Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Zolnay László: Corvin János herceg képmása egy Vág menti templomban

ma állandóan változott, ez nem volt állandó érték. A mindenkori átváltási kulcsot havonta újra állapí­tották meg, aszerint, hogy mennyit adtak a börzén az aranyért. Újonnan bocsátottak forgalomba rézgarasokat, ezeket 3 új vagy 2 régi krajcárra lehetett átváltani, a fél ujkrajcárosokat pedig egyharmad pengőkraj­cárra. Vertek ezenkívül egy- és kéttallérosokat, az első 1,5, az utóbbi 3 újforintnak felelt meg. Összesen 40 féle érc- és papírpénzzel lehetett fizetni. Nem sorolom fel valamennyit, hiszen ennyi is elég ahhoz, hogy az ember belezavarodjon az át­számításokba. És gondoljunk csak arra, hogy 120 évvel ezelőtt sokkal kevesebben tudtak írni, olvas­ni, számolni! Nem csodálkozhatunk hát, ha a vásá­ron senki sem volt bizonyos abban, hogy egy-egy árucikkért mennyit kell kérni, illetőleg fizetni. Új házszámozás száz évvei ezelőtt A városokban a tájékozódást a házszámozás köny­nyíti meg. E téren fővárosunkban az egyesítés után összevisszaság uralkodott, különösen a jobb parti részeken. Budán a számozás az egyes városrésze­ken belül történt; elkezdődött az egyik utcasoron, folytatódott a csatlakozó utcákon és csak a másik városrészben kezdődött újra az 1. számmal. Ha­sonló volt a helyzet Óbudán, azzal a különbséggel, hogy itt az egész városban egyetlen folytatólagos számozás volt. Pesten a legtöbb utcában váltakozó számokkal látták el a házakat, de nem állapították meg egysé­gesen, hogy melyik oldalon találják meg a páros és melyiken a páratlan számokat. Az egyes kerü­leteket elválasztó utcáknál, mint a Kerepesi (ma Rákóczi) útnál, a Váci kőrútnál (Bajcsy-Zsilinszky út) mindegyik oldalon folytatólagos, de külön számozást alkalmaztak. Az Üllői úton például két 8. számú ház volt: az egyik a VIII., a másik a IX. kerületben. A főváros tanácsa változtatni akart ezen a hely­zeten, és 1877-ben új, egységes számozási szabályt léptetett életbe. (Ma is ez van érvényben.) Esze­rint minden utca 1-gyel kezdődő váltakozó számo­zást kapott; a jobb oldal a páratlan, a bal pedig a páros számoké lett. Két kerületen áthaladó és két kerületet elválasztó utcáknál is ez a szabály érvé­nyes, tehát nem kezdődik újra a számozás a másik kerületben. Külön számot adtak minden utcai kapunak, ezért egyes házakon két vagy több szám olvasható. Későbbi beépítésre számítva, az üres telkeket is számozták. Ha később megosztanak egy ingatlant, annak részei megtartják az eredeti számot, s mellette tört jellel elválasztva a, b, c betűk jelzik a különálló telekrészeket. A számozás az észak—déli irányú utcáknál a Dunához, a kelet—nyugati irányúaknál pedig Pesten a Hatvani (Kossuth Lajos) utcához és a Kerepesi (Rákóczi) úthoz, Budán az Alagút utcához és a Mészáros utcához közelebb eső utcarészen kezdő­dik. A terek számozása a Lánchídhoz legközelebb eső saroknál indul és a Dunától tekintve jobbra folytatódik. Az új számtáblák 1877 második felében kerültek fel a házakra. Egy 14 éves fiú verse — és az akadémikusok A Magyar Tudományos Akadémia 1879. január 27-i ülésén Fraknói Vilmos egy verset mutatott be. Névtelen