Budapest, 1978. (16. évfolyam)
7. szám július - Balogh András: Virágkultusz a lakótelepen
expanzióval képes lehetne leküzdeni a börtönként ránehezedő dobozok egyhangúságát. Egyszerre és tömegesen, mondom, mert itt egyetlen virágos ablak vagy erkély meg sem kottyan. De ha itt is, ott is feltünedeznek, feltündökölnek a színek, és az élet benövi a homlokzatokat, a lámpák kigyúlnak a növénnyel befuttatott erkélyeken, s a családok a nyáresteket a virágok illata mellett töltik és nem a fokhagymaszagú konyhában, akkor az élet minősége változhat meg. A lakótelepi sivárságot növénnyel lehet csak leküzdeni, mert a növény megküzd mindenfajta sivársággal. Az állat a ráfordított szeretetet kizárólag gazdájára sugározza vissza — az állat babusgatását beányékolhatja az önzés -, de a virág a társadalom egésze felé „hálálja meg" a belefektetett gondosságot: a kertészkedés közösségi életre nevel, kapcsolatot teremt a széthúzódó lakások és lakók között. Mindenki nyer vele, és az egyéni fáradozás százszorosan megtérül az újjászületett közösségi térben és életben. A személyiség nem úgy kötődik környezetéhez, ahogy két tárgy kötődik egymáshoz, hanem belenő, mintegy átjárja és besugározza környezetét. Ez a bőrünkön túlterjedő énünk több körvonalat jelent körülöttünk. Az ember hősugárzását jelző körvonal mintegy 20 — 30 cm-re húzható meg alakunk körül; a szagunk 30—40 méternyire (egy jószimatú kutya számára kedvező szél esetén több, de még több egy vadon élő állat, mondjuk egy farkas számára). Kiáltásunk több száz méterre megremegteti a levegőt körülöttünk. Ezek a szabad szemmel láthatatlan „körvonalak" természetesen nem állandó távolságra kísérik testünket. Érdeklődésünk, szándékaink, céljaink szerint állandóan változtatják alakjukat és a tér besugárzásának intenzitását, és hol erősebben, hol gyengébben jelzik jelenlétünket a térben. Az ember úgy tölti ki a teret, mint ahogyan a folyadék kitölti edénye alakját, sugárzásai beleütköznek többnyire már a primér térfalakba, így az architektúra épített terei erősen visszahatnak tudatunkra. Érzékszerveink a térfalak közvetlen befolyása alatt állnak; emellett azonban a primér térfalakon túli teret is magunk körül érezzük: magunk körül tudjuk a ház falain túli tereket is, a kertet, a várost, a tájat, az országhatárt és folytathatnám tovább az egész földkerekségig, sőt a kozmoszig. Nem mindegy, hogy a lakásomban egy virágos, fákkal teleültetett lakótelepet tudok-e magam körül, vagy egy szemétlerakodóhelyet, s különösen nem mindegy, hogy öntözött virágok fölött nézek-e ki ablakomból a csillagos égre vagy kormos párkány fölött. Ha a szem virágba öltözötten lép ki a szabadba, akkor az a látkép befelé, a szépség kereteiben mintegy megtelik a járulékos szépség élményével. Kant után nevezem járulékos szépségnek (pulchritudo adhaerensnek). Bár Kant a szépséget nem a lakótelepek vonatkozásában osztályozta fokozatokba, de a járulékos szépség kifejezés szó szerint érvényes itt, ahol a virág szépsége egy önmagában még nem szép dologhoz tapad. Megállapíthatjuk, hogy minél inkább beszűkül a személyes tér, annál nagyobb vágy lép föl bennünk a távlatok látása és a szabad levegő üdítő, frissítő hatása iránt. Ezért jó, ha az ablakfelület szabad kitekintést enged azáltal, hogy a lakótelepek épületei nem egymás felé, hanem a szabad táj felé fordítják ablakaikat. Számolnunk kell azonban a beszűkülés és bezáródás