Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Dr. Bada Gyula: Túlzsúfolt főváros - kiüresedő Alföld

összes kerületi kapitányságokat és karhatalmi alakulatokat, hogy a kerületi pártszervezeteket működésükben ne akadályozzák, annál is inkább, mert a kormány a magyarországi szociáldemokrata párt szervezeteinek feloszlatását el nem rendelte." Budapesten és környékén tehát az ellenforradalom győzelmét követő öt hónap alatt — részint a legmélyebb illegalitásban, részint a bizonytalan helyzetben megteremtett legális lehetőségekkel élve — egyre több életjelt adtak magukról a munkásmozgalom szakmai és politikai szervezetei. 1919 végére — az ellenforradalmi teiror ellenére — politikai tényező lett Budapesten az egységét vesztett, de mégis szervezkedő munkásmozgalom. A politikai élet megindulása Az ellenforradalmi rendszer nemzetközi elfogadtatásához, a „jogrend helyreállításának" dokumentálásához el kellett rendelni a választásokat. A hivatalos lap 1920. január 11-én közölte a kormány re»-deletét a nemzetgyűlési választásokról. A választójogot minden férfi megkapta, aki legalább hat éve magyar állampolgár, fél éve egy helyben lakik, s a 24. életévét betöltötte. Nem szavazhattak a rendszer számára politikailag megbízhatatlan egyének. így történt, hogy a főváros 929 000 lakosának mintegy a fele, 464 000 állampolgár rendelkezett szavazati joggal. A választás előkészületei politikai és fizikai terror közepette zajlottak le. A választójogi rendelet lehetővé tette ugyan a munkások részvételét, de a politikai légkör ezt a lehetőséget a minimumra csökkentette. Bár Huszár Károly „koncentrációs" kormányába Peyer Károly és Miákits Ferenc is belépett, a Szociáldemokrata Párt aktív részvétele a választásokon még így sem volt biztosítva. Az ország feletti tényleges hatalmat gyakoroló fővezérség és különítményei minden demokratikus politikai tevékenységet gátoltak. Az antibolsevista hecckampányok áldozatainak jelentős része szociáldemokrata volt. A terror azonban intézményesen a párt egészét is sújtotta, mégpedig hónapokon át változatlan erővel. Nem volt meg a tényleges lehetőség a párt szabad működéséhez, nem volt mód a nyílt választási agitáoióra. A szociáldemokrata vezetés ezért fokozatosan feladta bejelí ntett követeléseit. Noha az internálások tovább folytak, Peyer és Miákits bent ma radt a kormányban. Pedig nem lehettek illúzióik, hiszen nap mint nap folytatódtak a párt elleni fellépések. Mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy a reakc i'ínak már nincs szüksége a fügefalevélre, amit az MSZDP részvétele a „koncentrációs" kormányban jelentett. A párt és tagjai elleni terror krónikája — bár hiányosan — megtalálható az MSZDP Jogvédő Hivatalának fennmaradt iratai között. Bár a pártvezetőséget ekkor az állandó alkudozás jellemezte, január közepére belátták, hogy a helyzet reménytelen. Január 15-én a pártválasztmány elhatározta hogy miniszterét visszahívja a kormányból, és lemond a választásokon való részvételről. A szociáldemokratáknak a kormányból és a választási küzdelemből való kiszorítása csak egyik pontja volt a kormányzat és a fővezérség programjának. Ugyanígy igyekezett a „keresztény blokk" a liberális csoportosulásokat is háttérbe szorítani. Igaz, a szociáldemokratáknak a kormányból való távozása Vázsonyiéknál is felvetette hasonló lépés gondolatát. A „nemzeti demokraták", akik ugyan nem demokrata, hanem liberális programot képviseltek, végül is részt vettek a választásokon, sőt azt remélték, hogy a szociáldemokrata szavazatokat is ők kapják meg. Az MSZDP vezetősége azonban azt javasolta a tagságnak, hogy teljesen tartózkod'. n a szavazástól, pontosabban : -i szavazólapokat áthúzva dobja be. ,,Polgári jelöltre, bármilyen demokratikus pártállású és bármilyen tisztessséges ember legyen is, nem szavazunk." Ezzel az MSZDP csökkentette a liberálisok választási esélyeit. így is 71 037 szavazatot kapott a Nemzeti demokrata Párt, ami az érvénye, szavazatok 19%-át jelentette. 38 ooo-en nem vettek részt a választásokon, 71 ooo-en pedig áthúzva adták át szavazólapjukat. A fővárosban a választásra jogosultak 30%-a szavazott az ellenzékre vagy adott le érvénytelen szavazólapot. Ez a jövőre nézve biztató volt, jelezte, hogy a terror ellenére komoly erők állnak szemben az ellenforradalmi rendszerrel. A választásokon a terror és a politikai háttérbe szorítás mellett megkísérelte a reakció a munkásság egységének megbontását, szavazatainak megszerzését is. Ilyen kísérlet volt a Magyar Nemzeti Munkáspárt létrehozása. Ez azonban irreális elképzelésnek bizonyult; ennek a pártnak nem volt társadalmi bázisa, amint azt a választások eredménye is megmutatta : a párt egyetlen munkáskerületben sem jutott mandátumhoz. Ahol az ilyen politikai módszerek sem segítettek, 1 it nyíltan megakadályozták ellenjelöltek fe'lépését. A megválasztott 164 kép iselöből 41-nek nem volt ellenfele, ezek „egyhangúlag" 'utottak a nemzetgyűlésbe. A főváros 22 választókerülete közül 17-ben a Keresztény Nemzeti Egyesült Párt került ki győztesen. Ezenkívül a Nemzeti Demokrata Pártból négy képviselőjelöltet, valamint egy pártonkívülit juttattak be a Nemzetgyűlésbe a budapesti választók. Látható, hogy a választások Somogyi Béla temetési menete (1920. február 22.) Csigó László reprodukciói a Munkásmozgalmi Múzeum Archívumából Somogyi Béla Bacsó Béla A tattersalli nagygyűlés 1921. május 1-én