Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Vértesy Miklós: A Múzeum körút

A régi városfal. Múzeum krt. 21. tani akarták. Skalniczky Antal mindkét oldalra azonos stílusú, négyemeletes bérházat tervezett. A színház-homlokzat ettől elvesztette építészeti mondanivalóját. Az átépítéssel a színház új előcsarnokot kapott ugyan, de tűzveszélyes maradt. Hiányzott például a vasfüggöny, amely a színpadon esetleg keletkező tűz lokalizálására szolgál, a karzatot pedig csak szűk lépcsőn lehetett megközelíteni. Ezért 1908-ban, tűzbiztonsági okokra hivatkozva — de igazában gyanús üzleti érdekek támogatására — elrendelték a bezárását. A társulat „ideiglenesen", több mint ötven évre a Blaha Lujza téri Népszínházba költözött át. A régi épületet 1913-ban lebontották. Telkének szélére a húszas években földszintes, bazárszerű üzletsort építettek. Az üzletekkel körülvett területet Márkus Emilia parknak keresztelték el. Alkalmanként szabadtéri előadásokat tartottak itt, télen pedig jégpályának öntötték fel. Az üzletsor Budapest ostroma alatt annyira megsérült, hogy le kellett bontani. így a főváros központjában egy nagy, értékes telek éktelenkedik, amelyet autómosásra és „csillaggarázs"-nak használnak. Egyetemi épületek A Nemzeti Múzeum A körútnak ezen az oldalán régen antikváriumok sorakoztak, emlékezetem szerint legalább kilenc-tíz. Ez összefüggött azzal, hogy a túlsó oldal kulturális központ volt: az egyetem bölcsésztudományi kara. A régi könyvek legbuzgóbb vásárlói az egyetem professzorai és diákjai voltak. Az antikváriumok közt a legjelentősebb Lantos Adolfé volt. Lantos 1910-ben lett önálló könyvkereskedő. Számos könyvművészeti aukciót rendezett, Sortiment antikváriumában 200 000 kötetet tartott. Megszerezte a Genius kiadóvállalat tulajdonjogát. 1913 —17-ben kiadta a Könyvtári Szemle, Olvasók és Könyvgyűjtők Értesítője c. lapot, a két világháború közt pedig a Lantos Magazin és a Literatura című érdekes, magas színvolnalú, változatos tartalmú irodalmi és művelődéstörténeti folyóiratot. Mint antikvárius megszerezte Magyarország számára Szent István törvényeit tartalmazó, XII. században készült Admonti kódexet. Ma öt könyvkereskedés működik a Múzeum körúton, köztük van a központi és a zenei antikvárium. A régi Nemzeti Színház A páros oldal egészen más jellegű, itt összesen csak két bérházat találunk, nagyobb részét három tudományos és művelődési intézmény foglalta, ill. foglalja el. Közülük az elsőt, a Nemzeti Színházat már hiába keresnénk itt. A mai Rákóczi út és a körút sarkán állt, a Grassalkovich Antal által adományozott telken. Környéke akkor még néptelen volt, a homokbuckák sorát csak egy nagy magtár szakította meg. Széchenyi István, aki sokat tevékenykedett az állandó színház építése ügyében, elkedvetlenedett és visszavonult, mikor megtudta, hogy a városon kívülre építik, egy „szemétdombra" — mint ő nevezte. A színház alapkövét 1835-ben helyezték el. Zitterbarth Mátyás tervezte, szerény klasszicista stílusban. 1837. augusztus 22-én nyitották meg Vörösmarty Mihály alkalmi darabjával, az Árpád ébredésével. Az utca később kialakult vonalánál jóval beljebb fekvő színházat hosszú ideig üres telkek vették körül. Ezeket később, mikor a Nemzeti Színház a város terjeszkedése következtében a perifériáról a centrumba került, hasznosí-A Tudományegyetem füvészkertjét 1809-ben helyezték át régi helyéről, a ferencesek telkéről a Múzeum körút keleti felére, a 4. számú telekre. Itt jelentősen fejlődött, két évtized alatt állománya tízezer fajtára szaporodott. Az 1838-as árvíz nagy károkat okozott benne, és utána sem gondozták megfelelően a növényeket. Ennek következtében a szabadságharc korában a parkban sok kopár folt éktelenkedett. 1850-től kezdve a megmaradt növényeket áttelepítették az Illés utcába, a mai botanikus kertbe. A füvészkert területe az egyetem birtokában maradt; később Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszterről Trefort kertnek nevezték el. Ide — alaposan átgondolt terv nélkül — különböző épületeket emeltek, amelyekben a kémiai laboratóriumok, az élettani, a fizikai intézet stb. kapott helyet. A területhez csatolták az egykori Kunewalder házat, amelyet lebontottak és helyére épült fel 1880—83 közt, Steindl Imre tervei alapján a Műegyetem központi épülete. A nyerstégla falú, kerámiadíszes, neoreneszánsz stílusú épületnek három homlokzata van. A főhomlokzat középtengelyét négyoszlopos erkély hangsúlyozza, oldalszárnyán oszlopos loggia van bábos korláttal. Nemcsak ez a főépület néz a Múzeum körútra, hanem a 4. számú telken levő ásványtani épület is. Műemlék. Eredetileg kétemeletes volt, oldalrizalitján szoborkompozíciókkal díszített háromszögű oromzattal, első emeletén hétnyílású, nyitott loggiával, amelyet pár év múlva helynyerés céljából beüvegeztek. Weber Antal tervezte 1882-ben. Később — sajnos — még egy emeletet húztak rá, s ezáltal eredeti arányait elrontották; a szobordíszes rizalitok értelmüket vesztették. A Műegyetem az 1900-as évek elején Budára költözött. Múzeum körúti épületeit teljes egészében a tudományegyetem bölcsészettudományi kara kapta. 1950-ben, amikor a természettudományi kar különvált, az épületcsoport túlnyomó része az utóbbié lett, csak két orvostudományi tanszék maradt a Trefort kertben. A természettudományi kar negyedszázad alatt olyan rohamosan fejlődött, hogy ma már neki is szűk ez a hely. Üj elhelyezésére különféle tervek készültek, de még nem döntöttek arról, hogy melyiket fogadják el. Egyes tanszékek ideiglenesen az Üllői úton, 34