Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Zolnay László: Mátyás király temetési pajzsa

A Budapest postája 1014. Országház utca 20. Köszönjük a sok levelet! A szerkesztő számára nincs nagyobb öröm, mint amikor sok levél érkezik az olvasóktól. Ebben az örömben részesítenek bennünket hűséges olvasóink egyre nagyobb számban. Csak alig pár hónapja, hogy megindítottuk a Budapest postája című rovatunkat, és ez úgy látszik, megfelelő fórumot teremtett a legkülönbözőbb olvasói véleményeknek. Mert — és ezt nem győzzük hangsúlyozni — nem csupán „dicsérő" észrevételeket kapunk. Jócskán megkapjuk a magunkét, ha tévedünk, hibázunk, bár mindent igyekszünk elkövetni annak érdekében, hogy ez minél ritkábban következzék be. Tallózva az elmúlt hetekben, napokban érkezett írások, vélemények között, feltűnik azok sokrétűsége, változatossága. Társadalompolitika, urbanisztika, környezetvédelem, kisebb-nagyobb panaszok vonulnak fel az olvasói levelek széles palettáján. S nem kisebb öröm a számunkra az is, hogy jónéhányan külföldről írnak nekünk, jelezve ezzel azt, hogy változatlanul szeretik ezt a várost. Most, amikor köszönetünket fejezzük ki valamennyi levélírónknak, hogy örömét, gondját megosztja velünk, s ezzel felbecsülhetetlen segítséget nyújt munkánkhoz, kérjük olvasóinkat, vegyenek részt minél többen a szerkesztésben, fejtsék ki véleményüket, kritikájukat mindazokkal a kérdésekkel kapcsolatosan, amelyekkel szívesen foglalkoznak. Bácskai László Könyvet a Rákóczi útról „A Budapest hűséges olvasója" aláírással kaptuk az alábbi levelet: „Kedves Mesterházi Elvtársi Budapest szerelmesei sokan vannak. Nemcsak az Országház utcában találhatók meg, hanem Karcagtól Montrealig, Kassától Párizsig a világ minden táján. A Rákóczi út csodálatos újjászületésének szívből örülünk. Ez a renoválás ilyen formában szinte egyedülálló a világon. De jó is lenne erre vigyázni, ezt sokáig meg is tartani, hogy pár év múlva ne lepje be újra a korom. Az ötletemet szeretném megírni. A mai szépséges Rákóczi utat el kellene „tenni" a jövő számára is, ezért az újjávarázsolt út valamennyi házát — mindegyiket külön lapon — színes fotóban, könyv alakjában örökítsék meg. Ha ezt a könyvet mélynyomással „Kner-színvonalon" nyomnák ki, s a kép alá 2-3 nvelven leírnák a ház jellemző adatait, akkor szerintem ez a könyv akár 100—-150 forintos áron is könyvsiker lenne (például az 1978. vagy az 1979. évi Könyvnapon 1). Sőt, a külföldi könyvpiacon is el lehetne bcl.ile adni." Könykiadóink szíves figyelmébe! Urbanizálódó ország — Kiskörös Részletek dr. Korén Emil (Budapest, I. Táncsics M. u.) leveléből. „Mindig örömmel és kulturális gazdagodással olvasom a Budapest folyóiratot .. . Ezúttal az Urbanizálódó ország sorozatot szeretném megköszönni. Fővárosunk értékelésének javára szolgál, ha ilyen szinten a városok gyűrűjéből látja kiemelkedni az olvasó. Tamás Ervin ismertetése is ilyen. De legyen szabad egy képfelirat tévedésére felhívnom a figyelmet. A képen közölt templom nem református, hanem evangélikus, és az a város története szempontjából nézve jelentős. Az egyik az, hogy a mai várost alapító szlovák telepesek nemcsak, hogy mind evangélikusok voltak, de éppen emiatt — vallásuk üldözése folytán — hagyták el régi, felvidélki otthonukat, s ide kerülvén építették templomukat is ugyanúgy vaskos cölöpökre a mocsaras tájon, mint saját házaikat. A mai templom 1794-ben épült, s 1914-ben átépítették. Kiskőrösön ma is több mint tízezer az evangélikusok száma, s a jóval később szórványosan betelepült reformátusoké elenyésző ehhez viszonyítva. A másik érdekesség: ebben a templomban keresztelték meg Petőfi Sándort. Hosszú irodalomtörténeti vitára tett pontot az itt végbement hiteles anyakönyvi bejegyzés." Mi legyen a fák sorsa? Dr. Éber Zoltán (Budapest VI. Jókai u.) is hozzászól Czigány