Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Dr. Czagány István: Budapest településeinek kialakulása a tatárjárás előtt

Állatalakos-indadíszes román kori faragvány (Budapesti Történeti Múzeum) ered. A terület lehatárolása közvetve a középkori Szentjakabfalva (ma Újlak déli része) fennálltára mutat. Szentjakabfalva templomát 1247-ben említi először oklevél. Egy 1212. évi oklevélben szerepel Gercse­puszta is. Gercse temploma (ma Pesthideg­kút határában, a Csúcshegy alatt) patkó alakú szentélyaiaprajza után ítélve a XIII. század eiső felében keletkezett. Néhány további, XIII. századi adatból rekonstruálhatjuk a tatárjárás előtti épít­kezések elnagyolt körvonalait. II. Endre király 1212. évi oklevele bizonyítja, hogy Bana plébániája és ennek Mária-temploma is a veszprémi püspökség joghatósága alá tartozott. Világi vonatkozásban azonban a budai prépostság óbudai birtokának tartozéka voit, és e prépostság tulajdon­joga már Imre király idején is fennállott. Ili. Honorius pápa 1226. évi bullája a szent­endrei főesperességről is említést tesz. II. Endre király 1227. évi oklevelében ol­vasunk a Nyulak-szigeti (ma Margitsziget) Szent Mihályról elnevezett premontrei templomról; mellette kolostor is állhatott ebben az időben. IV. Béla király 1237-ben viszont a pesti, kispesti, Örsi (Budaörs) és sasadi — királyi — kápolnák kegyuraságát a bélakúti apát­ságnak adományozta, ami közvetve e tele­pülések fejlődésének fokát is bizonyítja. Közben 1233-ban pusztított az első fel­jegyzésekből ismert tűzvész Óbudán, Al­bericus barát krónikája szerint. Ugyan­ebben az évben a pápai követ püspöki gyű­lést is tartott itt. Ez a település magas egy­házi rangjának bizonyítéka. Ugyanezt tá­masztja aiá Peiagius és István bíbornokok 1216. évi oklevele is; ez az óbudai prépost­ságnak — mint plébániai teendőket ellátó egyháznak — kiváltságos jogállásáról tájé­koztat. Egy 1240. évi oklevél kiállításának helye megerősíti a szentendrei püspöki kúria fennálltát. Ugyanez év előtt keletkeztek annak a „Friesacni éremlelet"-nek az utol­só veretei is, amelyek Rákosszentmihály tatárjárás előtti fennállását bizonyítják. * Ilyen előzmények után zúdult a tatár­járás a mai Nagy-Budapest területén fekvő, laza, szétszórt kis településekre. Borzal­mait Rogerius mester Siralmas énekéből (Carmen miserabile) ismerjük. Ebből tud­juk, hogy IV. Béla király 1241-ben is Óbu­dán ünnepeire meg a húsvétot, és ide hívta össze az országgyűlést. Ez a tény kellő­képpen alátámasztja a település vezető­szerepét a sok kis apró helység között. A tatár sereg 1241-ben először csak a Duna bal partján fekvő Pestet dúlta fel. A város lakossága a mai Váci utcai, volt Angolkisasszonyok-temploma táján állott domonkos kolostor falai között keresett védelmet. A tatárok azonban felgyújtották az épületet, és az oda húzódott lakosok el­pusztultak. A kolostort és templomot a dominikánusok 1230-ban építették, és „azt erős kőfallal kerítették körül." A rend itte­ni megtelepedésében két magyar is szere­pet játszott: Bessenyei Mihály és Kenderes­si Balázs. A felépült klastromnak 1233-ban II. Endre személyében már királyi vendége is volt. A Duna — mint fő védelmi vonal — nyolc hónapon keresztül tartóztatta fel a tatárokat. Ezért a jobb parti Óbudát és Kis-Pestet csak 1242 tavaszán tudták el­pusztítani. Bizonyos, hogy ekkor a mai Budapest területén az addig kialakult kora­középkori magyar települések egytől-egyig megsemmisültek. Igy a tatárjárás legalább húsz, egymástól területileg független, de a mai Nagy-Buda­pest területén és környékén állott telepü­lés életének vetett véget. Ezeknek egy­negyed része kétségtelenül révtelepülés volt. Legtöbbjük templommal és plébá­niával rendelkezett; ezek köré csoporto­sultak a lakóépítmények. Valamennyi kö­zött az óbudai királyi vár volt a legrango­sabb épület. Főként a templomok csekély maradvá­nyairól tudjuk leolvasni azokat a külföldi építőművészeti stílushatásokat, amelyek elsőként érték a mai Budapest területén virágzott legkorábbi magyar építészetet. Először görög, azután lombard, majd közép­olasz befolyás alatt állott építészetünk. (E megállapítás azonban csak az épület­plasztikák stílusformáira vonatkozik.) A leg­első királyi kőfaragóműhely lombard hatás­ra született meg. i7

Next

/
Oldalképek
Tartalom