Budapest, 1978. (16. évfolyam)
9. szám szeptember - Jemnitz János: „A címzett a militarizmus”
ISTVÁN fETT SZOBRA Galánthaí Balogh János katolikus politikus, Balogh és Beöthy tehát mindig bátran síkra szállt. Ennek volt tulajdonitható, hogy az 1834-es pesti evangélikus egyetemes egyházi közgyűlés felfigyelt azok tevékenységére, akik az Evangélikus Országos Levéltárban található jegyzőkönyv tanúsága szerint — „a magyarhoni evangélikusok jussait és közérdekeit annyi elmével s igazságos buzgósággal pártolták". A közgyűlés tagjai közt feltűnően sok közéleti férfiú neve olvasható: Prónay Sándor, Szirmai Ádám, Benyovszky Péter, Döbrentei Gábor, Jeszenák János, Kubinyi Ágoston, Podmaniczky Lajos, Radvánszky Antal, Schedius Lajos, Zay Károly: zömében alispánok, vármegyei főjegyzők, táblabírák, írók, ügyvédek. Már ez s több, a következő években írt jegyzőkönyv intézkedett afelől, hogy azoknak „halhatatlan neveik, kik az emberiség és művelődésre nézve szerzett érdemei eránt mindég háládatos késő maradék által is magasztaltatni fognak, méltó módon megörökíttessenek". Az e célra kiküldött húsz tagú deputáció megszívlelte Nyáry Pál Pest megyei főjegyző — későbbi alispán — épp akkortájt készített „Felszólítás a .honi szobrászat' ügyében" című kiáltványát, amelyben Ferenczy foglalkoztatását nemzeti érdeknek hirdette meg. A művész feltehetően 1835 — 1839 között készítette Balogh és Beöthy szobrát, akiknek a személyét illetően a hivatalos indoklás is „a protestáns ügybeni rendíthetetlen pártfogásuk elismerését" említi. A sokáig lappangó szobrok további sorsát Prónay Gábor egyetemes egyházi felügyelő 1866-ban kelt, Fabiny Teofil szeptemvirhez mint a pesti egyház felügyelőjéhez írt levele fejti meg számunkra: „... Ferenczy István művészi keze remekelt a fehér márványból vésett mellszobrokon, s azok a forradalom előtt Kubinyi Ágoston ő méltóságához tétettek le őrizet végett. Sokáig nem engedték a zavaros idők, hogy azoknak ottléte tudomásra jusson. Beállván azonban a jelen nyugalmasabb idő — miután az érintett két mellszobor a magyarhoni ágostai Evangéliumi Egyház tulajdona — s a pesti nagytiszteletű magyar-német egyház már eddig is ollyan kegyes volt — központi magasabb hivatása tudatában — a levél- és könyvtárnak helyt adni, oda terjed kérelmem, méltóztassék — amennyiben lehető lenne — az egyetem nevében felkérni a nagytiszteletű pesti egyház presbvtériumát arra, hogy a fentebb leírt szobrokat akár a levél- és könyvtár, akár az iskolai múzeumi teremben elhelyezni méltóztassék; mit annál inkább szabad reménylenem, miután ez által, valamint külsőleg a terem fénye emeltetni fog, úgy azok szemlélése a fogékony ifjúságban kegyeletes érzéseket ébresztend". A pesti evangélikus egyház 1866. május x-i presbiteri ülésén megtárgyalta a kérést, s elrendelte, hogv a szobrokat a Sütő utcai (ma Deák téri) iskola dísztermében helyezzék el. Innen kerültek át a Magyarországi Evangélikus Egyház központi épületébe az Üllői út 24. számú házba, az ottani Podmaniczky-könyvtár helyiségébe. Az 1973-ban megszervezett Evangélikus Országos Múzeum a két szép, történelmi múltú műtárgyat, amelyet a Kulturális Minisztérium Múzeumi Osztálya 1977-ben védetté nyilvánított, a terv szerint jövőre a Deák téri új központi múzeum helyiségében fogja bemutatni a nagyközönségnek. Dr. Fabiny Tibor 21