Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Havas Lujza: „A csavargó báró”

A nyugati homlokzat A régi istálló egyetlen megmaradt, terméskőből faragott oszlopa HONISMERET Műemlék a háztömbök árnyékában A CZIRÁKY-KASTÉLY Most már nem könnyű megtalálni, az épülő nagyváros egyre jobban elrejti. A két háború között még, amint a HÉV-vel a Kerepesi úton a városból kifelé tartottunk, Rákosfalva kis állomását elhagyva, a vasúti hídon túl, az északi részen inkább a szemünkbe ötlött. Tágas erdő-mező szigete övezte ezt a valamikor Cziráky-kastély néven nyilvántartott kis kúriát. A harmincas években gazdasági központ, intézői lak lehetett ez a sok néven ismert épületcsoport; mert nevezték még Gizella, Zsivora, sőt Festetics „kastélynak" is. Ott őrködött a város szélén, uralta környékét. Körülötte zöldségkertészetek: az árasztással öntöző „bolgárok", a vizet széles lapáttal széjjelszóró „zuglóiak" tekintélyes parcellái, s tőlük tisztes távolságban, i város szélén emelkedett magasba akkor még csak néhány emeletes házóriás. És még messzebb a Budaihegyvidék gyakran ködbe, füstbe vesző párás, kékes kontúrja. Mindez a múlté! Tízemeletes és még nagyobb lakóházak útvesztője sorakozik a régi zöldséges kertek helyén, szinte megszakítás nélkül a Rákos-patak nem is régen kikövezett medréig (halvány tejszínűre festett gyári lékeverék csobogott benne ottjártamkor!), a vasúti töltésig, illetve a Kerepesi út hídjáig. Azon túl már lazul a beépítés. Három-négyemeletes, kertes épületcsoportok váltakoznak a családiházas utcákkal. Közöttük bukkanunk rá a 2 — 3 hektárnyi területű, szinte érintetlen zöldterületre, s benne kis magaslat tetején, öreg, lombos fák közé bújtatva, majdhogy szégyenkezve rejtőzik az egykori Cziráky-kastély. (Megközelítése A keleti homlokzat „Lakás" a régi istállónál