Béla cikkéhez. (A fák sorsa a nagyvárosban. Megjelent a Budapest 1977. augusztusi számában.) „Cz. B. szerint — írja Éber Zoltán—aNépköztársaság úti platánok pusztulásának fő oka a szennyes levegő, a gépkocsik okozta ártalom. Én ehhez hozzátenném, hogy az elgyöngült fák leveleit könnyen megtámadja a Gnomonia nevű gomba is. Bár kétségtelen, hogy a fentiek károsítják a növényeket, azonban a pusztulás fő oka mégsem ez. A fő ok a fák talajának állandó bolygatása, a gyakori árokásás a különböző vezetékek miatt. Az állandósult árokásás tönkreteszi a fák gyökereit, ezért pusztulnak el. Mi a bizonyíték erre ? Meg kell figyelni a közelben élő, de nem bolygatott talajú platánfákat. Bőven vannak ilyenek. S ezek szinte kivétel nélkül gyönyörű, egészséges példányok. Néhány példát említenék a szintén szennyezett levegőjű helyen levő fák közül. A Népköztársaság útjától, illetőleg a Szinyei utcától alig 20—30 méternyire, a Kodály köröndön áll két több évszázados fa. Az egyik a Szondy szobor mögött áll, 20—25 méter magas, több mint 5 és fél méter kerületű. A másik, a Balassi szobor mögött, fiatalabb, de szintén több száz éves, 4 méter kerületű. A Népköztársaság útjának a híd mögötti ligeti folytatásában vagy 50 gyönyörű platán áll, felük legalább 100—150 éves. Itt áll a Vajdahunyad vár felé egy 3,5 méter kerületű óriás is, sajnos felülről már kiszáradóban. Egy ennél is nagyobb óriás a Zsigmondyszobor közelében áll, egészségesen. Szintén az egyik legszebb budapesti platán. Az autóforgalom itt is óriási. Egyébként a parkban, a Széchenyi fürdő oldalánál több 100—150 éves fa van, ugyancsak rossz levegőben. A platán szívós fa. Az Alagút utcában — az Alagút előtt — két évszázados fa áll. Mindkettő súlyos sérüléseket szenvedett a lövésektől az ostrom alatt. A nagyobb csak most kezd felülről száradni. Esetleg arra is gondolhatnánk, hogy a körülaszfaltozott fák élete kerül veszélybe. Ennek ellentmond az a két csodálatos óriás, amely az aszfalt közepén virul a Délibáb u. és a Dózsa Gy. út sarkán, szintén piszkos levegővel körülvéve. Mi tehát a megoldás? A sűrű talajbontások megszüntetése. Ha ez nem lehetséges, más fákat kell keresni, amelyek ezt eltűrik. Ilyen talán a Celtis. Végül megemlítem, hogy a legpompásabb budapesti platán a Margitszigeten található, a víztorony és a pesti Duna-part között. Ez 25—30 méter magas, 5 és fél méter kerületű. Itt egyébként más több évszázados fát is látni: tölgyet, Celtist, vadgesztenyét, nyárfát stb. Jeléül annak, hogy a háborítatlan környezet a fő tényező virulásukhoz." (További vitának szívesen adunk helyet. A Szerk.) Ki védi az ügyfelet? Közérdekű panasszal fordult hozzánk B. Andrásné. Mint írja: az idei ebadóját rendben kifizette a szokásos csekkszámlán. F.nnek ellenére felszólítást kapott az összeg rendezésére. A befizetés ellenértékéről szóló csekket azonban nem találta meg, így azt igazolni nem tudta. Ahhoz a postafiókhoz fordult segítségért, ahol a befizetése megtörtént. Megjelölte a napot is. Azt a választ kapta a postától, hogy „keresték" a befizetési bizonylatot, de nem találtálk. Mindenesetre különös és alapos keresés lehetett, — írja olvasónk — mert néhány nappal ezután megtalálta a befizetésről szóló csekket, így ügye rendeződött az adóhivatalnál. i Jogosan vetődik fel a kérdés: milyen védelmet kap az ügyfél ilyen esetben? És miként lehetné ges legalább két dolog? Az egyik: a szabályos befiaetés hogyan „tűnt el" a postahivatal és az adóhivatal között? És amikor meglett a szelvény, egyszeri-» ben rendben lett a befizetés? A másik: a oostán egy ügyes szerkezet minden csekkbefizetésről természetesen pontos regisztrálást miítat ki. így nagyon könnyű megállapítani azt, hogy a befizetés megtörtént-e. Szinte kizárt dolog, hogy lelkiismeretes munkával ezt perceken belül ne lehetett volna megállapítani. 48