Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Vadas József: Pór Bertalan

Miket fest hát Pór Bertalan a tízes évek elején? Ha a forma oldaláról nézem, azt mondom: szép aktokat és formás lovakat. Ha az ikonográfiát tekintem: vízparti jeleneteket, az élet boldogságának szinte allegorikus ábrázolásait. Ha pedig a műfajt akarom megjelölni: freskókartonokat akkor is, ha vászonra festett olajképeket látunk. Mindez — a forma, az ikonográfia, a műfaj — persze csak eszköze a mondandónak, amely a lényeg. Pór Bertalan életerős, tennivágyó, diadalmas alakjai optimista élethitet szuggerálnak. Méghozzá a forradalmi válság felé közeledő országban, egy olyan korszakban, amikor Ady Endre szintén az ifjak új tavaszt hozó seregéről íi: „Száz új, ifjú legény /Méltóbb az elbolondításra . . ." „Óh, nagy akaratok,/ Kik munkáltok a tavasz-fényben ..." Hogy a közelgő — a közelgőnek vé't — forradalmi átalakulás tudatában ilyen tennivágyók, erőtől duzzadok és magabiztosak Pór képeinek szereplői, az nem utólagos belemagyarázás. Bizonyíték is van rá: a festő 1919-es működése. Freskófestményeinek stílusa ugyanis ekkor teljesedik ki — freskó stílusú plakátjaiban. Két nagyszerű plakátja közül az egyik május i-re készült, a másik pedig fegyverbe szólítja a munkásságot. A Tanácsköztársaság melletti kiállása miatt Pór Bertalannak emigrálnia kell az ellenforradalom győzelmekor. Hová megy ? Nem Bécsbe (mint a legtöbben), nem Berlinbe (ahol úgyszintén sokan keresnek menedéket), nem Moszkvába (bár egy rövid időre, 1936-ban ott is megfordul), hanem — természetesen — Szlovákiában telepszik le, egészen pontosan Szliácson. Azért mondom, hogy természetesen esett a választása Szlovákiára, mert Pór Bertalan itt, Bábaszéken született. Hazatért tehát; és mivel piktúrája korábban is kapcsolódott a társadalmi atmoszférához, magától értetődően megváltoznak a motívumai, sőt a stílusa is átalakul. Az a festő, aki a tízes években monumentális kompozíciókat készített, most a környezetet fedezi fel magának: állatokat és önarcképeket kezd festeni. A nyugodt — a jövőbe vetett hitről tanúskodó —, egyértelmű vonalakat pedig feldúlt érzelemvi-Plakát (1919) Vágyódás a tiszta szerelemre (1911) Rajz (1934)