udvarhatásaival is. Az az expanziós vágy, ami a szűk terekben jön létre az emberben, kitör tehát és külső, közösségi terek felé érvényesíti hatását. Az ablakban, az erkélyeken megmutatkozó díszítőszándékot tovább viszi a lakótelep kertjeibe, a bejáratok körüli falakra, a járdaszigetekre és a közvetlen környezet mellett a távolabbit is mintegy besugározza az egyéni ízlés sajátosságaival. Igen ám, de az egyéni ízlés csak akkor válik közösségi értékké, ha az valóban a közmegegyezés tárgyaként érvényesül. Mint egyén jogosan kikérhetem magamnak, hogy valaki színes drótokra babot futtasson a ház előtti járdaszigeten a bejáratunk kőoszlopára, s ezzel a tudatomat visszanyomja, visszahúzza valamiféle kezdetleges, naiv világba; nevezzük nevén: kikérhetem magamnak, hogy a mindnyájunk közös terét „összegiccselje". Ez a veszély az erkélyek, ablakok díszítésében is fennáll, de szerencsére ott is csak a növénytartókra, a növény kíséretét jelentő tárgyakra vonatkozik. A jól gondozott növény önmagában szép, akármit csinál gazdája, a virág, a fa természeténél fogva ízléses. Ismétlem, sohasem a növény az ízléstelen, legfeljebb alkalmazásának a módja az — ami pedig mindnyájunk szerencséjére a lakásban személyes térre korlátozódik. Kifelé a tartóknak nem szabad hangsúlyt adni. Maga a növény akkor is szép, ha tarka színei öltözködésben, bútorokon vagy bármilyen tárgyi kompozícióban elviselhetetlenek volnának. A növény „ízlése" felül áll saját ízléstörvényeinken, melyeket a természettől tanultunk, s amelyeknek szépségei között felnőttünk. Sok szempontból létbiztonságot, életfeltételt jelentett nekünk a növény. S bár „túlnőttünk" a természeten, de belülről ma is elfogultan szeretjük eredendő szépségét. Nemesített virágainkat lehet ugyan saját alkotásainknak nevezni, bár a munkát a természettel végeztettük el. ízlésünk így, mintegy megnemesedve és megdicsőülve jelentkezik bennük, mindig a természet korlátai és „ízléskeretei" között. Mikor tehát a természetet reprezentáljuk saját elképzelésű, méretű, színű virágokkal, akkor saját ízlésünk túlkapásait is éppen a természet lehetőségei terelik a megvalósíthatóság helyes és igaz medrébe, az élet lehetséges szépségkeretei közé. . A legszebb lakótelepeken az építészek a kertészek tanácsainak meghallgatása mellett tervezik az erkélyeket. A virágvályúk olyan mélyek, hogy még egy-egy kis fa is gyökeret verhet bennük. Törpefenyő, díszpázsit, csillagfürt, madárbirs, sarkantyúka, gyűszűvirág, cickafark, zinniák díszítik és borítják el virágaikkal a kis teret kora tavasztól késő őszig. A minikert az igazi kert örömét adja, a nagy kerttel járó fáradság nélkül. „Felásása", „talajjavítása", gondozása gyerekjáték. Külföldön a bejáratok lépcsőinek oldalfalain vályúkat szoktak elhelyezni, s a vályúkba nyáron piros és fehér fuksziákat ültetnek, a fal mellett sokszínű rododendron bokrok állnak. Télen erdei fenyő és fenyötoboz díszíti a mellvédet. A virágvályúkba általában fagytűrő fenyőt telepítenek. Természetesen a tulajdonosok kívánsága szerint orgonát vagy igazi almafát is ültethetnek. Minél változatosabb, gazdagabb a növényzet, annál inkább igényli a gondozást. Az elvirágzott virágokat le kell vágni, és a „kis kertet" is öntözni, trágyázni, kapálni kell. Legjobb, ha a műkedvelő közösség a kertész tanácsát is kikéri, hogy milyen növényeket ültessenek, s hogyan védjék őket. A növény virágdísz nélkül is az