Budapest, 1978. (16. évfolyam)

11. szám november - Csuka Zoltán: Életem tanulsága

Gustav Krkleccel, a Jugoszláv írószövetség elnökével küldtek fel, mint szlávul beszélőt, hogy derítsem fel a helyzetet. Fiatal, szőke, ukrán katona állt a kapuban, s kérdésemre azt mondta, hogy a germánok már messze vannak, Pécs városában megszűntek a harcok. A városban gyorsan helyreállt a rend, újra indult az élet, s én pár hét múlva már átvettem az „Új Dunántúl" című napilap fő- és felelős szerkesztését. 1945 elején már megalakítottuk az írók és művészek szakszervezetét is. A Janus Pannonius Társaság újjáalakult, és a Batsányi nevet vette föl. Nem telt bele egy esztendő, s Keresztury Dezső, akkori kultuszminiszter vezetésével idegyűlt az egész országból az írók és művészek színe-java, s megrendezték az első pécsi kultúrhetet. Keresztury ekkor meghívott Budapestre, hogy vegyem át a sajtószolgálat vezetését. De ennél is fontosabb jelenségnek bizonyult, hogy régen melengetett eszmémet végre sikerült megvalósítani. 1946 elején a Fauszt könyvkiadónál megjelent a délszláv népballadák magyar kötete. Ezt nemsokára követte Ivan Goran Kovacic hatalmas poémájának magyar fordítása, a „Jama" (Tömegsír"), amelyhez Illyés Gyula írt bevezetőt. Ez volt a mű első idegen nyelvű fordítása, s a példát hamarosan követte az egész világ. Az első legjelentősebb fordításom Ivo Andric Híd a Drinán c. kötete volt, amely az akkori Szikra kiadásában jelent meg, és azóta több százezres példányban számtalan kiadást ért meg. A Magyar írók Szövetségének meghívására a Jugoszláv írószövetség tagjai még abban az évben Budapestre látogattak, élükön Miroslav Krlezával. 1947-ben megalakult a Magyar— Jugoszláv Társaság, amely „Déli Csillag" címmel irodalmi és társadalmi folyóiratot adott ki. Első címlapját Petar Petrovic Njegos, a montenegrói költőfejedelem arcképe díszítette, és a „Hegyek koszorúja" c. művének egy részletét is bemutatta a folyóirat. A Magyar—Jugoszláv Társaság első elnökévé Tildy Zoltánnét választották meg, ügyvezető titkárrá pedig engem. A vezetőség élére Rajk László került. A „Déli Csillag", valamint a kiadásra kerülő művek szerkesztésével is engem bíztak meg. Már-már úgy látszott, hogy ezt a nagy és őszinte fellendülést egész sor további munka követi. Sajnos, a politikai viszonyok alakulása hirtelen elvágta a fejlődés útját. Bekövetkezett a tragikus fordulat. Ennek sodrásába kerültem én is, és koholt vádak alapján tizenöt évi fegyházra ítéltek. Ebből pontosan öt évet letöltöttem, amikor 1955. május 12-én a legfőbb ügyész értesített, hogy az ellenem folytatott büntető eljárás alaptalan volt, és ezért a perújítási eljárás során a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága az összes vádpont alól felmentett . . . Voltaképpeni műfordítói munkásságomat tehát szabadulásom után kezdtem meg, azóta is folytattam, és ennek eredménye a jóval több mint száz, jórészt klasszikus munka. Munkásságomat mind a Magyar Népköztársaság, mind Jugoszlávia magas kitüntetésekkel és számtalan irodalmi díjjal is elismerte. Ások méltatás közül talán a legszebb az volt, amit a hatvanas évek végén Leskovac Mladen akadémikus, az újvidéki Matica elnöke mondott: „Érden él magányban és csendben, szerzetesi visszavonultságban, kemény munka közepette, már évtizedek óta Csuka Zoltán. A jugoszlávoknak úgy kell ebbe a házba érkezniök, mint egyik szent helyükre. S így fognak egy napon odamenni . . ." Mikor 75. évemhez közeledtem, elhatároztam, hogy érdligeti házamat, ahol 42 éve lakom, összegyűjtött könyveimet, kézirataimat, levelezésemet stb. Érd nagyközségre hagyományozom. Ez annak rendje és módja szerint meg is történt. Ez alkalommal az érdi Művelődési Házban nagyszabású irodalmi est volt, amelyet többek között a magyar rádió és televízió, a ljubljanai, a zágrábi és a belgrádi televízió is közvetített. Én a könyvtár épülete előtt rövid beszédet mondottam, amelyben életem és munkásságom tanulságáról szóltam: arról, hogy saját népemet csak akkor szerethetem igazán, ha a velem egy égbolt alatt élő más népeket is megismerem és szeretem. Mert szocializmus nélkül nincs emberség, és emberség nélkül nincs szocializmus. Munka közben Dolgozószobámban