Budapest, 1978. (16. évfolyam)

9. szám szeptember - Tamás Ervin: Dunaújváros

városmélyi „slum" helyén nőtt ki a földből, mint például Salgótarján modern városközpontja. És ma már nem „kádeikohó", mint ahogyan húsz évvel ezelőtt hirdettük, s ami bizonyos vonatkozásban volt is létének első tíz évében. S nem is kivételezett, preferált város már országunk városai között, sem áruellátás, sem bérezés vonatkozásában. Épp urbanizálódása szempontjából elsősorban csak önmagára számíthat. . . .Mi hát Dunaújváros? A felelet: gazdasági-társadalmi szükségszerűségből született és erős ipari hátországgal rendelkező város, amit csak az különböztet meg idősebb testvéreitől, hogy egy bátor kísérlet eredményeként jött létre, s hogy már születése pillanatában város volt." (Kemény Dezső: Városnak született — Valóság, 1972. 2-es szám.) Pifkó József, a dunaújvárosi tanács elnökhelyettese 1954-ben, a bölcsészkar elvégzése után került a városba. — Úgy jöttem, mint a többiek — mondja. — Ideiglenesen. Nevelő lettem egy technikumi kollégiumban, később igazgatóhelyettes, majd a helyi gimnázium igazgatója. Közben itt ragadtam, akár a többiek. — A konzervativizmus visszahúzó ereje Dunaújvárosban nem érződik annyira, mint másutt. Igaz, ennek negatív hatása is van: a közművelődési hátteret megteremteni sokkal nehezebb hagyományok nélkül. De megpróbáljuk. Tovább épül a munkásművelődési központ, az eddig megépített szárnyban tavaly 240 ezer volt a látogatók száma. Persze, azt sem szabad elfeledni, hogy a városalapítók közül sokan itt tanultak meg írni. . . — A település gondjai egyben üzemeinek gondjai is — és fordítva. Dunaújvárosban nincsenek kerítések, a segítőszándék kovácsolja egységessé a közösségeket. Az elmúlt esztendőben a gyárak 5 millió forintot adtak össze a gyermekintézmények fejlesztésére. Egyébként 1980-ig mintegy 2 milliárd forintból gazdálkodhat a dunaújvárosi tanács. — Mire költik a pénzt ? — kérdem a tanácselnök-helyettestől. — Lakásra, közműre — e kettő igényli a legnagyobb összeget. Szeretnénk, ha körülbelül 4 ezer lakással több lenne 1980-ban a városban, mint amennyi 1975-ben volt. És ehhez természetesen a közművek bővítése szükséges. Az infrastruktúra régebbi aránytalanságai lassan-lassan eltünedeznek: az elmúlt időszakban javult a keieskedelmi és az egészségügyi ellátás, a lakossági szolgáltatás. Persze, teendő azért ezeknél is jócskán akad: bővíthetjük kórházunkat, új rendelő épül, külön rehabilitációs osztállyal, s okvetlenül kiemelendő, hogy az ötödik ötéves tervben javítjuk a közoktatás eddigi eléggé mostoha körülményeit. Hatvan tantermet létesítünk, s ez lehetővé teszi, hogy 1980-ban megszüntessük a „kétműszakos" általános iskolai oktatást. „Az 1976 —80-ra előirányzott beruházások összege 13 milliárd 280 millió forint. A tervidőszak végére a termelési érték 18 milliárd 422 millió forintra, az állóeszközök értéke pedig 22 milliárd 536 millió forintra nő. Az iparban foglalkoztatottak száma 29 ezer 600 lesz. Az V. ötéves tervben a munkahelyek száma 37 ezer 200-ra emelkedik. Betöltésükre fedezetet nyújt a 40 ezer 500 munkaképes városi lakos, továbbá 4600 bejáró. Ez egyben azt is jelzi, hogy a viszonylagos munkaerőhiány nem csökken. A tervidőszak végén változatlanul 61 százalék lesz az ipari munkahelyek aránya. 