élet melegségét és szépségét sugározza. A szakszerűen gondozott kádas növényeket át lehet teleltetni a lépcsőházakban a hűvös klímát jól tűrő szobanövények között. Ezek a tavaszt váró „telelők" így is szépek, akár az alvó ember. A rézsűk, teraszok mellvédjein törpe piniákat, fehér kőrontófüvet, alacsony erika bokrokat, borostyánt lehet ültetni. Fenn az erkélyeken gyakran látni a sarkokban meghúzódó eternitcsőből felfutó borostyánt, klematiszt, hajnalkát s más évelő vagy egynyári futónövényt. Az erkély ládáit elborítják a muskátlik, petúniák ezernyi színben tündöklő hosszú időn át virító változatai. A kis porcsin (portulaca) elhullott magvai még az erkély kerámia kockáinak morzsalékos repedéseiből is kikelnek maguktól. (De ezt a morzsalékos repedést hagyjuk ki a tervezésből, ez már a házkezelőség témája; csak a kis porcsin élelmességét akartam jellemezni vele.) A lakáskertészkedés egyik legimpozánsabb jelensége a virágablak. Általában az ablaknyílást használják ki a növények elhelyezésére és az optimális mikroklíma létesítésére. Belsőépítészeti szempontból mint átlátszó fal, érdekes hatást nyújt. Tekintve, hogy az ablak mélysége legalább 50 — 60 cm, és a külső üveg 1—2 cm-es hézaggal, dupla üvegből készül, célszerű a virágablakot az építészeti tervezéskor figyelembe venni. Legcélszerűbb a déli vagy keleti fekvésű ablak, de az északra nyíló ablakba is lehet arra alkalmas, kisebb fényigényű növényfajtákat nevelni. A külső vagy belső üvegfelületet célszerű redőnnyel vagy függönnyel árnyékolhatóvá tenni a szükséges fény szabályozásához. A zárt növényablak rendszerint a fűtőtest fölött helyezkedik el; belső oldala a szoba felé részben vagy egészen nyitható. A virágablakokban az sajnálatos, hogy kifelé csak az alacsonyan elhelyezkedő lakásokból érvényesülnek, s így is a zárt ablakon keresztül, csökkentett díszítő hatással. Ezért a lakótelepeken inkább földszinten vagy üzletek kirakati megoldásához ajánljuk olyan helyeken, mint pl. az irodák, patikák és olyan üzletek, ahol áru helyett növény dekorálhatja a kirakatot. A lakótelepek épületkolosszusai szemmagasságban a legsivárabbak. Hiányzik itt az üzletek, kirakatok, feliratok élénkítő hatása. Ezért igen nagy hangsúlyt követel a portálok virágdísze. Torontóban figyeltem meg, hogy az utolsó 50 méter, melyet minden földi halandónak az autóból kiszállva gyalog kell megtennie a lakásáig: a legszórakoztatóbb, legfordulatosabb kertészeti művön vezet keresztül. A legkülönbözőbb örökzöldek között, lapos sziklákra hágó lépcsőkön közelítjük meg a házat, mely a japán kerti remeklések közül mint torony szökik közvetlenül az orrunk előtt magasba. Persze tetőkertekkel, fönn uszodával és kádas növényekkel. Az a zöldstruktúra, amelyből a hatalmas toronypaloták magasba szöknek, zegzugos, vad természetet idéző stilizált hepehupás kerti tájból áll. Ezeket kertészek kezelik nyírógépekkel, de az erkélyek és ablakok virágdísze a felhők közelében, a magasban is ott tarkáilik. Ha felülről, a legmagasabb tetőkertekből nézünk le a többi tetőkertre, az az érzésünk, hogy egy talpalatnyi helyet sem hagynak veszendőben, ahol kert, víz és növény lehetne. Talán mi sem vagyunk ettől már olyan messze, ahogy azt bátortalanságunkban képzeljük. Annyi bizonyos: a virágkultusz kerül a legkevesebbe azok közül a lehetőségek közül, melyek a társadalom életét minőségi értelemben szebbé és gazdagabbá tehetik. 30