Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Jemnitz János: „A címzett a militarizmus”

ISTVÁN fETT SZOBRA Galánthaí Balogh János katolikus politikus, Balogh és Beöthy tehát mindig bátran síkra szállt. Ennek volt tulajdonitható, hogy az 1834-es pesti evangélikus egyetemes egyházi közgyűlés fel­figyelt azok tevékenységére, akik az Evangélikus Országos Le­véltárban található jegyzőkönyv tanúsága szerint — „a magyar­honi evangélikusok jussait és közérdekeit annyi elmével s igaz­ságos buzgósággal pártolták". A közgyűlés tagjai közt feltűnően sok közéleti férfiú neve olvasható: Prónay Sándor, Szirmai Ádám, Benyovszky Péter, Döbrentei Gá­bor, Jeszenák János, Kubinyi Ágos­ton, Podmaniczky Lajos, Rad­vánszky Antal, Schedius Lajos, Zay Károly: zömében alispánok, vármegyei főjegyzők, táblabírák, írók, ügyvédek. Már ez s több, a következő években írt jegyzőkönyv intézke­dett afelől, hogy azoknak „hal­hatatlan neveik, kik az emberiség és művelődésre nézve szerzett érdemei eránt mindég háládatos késő maradék által is magasztal­tatni fognak, méltó módon meg­örökíttessenek". Az e célra kiküldött húsz tagú deputáció megszívlelte Nyáry Pál Pest megyei főjegyző — későbbi alispán — épp akkortájt készített „Felszólítás a .honi szobrászat' ügyében" című kiáltványát, amelyben Ferenczy foglalkozta­tását nemzeti érdeknek hirdette meg. A művész feltehetően 1835 — 1839 között készítette Balogh és Beöthy szobrát, akiknek a szemé­lyét illetően a hivatalos indoklás is „a protestáns ügybeni rendíthe­tetlen pártfogásuk elismerését" említi. A sokáig lappangó szobrok további sorsát Prónay Gábor egyetemes egyházi felügyelő 1866-ban kelt, Fabiny Teofil szep­temvirhez mint a pesti egyház felügyelőjéhez írt levele fejti meg számunkra: „... Ferenczy István művészi keze remekelt a fehér márványból vésett mellszobro­kon, s azok a forradalom előtt Kubinyi Ágoston ő méltóságához tétettek le őrizet végett. Sokáig nem engedték a zavaros idők, hogy azoknak ottléte tudomásra jusson. Beállván azonban a jelen nyugalmasabb idő — miután az érintett két mellszobor a magyar­honi ágostai Evangéliumi Egyház tulajdona — s a pesti nagytisz­teletű magyar-német egyház már eddig is ollyan kegyes volt — központi magasabb hivatása tuda­tában — a levél- és könyvtárnak helyt adni, oda terjed kérelmem, méltóztassék — amennyiben le­hető lenne — az egyetem nevében felkérni a nagytiszteletű pesti egyház presbvtériumát arra, hogy a fentebb leírt szobrokat akár a levél- és könyvtár, akár az isko­lai múzeumi teremben elhelyezni méltóztassék; mit annál inkább szabad reménylenem, miután ez által, valamint külsőleg a terem fénye emeltetni fog, úgy azok szemlélése a fogékony ifjúságban kegyeletes érzéseket ébresztend". A pesti evangélikus egyház 1866. május x-i presbiteri ülésén megtárgyalta a kérést, s elrendel­te, hogv a szobrokat a Sütő utcai (ma Deák téri) iskola dísztermé­ben helyezzék el. Innen kerültek át a Magyarországi Evangélikus Egyház központi épületébe az Üllői út 24. számú házba, az ottani Podmaniczky-könyvtár he­lyiségébe. Az 1973-ban megszer­vezett Evangélikus Országos Mú­zeum a két szép, történelmi múltú műtárgyat, amelyet a Kulturális Minisztérium Múzeumi Osztálya 1977-ben védetté nyilvánított, a terv szerint jövőre a Deák téri új központi múzeum helyiségében fogja bemutatni a nagyközönség­nek. Dr. Fabiny Tibor 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom