Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Borsos Zsuzsanna: Színház, nehéz időkben

Várkonyi Zoltán, Pirandello IV. Henrik-jének címszerepében a kor viszonyaira vonatkoztatható szövegrészeknél tapsvihar tört ki. Természetes, hogy a jobboldali sajtó minden addiginál élesebben és egységesebben támadta a színházat. IV. Henrik még „őrültségbe" zárkózott a világ elől, a Jelzőtűz hőse már kilépett elefántcsonttornyából, és ezt a vonalat vitte tovább Várkonyi cselekvő Hamletjével. Munkáselőadások Az említett darabokon kívül természetesen szórakoztató vígjátékokat is előadtak, valamint Darvas és Felkai színművein kívül más magyar szerzők műveit (Babay József: Körtánc, Betnár Béla: Homokpad). A Madách Színházba járni az ellenállás egy formáját jelentette. Pünkösti a tömegek mozgósítására is felhasználta színházát. Szoros kapcsolatot tartottak a Szociáldemokrata Párttal. Munkáselőadásokat szerveztek szombat délutánonként és vasárnap délelőttönként, csökkentett helyárakkal. A Láng Gépgyárból, az Óbudai Hajógyárból és más üzemekből munkások százai jöttek el ezekre az előadásokra. Nemcsak előadásokat tartottak a munkásoknak. A Népszava Conti utcai szerkesztőségében Pünkösti Andor ankéton is részt vett, ahol a munkásság véleményét hallgatták meg. Színészeivel együtt jelen volt azon a gyűlésen (1943. október 25-én), amelyet a Szociáldemokrata Párt a haladó értelmiség összefogása céljából rendezett a Népszava szerkesztőségében, Szakasits Árpád elnöklete alatt. Pünkösti ellen rendőri eljárást indítottak, a Színművészeti Kamara is egyre inkább keresztezte elképzeléseit. Várkonyi is gyakran vett részt ankétokon; az egyik jobboldali lap Hamlet a Conti utcában című cikkében támadta a színházat. A hit, az összetartozás érzése nemcsak a munkásságot vonzotta. A nézők többsége azért járt a Madách Színházba, mert világnézetével értett egyet. Madách Könyvtár A színház célja a kultúra mind szélesebb körben való terjesztése volt. Ennek érdekében könyvsorozatot indítottak Madách Könyvtár címen, Pünkösti Andor és Staud Géza közös elképzelését megvalósítva. A könyvsorozatnak 15 kötete jelent meg. A páratlan vállalkozás tartalmaz színdarabokat, műhelytanulmányokat, színházelméleti munkákat, emlékiratokat, regényeket. öt előadott dráma jelent meg. Kiemelkedő Sztanyiszlavszkij Életem című munkájának első magyar kiadása, Staud Géza fordításában. Louis Jouvet Egy komédiás feljegyzéseit Várkonyi Zoltán fordította. Madách Imrének, a színház névadójának öszszes leveleit kiadták két kötetben, Staud Géza gondozásában. Könyvsorozatával művészetpolitikai hivatást is teljesített a színház, méghozzá magas színvonalon. A sötétülő világban a színház léte is egyre bizonytalanabbá vált. A hivatalos körök nem nézték jó szemmel a nyílt politizálást. A szellemi ellenállás színházának végnapjai Még 1944 januárjában is tartottak bemutatót: Manfried Rössner Első Anna és Harmadik Károly című kétszemélyes drámáját hozták színre. A szereplők: Várkonyi Zoltán és Szeleczky Zita. Létének biztosítása érdekében szerződtette a színház a közismerten jobboldali érzelmű színésznőt. A darab közel 100 előadást ért meg. 1944. március 19., a németek bejövetele után még négy előadást tartottak. A szellemi ellenállás színháza azonban már nem sokáig folytathatta működését. Pünköstitől megvonták igazgatói engedélyét, a színházat bezárták. 1944 áprilisában nyílt meg újra, Cselle Lajosnak, a Színművészeti Kamara fasiszta főtitkárának vezetésével. Nemcsak a színészek, de a tisztességes emberek is elkerülték a színházat. Pünkösti idegei felmondták a szolgálatot, az üldöztetés elől az öngyilkosságba menekült, ezzel is demonstrálva, hogy ehhez a színházhoz nincs semmi köze. Felkai Ferenc így búcsúztatta a Madách Színház tragikus sorsú igazgatóját: „Vérben és vasban áll a világ — sok mindent csak akkor mondhatunk el majd, ha nem berregnek bombázók fölöttünk, ha megnyugodtak az idegek, ha alábbhagyott a feszültség, amikor ismét beszélhetünk irodalomról, művészetről, színházról." Borsos Zsuzsanna 34