Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Fabó Irma: A Nemzeti Torna Egylet

Az NTE mintacsapata az aradi országos disztornán. Középen Berzeviczy Albert Hetvenéves előtornász 1914-ben. Siklós Péter reprodukciói rint — a „vallás és rangkülönbség" mellőzését. A később alakult sportegyesületek jó részének szigorú zártkörűségével szemben sokáig liberális vonása volt ez az NTE-nek. A működő tagul jelentkezők többsége hivatalnok, iparos, kereskedő volt, de tudós, művész is tartozott közéjük. Tiszteletbeli tagjai közt találjuk Deák Ferencet és Jókait, tevékeny vezetői között sokáig Arany Lászlót, Berzeviczy Albertet. A korábban is sürgetett tornatanítóképzést fokozottan indokolta a kötelező elemi iskolai testgyakorlás kimondása Eötvös népiskolai törvényében 1868-ban. Sikerült is a közoktatásügyi tárca terhére állami támogatást biztosítani az egylet számára a tanfolyamok fenntartására. Az egyleti költségvetés egyensúlyozásához hamarosan hozzájárult a főváros, az alapító tagok, utóbb a pártoló nőtagok és egyes intézmények rendszeres juttatása vagy adománya. Az önálló tornacsarnok évek óta szorgalmazott építését a Matolay Elek vezette, regattagyőztes evezősnégyes harmincaranya, a fővárosi és egyéb építési kölcsönök tették lehetővé. A szervezésben elöl jártak az első érdemes elnökök: dr. Bakody Tivadar, gr. Széchenyi Ödön, Szentkirályi Mór és Matolay Elek. A csarnok fenntartását segítették még azok a környező és belvárosi iskolák, amelyek ott tartották tornaóráikat. Bérbe is adták más egyesületeknek tornabemutatók rendezésére vagy tornászaik gyakorlóhelyéül. Ingyen is átadták a termet: 1869 — 1871 között munkásegyleti tagoknak, akik tornaoktatást is kaptak. A Budapesti Sokol Cseh Tornaegylet is ingyen kapta meg tornabemutatóra. Az idők során alapítványok serkentették a vírsenytornázást, vagy tették lehetővé szegényebb sorsúaknak az utazással járó dísztornákon való részvételt. A második világháború után átalakították a Szentkirályi utcai tornacsarnok belső beosztását. Az eredeti tágasabb és magasabb volt a mainál, évente megújított cserfapadlóval, 1901-től a rugalmasabb fűrészpor-marnasó-homok-keverékkel borítva. Világítása eleinte 24 égős csillárokban nyílt gázláng, 1896-tól azbeszt -harisnyás Auer-gázégő, azután az elektromos áram terjedése folytán a villany. Fényes látvány volt a dísztornákon a köröskörül zászlókkal díszített csarnok, az erkélyen hölgyvendégekkel, a talaj elkerített részén a meghívott nézőkkel, a gyakorlatokat bemutató mintacsapatokkal. A férfiak öltözéke a hagyományos vörös ing, kék öv, sötét nadrág, utóbb fehér ing és vörös öv, az ingen N betűvel. A nők is szerepelni kezdtek később, sötétkék térdig érő szoknyanadrágban és fehér trikóbanblúzban. A hátsó sarokban katonazenekar játszott. A felavatáskor a dalárda féríinégyese énekelt. A tornaszereknél tízen-tizenketten sorakoztak fel csapatuk előtornászával a sokszor párhuzamosan végzett gyakorlatokra. Amikor a nyújtón az óriáskelepre került sor, akkor feszült csend és összpontosított figyelem volt. A sikert jelzi, hogy a Vigadóban is tartottak dísztornákat belépőjeggyel, az újkori olimpiákon való részvétel javára. Az NTE csarnokának mindennapos igénybevételéről képet ad az órakon részt vevők átlagának statisztikája: eszerint nyáron esetleg csak húszan tornáztak egyszerre, de télen sokszor száznál is többen, a „művezető" irányításával több csapatban, előtornászokkal. •* A torna iránti érdeklődés fokozódását tükrözi a taglétszám növekedése. A Pesti Testgyakorló Intézet legélénkebb évéhez, 1848-hoz képes, amikor a tagok száma 171 volt, a Nemzeti Torna Egylet taglétszáma tekintélyes: a múlt századi, majd századeleji átlaga jóval meghaladja az ötszázat. Igaz, hogy a működő tagoké csekélyebb és hullámzó. Az NTE bátorítóan befolyásolta újabb budapesti és vidéki egyesületek megalakulását, maga is létesített fiókintézeteket a Belvárosban és a Terézvárosban. Amikor már országosan kifejlődött a tornamozgalom, az NTE vezetőinek indítására 1885-ben megalakult a MOTESZ, a Magyar Országos Testedző Egyletek Szövetsége (utóbb Magyarországi Tornaegyletek Szövetsége), amely kerületi és országos dísztornákat rendezett mindig más-más városban. Ezzel szép teljesítményekre ösztönözte az egyleteket, ápolta a barátságos viszonyt a budapestiek és a vidékiek között. A dísztornákról mindenkor beszámolt a napisajtó, foglalkoztak a tornaüggyel a hetilapok. Megindult a szaksajtó is: hivatalos lapként a Tornaügy, majd a Porzsolt fivérek testgyakorlati közlönye, a Herkules. Az egyleti testgyakorlás módszere sokáig kizárólagosan a Jahnrendszerű német torna volt. Ez a szertorna — ló, nyújtó, gyűrű — túlsúlya mellett csak megszabott rendgyakorlatokból és szabadgyakorlatokból állt (esetleg kéziszerekkel, mint fapuska, bot, buzogány), bevallottan a katonai előképzés célzatával. A honvédelmi alkalmasság szempontja nálunk is hangot kapott, például Irányi Dániel kiegyezés utáni országgyűlési felszólalásaiban és Eötvös József közoktatási törvényjavaslatának első fogalmazásában. A 40