeztem ott munkára. Ide mintegy negyedéve járok. Betegeskedem. Nehéz volt már nekem a poros-sáros erzsébeti utcák tisztogatása. Könnyebb az aluljáró takarítása. Szedjük a csikket, a hulladékot, kiürítjük a szemétgyűjtő kosarakat, söpörjük a lépcsőket, az aluljáró kőpadlóját a metró bejáratáig. Nem kell viselnünk a narancssárga-fehér munkavédelmi műanyagmellényt, hiszen bennünket nem fenyeget közterületi balesetveszély. Leggyakrabban a Kálvin térre osztanak be, de sokat dolgoztam már a Baross téren és a Nagyvárad téren is. Közben mindenki felvette már a fizetését. Horváth József bérkifizető a listák átnézése közben beszél önmagáról, munkájáról, az alkalmi dolgozókról: — Januárban múltam hetvenegy éves. Negyvenhárom évig dolgoztam a Fővárosi Köztisztasági Hivatalnál, 1924-től 1967-ig. Nyugdíjasként sem szakadtam el egykori munkahelyemtől. A kilencedik kerületi és az aluljáró takarító alkalmi csoport bérét fizetem az esztendő minden napján. Számomra csak foga-Siklós Péter felvétele