Budapest, 1978. (16. évfolyam)
9. szám szeptember - Fabó Irma: A Nemzeti Torna Egylet
1014 Országház utca 20. A Budapest postája Mi az OZT? Már ilyen is van: Országos Zöldfelületi Tanács. Újabb tanács, újabb bizottság, gondolhatják sokan, de ezúttal nincsen igazuk. Már az is szimpatikus, hogy az OZT csendben, zajos hírverés nélkül látott munkához, pedig célul nem kisebb feladatot tűzött ki, mint a harcot a jobb levegőért, az egészségesebb környezetért. Öt egyesületnek — Urbanisztikai Társaság, Agrár-, Építéstudományi, Erdészeti Egyesület és Építőművészek Szövetsége — a lelkes szakemberei fogtak össze, hogy minden erővel védjék meglevő zöldterületeinket, és segítsék az újak megvalósítását. Nem új elméleteket akarnak kidolgozni, hanem a jól hasznosítható gyakorlati tennivalókra akarják felhívni az érdekeltek figyelmét. Tennivaló van bőven! Sajnos negatív példákért nem kell a szomszédba menni, akad elegendő a fővárosban is. Egyik-másik budapesti lakótelepen (például Óbudán) csupán négy-öt négyzetméteres (!) füvesített sávokat alakítottak ki. Ezek gondozása, rendszeres karbantartása szinte megoldhatatlan. Újpalotát eddig úgy tartották számon, ahol aránylag jól megoldották a zöldterületek létesítését. Ám most a park közepén újabb ezer lakás épül; fákat vágtak ki, sok munka és természetesen pénz veszett kárba. Már a napi sajtó is hírt adott a XI. kerületben levő Tardoskedd utcai lakók sikeres harcáról egy környezetszennyező intézmény létesítése ellen. Ám ugyanez már nem sikerült a József Attila és a kelenföldi lakótelepen. Ez utóbbin egy szép parkot kellett sürgősen felszámolni, mert egy külkereskedelmi vállalat kapott itt építkezési engedélyt. Csakhogy ennek éppen négy esztendeje! A volt kedves park helyén most is gaz és szemét virít. Az Országos Zöldfelületi Tanács jogosan hívja f el a figyelmet arra, hogy sem a fővárosban, sem az országban másutt, lokális, helyi érdekek ne érvényesülhessenek a társadalom rovására. Ha valahol, hát e témában halaszthatatlanul szükség lenne a legszigorúbb központi intézkedésekre, irányításra. Jó tudni, hogy a kormányszervek segítségével az OZT-nek — többek között — az lesz a feladata, hogy kidolgozza az ideális zöldterületi normákat, elemző vizsgálatok, felmérések alapján ajánlásokat fogalmazzon meg, modellt adjon a helyes intézkedések meghozatalához. Bízunk benne, hogy az eddigieknél több sikerrel. Kellene a Sikló! ** ' „Szí „lék hozzászólni a Budapest 78/5. szániában megjelent »A várnegyed közlekedése« című levélhez" — írja Bronts Lajos aranyokleveles gépészmérnök (Budaf>esl /., Pálya u.j. ,,A várnegyed egyik nevezetessége — írja — az 1870. március 2-án üzembe helyezett sikló Budapest ostroma során tönkrement. Közismert, hogy a 60-as évek második felében, alapos vita után olyan döntés született, hogy a siklót reaktiválni kell, de nem sok idő múltán az a hír terjedt el, hogy a helyreállítást közbejött akadályok miatt elhalasztották. Évek múltak el ismét; a kérdésre a hallgatás csöndje borult. Úgy látszik, mintha a Budapest májusi számában megjelent cikk újabb vitának volna az első fecskéje. A jó ügyet: fővárosunk érdekeit kívánjuk szolgálni, amikor a következőkben felelevenítjük azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek a 10 év előtti döntésnél szerepet játszottak, és amelyeket a probléma esetleges újabb tárgyalása során figyelmen kívül hagyni ma sem szabad. — A sikló nyomvonalának megválasztása rendkívül szerencsés. A rövid, mindössze kb. 100 méteres útvonal Budapest legforgalmasabb tereinek egyikét, a Clark Ádám teret egyenes vonalú összeköttetésbe hozza a Vár déli középpontjával (múzeumok, kép- és könyvtárak stb.). — A sikló a várnegyed lakóinak és az oda munkába járóknak egyaránt hasznos és nagyon kedvelt közlekedési eszköze volt. Különösen népszerűvé tette: a közlekedés gyorsasága, a járatok sűrűsége, az üzem megbízhatósága és végül, de nem utoljára a rendkívül alacsony viteldíj. — Energiaszükséglet szempontjából a sikló szerkezetének érdekes és értékes tulajdonsága, hogy a két kocsit a vonókötelek — a pálya felső részén levő kötélkorongon keresztül — bizonyos mértékig egyensúlyban tartják. Csak