Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Dr. Póczy Klára: Új év Aquincumban

után néhány hónappal Marcus Aurelius vcr^s hadjáratban győzte le és ölette meg pártütő vejét.) Egy aquincumi mézeskalács-formán az imperátort lóháton ábrázolták, amint császári üdvözlésre felemelt jobbal köszönti népét. Számunkra talán az a kalácsforma a legtanulságosabb, amely erődfalat ábrázol bástyával. Esetleg éppen az aquincumi, az óbudai Duna-parton emelkedő légiós Castrum hiteles képe ez a minta. Az erődfal eredetije az elmúlt évben került ki Óbudán a földtakaró alól. Az újévi alkalmi mézeskalácsokon gyakran szerepel Mercurius, kezében pénzeszacskóval. Aquincumban többféle változatban maradtak fenn e típushoz tartozó példányok. Az egyiken a kereskedelem fortélyos istene koson lovagol, a kezében tömött pénzeszacskó. A jelkép egyértelmű : a nyereséggel kezdődő évtől továbbra is jó üzletet, szerencsés vállalkozást, sok pénzt reméltek. Egyébként minden olyan régi pénz megfelelt a célnak, amely az újévi szimbólumokhoz kapcsolható, pl. Janus-fejet ábrázoló as, vagy a jobb kort hirdető köriratú érme. Pénz híján üres agyagpersely is megtette. Édesség és pénz — méltán merül fel a kérdés, hogyan kerül ez a kétféle ajándék újévkor egymás mellé ? Hallgassuk meg, hogy Ovidius hasonló kérdésére milyen választ adott Janus, a megidézett isten: „Mondd, mért kell az aszalt füge? -'s datolyára mi szükség? I és mellette minek tiszta edényben a méz?" I „Jelkép ez . . . hogy az éltetek is legyen édes I s útjának végét édesen érje az év." „Mért van az édesség, értem. De a pénzre mi szükség?" I ... I „Nincs olyan édes a méz, mint amily édes a pénz!" (Ovidius: Fasti I. 185 -189, 192. sor, Gaál László fordítása) Janus-fejet ábrázoló borospohár \