Budapest, 1978. (16. évfolyam)
11. szám november - Dr. Körmendy István: Népesedéspolitikánk eredményei és feladatai
lében, a városfalakon kívül halmozódott fel. A városokba az alkonyat beálltával nem volt szabad bemenni, a városkapun kívüli fogadókban vagy a szabad ég alatt lehetett csak az éjszakát eltölteni. Elképzelhető, milyen tömegű hulladék, szemét, mocsok,állati ésemberi ürülék vette körül a városkapukat. (Itt meg kell jegyezni, hogy azokban az időkben a szemét és az emberi, állati ürülék egy fogalomkörbe tartozott, s csak a fejlődés egy későbbi szakaszában választották el a kettőt egymástól.) A falakon belüli elhelyezkedés és zsúfoltság természetesen az egészségügyi viszonyokra is kihatott, és betegségek, járványok gyors elterjedését okozta. Ezek ellen már az ókorban is igyekeztek védekezni, nemcsak járványok megjelenésekor, hanem megelőző tisztasági rendelkezésekkel is. Athénban szigorúan tiltották a szemét kiöntését az utcára. Rómában az utcák tisztaságát különösképpen ellenőrizték; a legfőbb felügyelői tisztet — egyéb feladataik mellett — az aedilisek töltötték be. A város takarítását külön e célra felállított rabszolgacsapat végezte, de emellett a házak előtti tisztaságért a háztulajdonos, illetve a lakó volt a felelős. A császári Rómában csupán a vízvezetékek tisztításával 200 főnyi csoport foglalkozott. Mintaszerű csatornahálózatuk volt, s a szennyvizet a Tiberisbe vezették. Az utcák tisztasága azért még így sem volt tökéletes. Nemcsak szemét és hulladék, helyenként állati tetem is hevert. Rómában egyébként nyilvános illemhelyeket is felállítottak, s ezek némelyike vízöblítéssel működött. (Pest városának tanácsa elé az első nyilvános vizelde üzembe helyezésének javaslata 1868. június hó 16-án került!) De az ókori római bérházakban — ún. insulákban — a mai szemmel tűrhetetlen állapotok uralkodtak. Az emeleteken nem volt árnyékszék, legfeljebb az udvaron közös latrina. A fekáliát reggel a szeméttel vitték le a ház szemétgyűjtő gödrébe, de nem volt ritkaság az sem, hogy éjjel kiöntötték az utcára. Az ablakon keresztül kidobott vagy kiöntött tárgyak ellen jogi védelmet is adott a római törvénykönyv. Kár esetén a lakás gazdáját kártérítésre kötelezték a sértett javára. Az első hatósági rendelet A középkori városok utcái még szemetesebbek voltak, mint a császárkori Rómáé. így pl. II. Frigyes császár majdnem belefulladt az utcát elborító szemétbe és mocsokba, mikor 1480-ban Tuttlingenben tett látogatásakor leesett a lováról. A rendszertelen, ötletszerű szemétlerakást nem lehetett tovább megengedni. Elsősorban közegészségügyi okok szóltak ellene, de a rohamos városiasodás sem engedte meg a „vad" lerakásokat. A következő fejlődési fokon már hatóságok határozták meg a szemétlerakóhelyeket, mélyedések, elhagyott bányák, árkok s kisebb számban sík területek kijelölésével. Ezekre a helyekre hosszú időn keresztül a polgárok maguk voltak kötelesek a hulladékokat kiszállítani. A fejlődés későbbi szakaszában ezt szervezetten, vállalkozókkal végeztették. A városok terjedésével és a beépített területek növekedésével a szemétlerakó helyek bekerültek a város belsejébe. A helyszűke miatt a már feltöltött és teljesen betemetett szemétlerakókra is elkezdtek építkezni. Eleinte kis viskókat, később már házakat, sőt egész városrészeket építettek a sze-Az Újpesti rakpart fényképe (1890 körül) Jól érzékelhető a szintkülönbség: a Vámház (ma Közgazdaságtudományi Egyetem) mögött, balra a Sóház alig látszik ki a földből méttelep fölé. Később a várospolitika a szeméttel betemetett gödröket felhasználta, sőt városépítési célokra egyenesen számításba vette; ezzel a folyamatos szemételhelyezést és feltöltést a városrendezés szolgálatába állította. Hazánkban a szemét eltávolításáról már a középkorban gondoskodtak. A budai jogkönyv 350. és 351. pontja tartalmaz erre vonatkozó rendelkezéseket. De hivatkozhatunk vidéki városokra is. így pl. Debrecenben 1645-ből, Mármarosszigeten 1652-ből, Egerben 1697-ből, Beregszászon 1793-ból találunk különböző tanácsi utasításokat az utcák tisztítására. Budán és Pesten a már idézett budai jogkönyvön kívül az 1692. évtől kezdődőleg számos rendelkezés jelent meg utcatisztításról és szemételhordásról, és szigorú bírság alá vonták azokat, akik ettől eltérően valamelyik üres teiekre hordták, vagy egyszerűen az utcára öntötték a szemetet és hulladékot. (Egy 1830-ból származó ilyen rendeletet a „Budapest" 1976. novemberi számában facsimilében közöltünk.) Szeméttelepek és várostervezés Kíséreljük meg néhány szeméttel feltöltött terület sorsát nyomon követni. Balla Antal Pest megyei hites földmérő térképén (1785) az Üllői út és Körösi út (Gyáli — 32 Térkép az Újpesti rakpartról (XIX. század közepe)