Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Farkas Imre, Mihály Éva, Szinai János: Van hely a tetőn

HONISMERET Emlékezés gróf Batthyány Ilonára Honismereti kutató munkánk során idős emberekkel beszélgetve, gyakran hallottuk Cinkota úrnőjének, gróf Batthyány Ilonának nevét. Miért emlegetik még ma is? Vajon milyen ember lehetett? A hallottakból, az összegyűlt anyagból olyan asszonyt ismertünk meg, aki korának igen érdekes egyénisége volt. Az első felelős magyar minisztérium elnökének leánya 1844-ben született. Apja letartóztatása után a kis Ilonát elvitte édesanyja látogatóba a börtönbe, ahol az apa így búcsúzott síró gyermekétől: egy igazi magyar leány nem fél, nem kér és nem sír. A szabadságharc utáni években a család a kislánnyal Svájcba emigrált. Batthyány Ilona atyjától kapott utolsó intelmei alapján kemény nagyasszony lett, jó magyar hazafi és élete végéig Habsburg-gyűlölő. A kiegyezés után maga a császár, Ferenc József kereste a kibékülés útját. Üzenetet küldött Batthyány Ilonának, hogy kérje rehabilitációjukat, és igényelje vissza az elkobzott Batthyány-birtokot. A grófnő feleletre sem méltatta a császárt, sőt, amikor megtudta, hogy Ferenc József magyarországi útja alkalmával Gödöllőre utazik, négylovas hintójával belehajtatott a császári lovasmenetbe. Egy más alkalommal Ferenc József betért Cinkotára, s mert szeretett volna vele találkozni, beüzent a grófi kúriába: a császár szomjas és vizet kér. A grófnő nem adott vizet, hanem visszaüzent: a templom előtt ott a közkút, onnan bárki ihat. Amikor pedig Erzsébet királyné Gödöllőn vadászva megázott és Cinkotára tért be, hogy átöltözzön, a grófnő őt sem engedte be a kastélyba, igy a királyné a paplakban öltözött át. Gróf Batthyány Ilona különc életmódjáról, szokásairól sok érdekeset meséltek az öregek. Ezek nem tartoznak a történelem lapjaira, de kemény egyénisége haláláig rányomta bélyegét az egész falura. Kezünkbe került a végrendelete. Elolvasása után még elevenebb lett előttünk az a nemesi világ, amiről a történelemórákon tanultunk. Gazdagság és pompa vette körül a nagybirtokos arisztokráciát. Ez kitűnik a hátrahagyott birtokból, ingóságokból, vagyontárgyakból. Más evőeszközt, edényeket, tálcákat nem is használtak, csak ezüstöt. A sok hátrahagyott bútorral, szőnyeggel, függönnyel, festménnyel képzeletben berendeztük szalonját, írószobáját, hálószobáját, vendégszobáját. Megcsodáltuk gyémánt brossát, gyémánt függőit, török karperecét, arany óráját. Végiglejtettünk a gyönyörű török szőnyegen a szalon fehér-arany bútorai között. Mesébe illő vagyon. Többezer hold földről, kastélyokról, értékpapírokról, házakról, ékszerekről, sok millió koronáról végrendelkezik a grófnő. Kire hagyta vajon ezt a hatalmas vagyont? Minden alkalmazottjáról, cselédjéről gondoskodott. Szerette őket, jól bánt belük. Mindegyik kapott 2—3—5 hold földet, így szól egy régi iskolatársunk nagyapjára vonatkozó része a végrendeletnek: „Schlehoczky József kertészbojtárom cinkotai lakosnak, ha pedig ő én előttem halna el, az ő leszármazó törvényes örökösének hagyok örökségül a Caprera feletti szántóföldjeimből 2 (kettő) kat. holdat és a 3330—3335 hr. számú rétbirtokaimból 1 (egy) kat. holdat." Sok cinkotai lakos jólétének lett alapja az a néhány hold föld, Régi cinkotai életkép 30