szerzője 14 évesnek vallotta magát, és költeményéről poste restante kért bírálatot. Az akadémikusok az első percben elámultak azon, hogy egy ilyen fiatal gyerek a legmagasabb tudo­mányos fórumtól mer kritikát kérni. Szász Károly figyelmeztette őket, hogy teljesen meg fog bénul­ni a munkájuk, ha eleget tesznek a kérésnek. Ver­sekkel fogja őket elárasztani minden tehetségét sokra tartó fiatal költő, márpedig melyikük nem hiszi magát zseninek. Hivatkozott arra a szabályra, hogy az Akadémia csak akkor mond véleményt egy műről, ha ezt a kérést egy akadémikus terjeszti elő. Az ülés ezután nem foglalkozott a vers érté­kelésével. Sohasem derült ki: ki volt az ifjú titán, s vajon nem lett-e később ismert nevű író? Verescsagin Budapesten Vaszilij Verescsagin (1842—1904), az orosz kri­tikai realizmus kiváló festője, a pesti Műcsarnok­ban két kiállításon mutatkozott be a magyar kö­zönségnek. Az elsőn, 1883-ban főleg csataképeit csodálhatták meg, köztük ,,A Sipka-szorosban minden csendes" című triptichonját. A második kiállítás előtt, 1886. január 24-én a VI—VII. kerületi Kör kis ünnepséget rendezett a festő tiszteletére. Jókai Mór üdvözölte a vendé­get, akit előzőleg Bécsben bemutatott két fest­ménye miatt megtámadtak mint nihilistát és ateis­tát. Jókai a támadást igazságtalannak bélyegezte, mert — szerinte — mindenkinek meg kell adni azt a jogot, hogy Krisztust saját felfogása szerint ábrázolja. A világon — mondta — három eszme uralkodik: a vallás, a hősiesség és a szabadság. Mindháromnak vannak szélsőségei, de Verescsagin nem vádolható egyik szélsőséggel sem. Az ünnepségen Verescsagin francia nyelvű elő­adásában arról beszélt, hogy a társadalom helytelen irányban fejlődik; emiatt egyes rétegek éheznek és rongyokban járnak. A rendszer által létrehozott óriási ellentét a nyomorgók és a dúsgazdagok közt, a társadalom állandóságának legnagyobb ellensége. A tömegek éhségének kielégítése sokba fog kerül­ni. Azt mondják — folytatta a művész —, hogy a társadalmat eléggé védi a hadsereg és a papság. De a katonák unni kezdik a mesterségüket, nem lehet majd rábírni őket, hogy a népre lőjenek, hiszen ők is annak fiai. A papok még nem fásultak el, a hívek azonban belefáradtak a papok meghall­gatásába. A világ békéjét csak a tudomány, iroda­lom és művészet kimagasló tehetségei menthetik meg, csak ezek tudnak egy jobb, a szabadság levegője által éltetett társadalmat teremteni. A kiállításon — amelyet Verescsagin maga ren­dezett — sok kép ábrázoíta a fennálló rendet tá­madók elleni kegyetlen megtorlást. Két nagymé­retű festmény tárgya kivégzés volt; az egyiken orosz nihilisták akasztását lehetett látni, a másikon az angolok által az ágyúk elé kötött lázadókat. Egy harmadik nagy vásznon Tamerlán turkesztáni győzelmi ünnepét festette meg a művész; a palota előtti karókon levágott fejek utaltak a győztes kegyetlenségére. A többi kép Kelet ragyogó egét, építészeti, természeti szépségeit — és rongyok­ban járó, nyomorgó népét mutatta be. A kiállítás nagy sikert aratott, Verescsagin ké­peihez tódult a közönség. A budapesti újságírók száma 1926-ban 1926-ból ismerünk egy statisztikát arról, hogy a nagyobb budapesti