Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Zolnay László: A budai képfaragók középkori emlékei I.

Az utóbbi években, 1962 és 1978 között végzett újabb budai ásatásaim során jó néhány ember- és állatábrázolásos leletem akadt. Találtam figurálisokat, mind a hajdani pálos főkolostornak, Budaszentlőrincnek romjai között, mind a budai polgárvárosban (a Tárnok és a Táncsics Mihály utcában). A legtöbbet a királyi palota északi előudvarán. 1974 februárjában a budai királyi palota — Zsigmond korában kialakított — északi előudvara alatt újabb meglepő figurálisokra akadtam. Egy — alighanem Zsigmond-kori — kettős leányarccal ékes kályhaszem, majd ugyanez, magányos leányfejjel, utóbb egy női fejet ábrázoló gótikus kő körplasztika gazdagította alakos leleteim számát. Éppen ezeknek a leleteknek fényképezésénél s leírásánál tartottam 1974 februárjában, amikor — úgy mondhatnám — rám szakadt a budai Anjou-, vagy Zsigmond-udvar csodálatos szoborgalériája. Ez a szobortorzó-zuhatag — amely váratlanul ért, de íme: nem ért készületlenül — jó időre meggátolt elkezdett figurális esszém megírásában. Hiszen kis híján úgy jártam ezzel, mintha a soroksári Duna-ág vasárnapi kárász-horgászának horgára — bálna akadna! Különös érzéssel lapozok bele egy régi, elfelejtett cikkembe. A Művészettörténeti Értesítő 1957. évfolyamában jelent meg. (Az esztergomi Madonna torzó.) ,, . . . Madonnánk XIV. századi mestere — írtam akkor — olyan remekművet alkotott, amely keletkezése századában a hivő áhi-Kályhacsempe, kettős leányfejjel (Bakos Ágnes felvétele) ZOLNAY LÁSZLÓ A budai képfaragók középkori emlékei I. tatán kívül a művészet elismerését is magára vonhatta ... Hazai kőszobrászatunk analógiái híján a magyar gótikus fafaragásban találunk néhány, az esztergomi torzó korhatározása s esetleg a francia föld és Magyarország közé esett útvonal konkretizálása szempontjából felettébb tanulságos támpontot." 1957-ben tehát a sokak által későbbinek tartott esztergomi Madonnának nem találtam még analógiáját a hazai kőszobrászatban. Es 1974-re, mindent összevéve, hatvankét gótikus kőszoborral gazdagíthattam ezt a korszakot! Ám úgy gondolom, még az 1974-ben talált budai szoborerdő árnyékában is érdemes ezt a plasztikai kisrevüt felvonultatnom! Az 1962 és 1978 között talált figurális leleteknek budai és középkori volta meg figuralitása, a leletek sokfélesége ellenére is, vendégjogot ad nekik ezeken a lapokon. Hiszen szétzúzott középkori műveltségünknek minden morzsájáért le kell hajolnunk. De érdemes is. Ugyanis a hajdani magyar fővárosnak minden középkori művészeti emléke — ha töredékes is — olyan mustra, zsinórmérték, amellyel a Budánál, Pestnél, Közép-Magyarországnál szerencsésebb sorsú, kevésbé dúlt országrészeink épebben megmaradt emlékanyagát megmérhetjük. A fővárosnak, mint a középkori Magyarország művészeti centrumának leleteihez viszonyíthatjuk a vidék — és a Felvidék, Szlovákia, az egykori horvát társkirályság, Dalmácia, Burgenland — jobban megőrzött emlékanyagát. Az 1974. évi budai szoborfeltárás (Bakos Margit felvétele)