a terheléskülönbség okozta súlykülönbözetet kell emelni, illetve süllyeszteni. Ennek köszönhető, hogy a siklóüzem energiaigénye nem nagy: a siklót annak idején egyetlen, mindössze 35 lóerős gőzgéppel tartották üzemben. Tudomásunk van arról, hogy a helyreállítás tervezői az új siklóüzem részére 50 lóerős villamos motort irányoztak elő. Annak megértéséhez, hogy még ez az igény is csekély, csak annyit közlünk, hogy az autóbuszok hajtómotorja 120—200 lóerő teljesítményű. A siklóüzem villamosításának terve hasznosan szolgálja azt a törekvésünket, hogy a város levegőjét a motorok égési termékeinek szennyező hatásától — mindenütt, ahol csak lehet — mentesítsük. Még a sikló városképi szerepéről néhány szót. A kép, amely a kocsik homlokablakán keresztül az utas elé tárult a sikló külön nevezetessége volt. E látkép Pest legszebb látképeinek egyike ma is. A sikló által nyújtott panorámának szerepe volt abban, hogy ez a közlekedési eszköz idegenforgalmi nevezetesség volt. A siklót Budapest egyik nevezetességeként és a Vár forgalmát megkönnyítő nagy múltú műszaki létesítményként, a maga funkcionális egészében, műemlékként kellene kezelnünk. Helyreállítása elválaszthatatlanul a Vár komplex újjáépítéséhez tartozik." Tetszett a lapjuk ... „Eddig sajnos nem nagyon került a kezembe a Budapest. S íme ilyen a sors: nyugati rokonomnál voltam látogatóban, aki viszont hosszú évek óta szenvedélyes olvasója az Önök lapjának" — írja Hollóssy Károly (Bp. /,. Fém u.). „Hadd írjam meg: nagyon tetszett a 4. szám, ezt sikerült ugyanis elolvasnom. Mennyi mindent megtudtam fővárosunk jelenéről, jövőjéről a Kitekintés az ezredfordulóig című írásból. (Már idehaza elolvastam a második részt is.) Megragadott Pátzay Pál szerénységtől áradó, igen szép írása, és szívesen olvastam a Ceglédről írt cikket is. Nagyon megragadott Nemeskürty István cikke, A Magyar Elektra egykori diákelőadásáról. Szubjektív hangvételével szinte engem is részesévé tett ennek az eseménynek. Kár, hogy egy-két kis sajtóhiba akadt benne (pl. egy helyen a zsúfolásig helyett szúfolásig), de ez nem rontotta igazi örömömet." B HOMEPE: riocne KaHHKyn (fliona Meaew) CTp. 1—4 <t>oTopenopTa>K o TopoflCKon nap«e (KopHenna floneHKO—Hnpe BaHKo) cwp. 5—7 PacneT OAHOro crpoMTen« (Kapoü BeüxMHrep) CTp. 8—11 B pyöpHKe «yp6aHM3auMH npoBHHuua/ibHbix ropoaoB» npeACTaenneM flyHayiíBapouj (3psHH Tanain) CTp. 12—15 BeHrepcKne coőbiTMa 1918 rofla b oTpaweHMH Me>KflyHap0AH0Ü couMamicTMHecKoü nenam (AHOUJ Menmm) crp. 18—19 flBe saöbiTbie CKynbnTypbi HwTBaHa OepenuH (Tn6op <t>a6nHbVi) CTp. 20—21 TpMMacbi MujTBaHa MypKM (Banaw Bapra) CTP . 22—23 «BapoH-6pofl»ra» — O jKMBonncn flacno Mea-HüHCKM (flyma XaBauj) CTp. 24—27 flMCKyccH» Ha Tény o pa3yriHOM OTonneHMM KBapTMp (OcKap BtiHue) crp. 29—30 MyäeÜHoe Konbuo (MnKnoui BepTeiuii) crp. 31—35 >KnnbUbi oAHoro AOMa B flnnoTBapouje B 1920-x roflax (l~a6op flb?HM) CTp. 36—38 HauMOHanbHoe rnMHacTMHecKoe oömecTBo (HpMa <t>a6o) CTp. 39—41 Ha nepBoü cTpaHMue oőnowxM: Oäepo B TopoflCKOM napne. L(BeTHoe (jioTo ílopaHTa Bepuw Ha MeTBepToü CTpaHnue o6no«Kn: MeflHUHCKH: «Monofloü napeHb». UBeTHaH 4>0T0penp0AyKúMH An(j)peAa llliinnepa CO NTENTS: After holidays (dr. Gyula Mezei) pp. 1—4. A photo-report on Városliget (Town Park) (Kornélia Dolecskó—Imre Benkő) pp. 5—7. The reckoning of an architect (Károly Weichinger) pp. 8—11. Dunaújváros — this month's town in our series on the urbanization of country towns (Ervin Tamás) pp. 12—15. The Hungarian events of 1918 in the international socialist press (János Jemnitz) pp. 18—19. Two forgotten sculptures by István Ferenczy (dr. Tibor Fabinyi) pp. 20—21. Grimaces of writer István Csurka (Balázs Vargha) pp. 22—23. On the paintings of the 'wandering baron', László Mednyánszky (Lujza Havas) pp. 24—27. A debate on rational heating of flats (Oszkár Vincze) pp. 29—30. The Museum Boulevard (Miklós Vértessy) pp. 31—3r Tenants of a house downtown Budapest in the 1920s (Gábor Gyáni) pp. 36—38. The National Gymnastics Club (Irma Fabó) pp. 39—41. Front cover: The pond in Városliget Photo: Lóránt Bérczy Back cover: 'Young lad' by Mednyánszky Reproduction: Alfréd Schiller 48.
