Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Corvin János herceg képmása egy Vág menti templomban

Árnyék nélkül A szép nagy fák még árnyékot vetnek és gyönyörűséget adnak, de a beépítési terv már halálos ítéletet mondott rájuk. Építkező korunk dinamikus szemlélete mindnyájunkat megtanított már arra, hogy a keletkező új szükséges velejárójának fogadjuk el bizonyos fokig régi házak, városrészek, jó levegőjű kertek, árnyas utcák pusztulását. Új lakótelepeink sokat emlegetett sivársága azért fel-felébreszti gyanúnkat: valóban szükség volt-e arra, hogy ilyen eréllyel szabaduljunk meglevő értékeinktől? Elő környezetünk nem érdemelt volna-e nagyobb kíméletet azon a területen, ahol újra lakni akarunk, ráadásul az eddiginél sokkal többen? Az épülő házak helyén természetesen nem maradhatnak fák. Hogy értékes fák miatt házak elhelyezésén változtattak, arra már sok jó példát láttunk. Sajnos csak külföldön. Az érdekek összeegyeztetésének azonban sokkal több a lehetősége, mint gondolnánk. Miért nem élünk velük? Csak mert így egyszerűbb? A képen látható fákat nem házak miatt ítélte halálra a tervező. Helyükön autóparkoló épül. Aki vezetett már napon átforrósodott kocsit, vagy gondolkodó, felelős állampolgár lévén idegesíti az a tudat, hogy sok ezer gépkocsi használódik el idő előtt a nem megfelelő tárolás miatt, és ez népgazdasági szinten aligha közömbös — eltűnődhet ezen. A parkoló szerencsés módon attól jó, amitől szép: a fáktól. Funkcionális és esztétikai igények a leggazdaságosabban hozhatók össze ezen a területen. Ehhez még csak azt kell hozzágondolnunk, hogy a lakótelepek egyes részein egyetlen lehetőség zöldfelület létesítésére: a parkolók fásítása. Természetesen a parkoló is terv szerint épül, szigorú normák alapján. Többnyire választósáv is van benne, bár olykor csak fél méternyi. A parkosítási terv készítője legjobb tudása szerint belerajzolja az ültetendő fákat. Az elektromos tervező pedig a közvilágítási kábelt. Ugyanoda. Hogy a kettő nem fér meg egy helyen, az sajátos módon többnyire csak a kivitelezéskor derül ki. A parkosítás pedig az összes többi munka befejezése után kezdődik, így aztán fa nélkül, árnyék nélkül marad a parkoló. Kézenfekvő, hogy az építendő parkolók helyén meg kellene tartani a meglevő, már most árnyat adó fákat. A méretezést, előírásokat a körülményekhez alkalmazni természetesen nem könnyű. A nehézségek pedig csak az igényes alkotót ösztönzik még jobb megoldásra. Pusztán számokkal, műszaki mutatókkal tervezni, alkotni ma már nem számíthat korszerű tevékenységnek. Környezetünk, melynek védelme világméretű felismerésben bontakozik ki, a részletekben is igényli együttműködésünket. Humán és reál beállítottság talán itt választható el legkevésbé egymástól: azok munkájában, akik betonnal, vassal, aszfalttal, alakítják a környezetet, de az ember számára. (X) Kép és szöveg: Nedeczky János Fővárosi Kertészeti Vállalat