1971. január i-ig 1936 hektár területet hasznosítottunk. A IV. ötéves tervben 69 hektárt építettünk be, ennek következtében a felhasznált területünk 2005 hektárra nőtt, a tartalékterület 494 hektárra csökkent. 1976 —80-ig további 76 hektár beépítését tervezzük. Ennek megfelelően a tartalékterület tovább csökken. A tervidőszak végén több zöldterületünk lesz: 834 hektár. Folytatjuk a parkok építését, s megkezdjük a védőerdők parkerdőkké történő alakítását, valamint befejezzük a partvédelmi területek parkosítását. Egyre nagyobb összegeket kell fordítanunk a lakóházak felújítására. Az V. ötéves tervben 286 millió forintos előirányzattal számolunk. Ebből folytatjuk a homlokzat-felújításokat, a radiátorcseréket, a felvonók felújítását és az általános karbantartást." (Részletek Dunaújváros Tanácsának V. ötéves tervéből és cselekvési programjából.) „Bármennyire új is a város, építése során több stílusirányzat érvényesült. A város első utcájának, a Május 1. utcának villaszerű épületei különállóak, nemesen egyszerűek. A második építészeti hullámban emelt, a befejezettség illúzióját keltő zárt épületsorokat régieskedő ornamentika díszíti. A legújabb negyedek már változatosak, derűsek színesek, a jövő építészetét képviselik. Rövid idő alatt egész városrészek épülnek előregyártott elemekből, melyeknek egy részét a Beton- és Vasbetonipari Művek helyi gyárában készítik. A városrészeket korszerű üzletekkel ellátott, tervszerűen épített úthálózat kapcsolja össze." (A városi idegenforgalmi hivatal kiadványából.) Dunaújvárosnak a városi tanács felügyelete alá tartozó tervező irodája van — rajta kívül csak Budapestnek van ilyen —, s önálló a városi tanács beruházási osztálya is. Ez egyrészt jó, mivel lehetővé válik a beruházótervező-kivitelező közötti szoros kapcsolat, másrészt könnyen rossz is lehet, hiszen a tanácsi testület helytelen elképzelései is szabadon megvalósíthatók. — Volt ilyen is, szerencsére mostanában nem ez a jellemző — mondja Balla József, a tervező iroda igazgatója. — Tevékenységünk 95 százaléka Dunaújvárosra korlátozódik, éves árbevételünket, a 12 millió forintot 84 alkalmazottunk termeli meg. Folytatjuk azt a munkát, amelyet a város első építésze, dr. Weiner Tibor elkezdett. Gondjaink forrása, hogy Dunaújvárosban az 1962 óta egyeduralkodóvá vált típus-paneleket már tíz éve nem fejlesztik, így mi is szinte képtelenek vagyunk a változtatásra. Egy-egy új megoldásért hadjáratot kell indítanunk. A kapcsolódó létesítmények építésénél sikerült elgondolásunkat megvalósítani: könnyűszerkezetes rendszerrel építkezünk, így a létesítmények szerelt jellegűek, változatosabbak és viszonylag gyorsan elkészülnek. — És a lakótelepek nem egyhangúak a monoton panelerdő miatt ? — Önmagukban az épületek talán igen, de a városrendezési elképzelések és a morfológiai adottságok segítségével viszonylag gazdag tömeghatást keltő városképet tudtunk kialakítani. — Mit szeret Dunaújvárosban ? — Azt, hogy mindig tudott újítani, volt hozzá ereje, bátorsága. Merényi Ferencnek, építész kollégámnak írását idézném: „. .. Dunaújváros érdekessége, hogy nyitott könyvként tárja elénk a felszabadulás utáni magyar építészet egymást követő, jól megkülönböztethető szakaszainak próbálkozásait, sikereit, kudarcait, mindig a felismert hibák kiküszöbölésére irányuló törekvéseit." Kiss István alkotása