napilapoknál hány főfoglal­kozású újságíró dolgozott: Pesti Napló — Az Est — Magyarország 85 Újság 46 Pesti Hírlap 42 Pester Lloyd 42 Magyarság 33 Nemzeti Újság 32 Esti Kurír 31 Új Nemzedék 29 Budapesti Hírlap 27 Magyar Hírlap 25 8 Órai Újság 23 Népszava 21 Érdekes, hogy a 436 újságíró közül csak 311 volt tagja az Újságírók Szanatóriumi Egyesületének. Az 1908-ban alapított Egyesület betegség esetén segélyt, orvosi ellátást, kórházi, szanatóriumi ke­zelést biztosított tagjainak. Aránylag a legtöbben a Népszava munkatársai közül léptek be: 21 közül 20-an, a legkevesebben az Új Nemzedék szerkesz­tőségéből: 29 közül csak 12-en. Vértesy Miklós B HOMEPE BocnoMMHaHMd o Aone MtixaiÍHe Kapoün, BAOBW nepBoro npe3MAeHTa BeHrepcKoü pecnyönwKM CTp. 2—6 ByflHM BeHrepcKOÍÍ rpax<AaHCKOií peBomouMM 1918 r. (AHOUJ KeHfle) CTp. 7—11 Ha nonnyTM. O BbinonHeHMH V nHTMneTHero nnaHa B CTonwue (flacno BeKewM) crp. 12—15 B pyőpMKe «yp6aHH3auMH npoBHHunanbHbix ropo-AOB» npeACTaBnueM MeséKéBeuifl (3pBMH Tanaui) CTP . 16—19 CTOíieTHMM roŐMneü co AHH pox<AeHHH flionbi KpyAM, niicaTen» HOcranbrMHecKMX HacTpoeHMÜ (ÁHApauj BapTa) CTp. 20—21 riMcaTenbCKMe rpnnacbi HujTBawa HypKH (Bana* Bapra) CTp. 22—23 BbiCTaBKa nponsBeAeHmü xyAojKHHKa Daüouja Baü-Abi (HOAMT CaőaAH) CTp. 24—27 flMCKyccMH o aacTpoÜKe MepAanHbix noMemeHHÍi (EBa Mnxaií—AHOUJ CnHan) CTp. 28—29 MeponpwtTH« ujKOnbHoro npyiKKa B naMfiTb o rpa­(j)e BaTTHHM CTp. 30—31 TeaTp MM. Maaana — 6a3a AyxoBHoro conpoT «Bne-HHH B 1940—1944 rr. (>Kyx<aHHa Bopujom) CTP . 32—34 3aceneHMe TeppMTopMM ByAaneujTa A° XIII Béna (HuiTBaH HaraHb) CTp. 35—37 PenpoAyKUHd c xapTHHbi repuora flMOUia KopBMHa B cnoBauKoii uep«BH (flacno 3onHaw) CTp. 38—41 Ha nepaoü cmpaHuqe oönoxcKu: riaridTHHK Mwxato Kapoiín. PaőoTa cKynbnTopa Hupe Bapra (LjBeTHoe (J)OTO Kapón XeM3e) Ha yemeepmoü cmpamiqe oönoxcxu: naiíouj BaÜAa: CeHTSHApeücKMe AOMMKM C pac­nnTbeM (UseTHoe <)>OTO Anq>peAa UJkinnepa) CONTENTS Mrs Mihály Károlyi, wife of the president of the first Hungarian republic remembers the homes she has live in pp. 2—6. The days of the 1918 Hungarian bourgeois revolu­tion (János Kende) PP-7—11 • The halfway mark. On the fulfilling of the fifth 5-year plan of the capital (Dr László Békési) pp. pp. 12—15. Mezőkövesd —this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamás) pp. 16—19. Writer Gyula Krúdy was born a hundred years ago (András Barta) pp. 20—21. Grimaces of writer István Csurka (Balázs Vargha) pp. 22—23. One-man show of painter Lajos Vajda (Judit Szabadi) pp. 24—27. Debate article on the set-in attics (Éva Mihály— János Szinaí) PP- 28—29. A school study-circle remembers Countess Ilona Batthyány pp. 30—31. The Madách Theatre, the base of intellectual resis­tance in 1940—1944 (Zsuzsanna Borsos) pp. 32—34. The formation of Budapest to the 13th century (István Czagány) pp. 35—37. Portrait of Count János Corvin in a church of Slovakia (László Zolnay) pp. 38—41. Front cover: The statue of Mihály Károlyi by Imre Varga (Photo: Károly Hemző) Rack cover: Szentendre houses with crucifix by Lajos Vajda (Reproduction: Alfréd Schiller) 43

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom