Budapest, 1978. (16. évfolyam)

10. szám október - Tamás Ervin: Mezőkövesd

nak. A siker megmozgatta a kereskedők fantáziáját — később azonban sajnos a matyókét is. Fél szemmel mindenki az üzletre sandított, Matyóföld cifra nyomorúságáról lett híres. A hímzést kiszorította a csillogó-villogó flitter, arany és ezüst dísz, a „ragyogó". — A harmincas évek táján följegyezték, hogy egy 1451 pengős gazdasági fölszerelést birtokló kövesdi gazda felesége 2439 pengő értékű ruhatárral bírt — meséli a múzeumigazgató. — Ha egy középparasztnak három lánya volt, férjhezadásuk majdnem anyagi tönkremenetelt jelentett. 15—20 méter selyem kellett egy esküvői ruhához. Itt született a mondás: „hadd korogjon, csak ragyogjon!" Azután a papság és az elöljáróság — helyesen — összefogott a fiitterek, a cifraságok ellen. Letépdesték a ruhákról a ragyogókat és 1925 hamvazószerdáján nyilvánosan elégették — a hímzés védelmében. Akkoriban gimnazista voltam, szervezetten vonultunk ki a máglyához, jól emlékszem a tűzre! Csak a kereskedők voltak mérgesek . . . A múzeumban láthatók a múlt század első hímzései — a lepedővégeken. Aztán a surcokat (kötényeket), majd a férfiak bő ujjú ingét díszítették hímzéssel. Később megjelenik a szűcshímzés, ami tovább alakítja-gazdagítja a matyó motívumkincset. Lakott itt egy híres szűcs, Nagy Jónosnak hívták, de kicsi ember volt, igy mindenki Kis Jankónak ismerte. Nagyapja volt Molnár ßorbd/dnak, az álmában is rózsákat látó mezőkövesdi népművésznek, akinek ragadványnevévé vált a Kis Jankó ... A kritika így ír róla: „Generációjának sok kiváló íróasszonya közül ő ment a legmesszebb, ő volt a legmerészebb a részarányosság, a kompozíciót irányító szabályok elhagyásába. Rajzain ahány sarok, szinte annyi minta . . ." Kis Jankó bori egykori hajlékát emlékházzá alakították. A matyók szövetkezete 1951-ben alakult. Az alapítás évéhez képest ma hatszor annyi létszámmal negyvenszer akkora termelési értéket állítanak elő. A közeljövőben tányérokra is festik majd motívumaikat. — A háromezer asszony a hagyományos motívumokat dolgozza fel, a mai igényeknek megfelelően — mondja Pólik Mihályné, a szövetkezet fiatal elnöknője, aki maga is szépen rajzol, hímez. — Bedolgozóink 30 környező vagy távolabbi községben élnek. Most például egy battonyai téesz nőküldöttsége érdeklődött, hogy tudnánk-e nekik télire Készül a matyó hímzés munkát adni. Fogunk tudni. Leghíresebbek blúzaink, kézimunkáink és babáink, de motívumainkat tojásra is festjük, mostanában küldünk tízezer megfestett tojást Hollandiába. A háziipari szövetkezet új, korszerű üzemcsarnoka előreláthatóan jövőre felépül. Már most készülnek harmincéves jubileumukra; hasonlóan a herendiek bemutatóterméhez, ők is szeretnék összeállítani az elmúlt esztendők mintakollekcióját. — A népviselet, a népszokás kopik nálunk is — mondja a modern művelődési központ igazgatója, Kruzsely Károly. A lakodalom még ma is nagyszabású Mezőkövesden, de már éttermet bérelnek ki a vendégek részére, és nincsenek színpompás ruhák sem . . . Nem baj, hiszen mást követel az élet. Kultúránkban azonban ápolnunk, védenünk kell hagyományainkat. Ezt teszi a Matyó Együttes, amely dalokban, táncokban őrzi a múltat. Múzeumunk Borsod megye leglátogatottabb múzeuma. Kétévenként hirdetjük meg a Kis Jankó Bori emlékpályázatot, idén a 13. alkalommal gyűlnek össze az ország legjobb hímzői. Kalocsa a nagy rivális . . . Még egy fig>elemreméltó adat: évente 800 ezren fordulnak meg a szép művelődési központban. Minden érdekesebb rendezvényen ott vannak a matyók: színházi előadáson, képzőművészeti kiállításon, hangversenyen. A ma művészete is érdekli őket, nemcsak hagyományaik ápolása. rw