Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Szabadi Judit: Rippl-Rónai József

Rippl-Rónai József ( Megemlékezés halálának 50. é^ Rippl-Rónai József, aki csaknem tizenötévi párizsi tartózkodás után, 1902-ben települt haza szülőváro­sába, Kaposvárra, egy személyben az ellenpólusa volt mindannak, ami akkoriban Magyarországon művé­szetnek számított: a zsánerfestészet­nek éppúgy, mint a történeti festé­szetnek, azaz egyáltalán az akadé­mizmusnak. De semmi lelki és szem­léletbeli közösség nem fűzte a nagy­bányaiak természetraiongásához s e természeti élményt megjelenítő im­presszionisztikus naturalizmushoz sem. Felfogásmódja ellenpólusa volt a belső berendezésben és lakáskultú­rában uralkodó eklekticizmusnak is, hiszen mint iparművész és az ún. összművészet első magyarországi hit-Vörössapkás önarckép (1924) vallója, szecessziós ízlésű bútorokat, fali szőnyegeket, üvegeket és vázákat tervezett. Rippl-Rónai, aki Párizsban tagja volt az egyik jelentékeny művészeti csoportosulásnak, a Nabis-nak, sze­mélyesen ismerte Gauguint, Toulouse-Lautrec-et, Cézaime-t és Puvis de Chavennes-x., és bensőséges barátság­ban volt Aristide MailloUal, itthon, az első időkben társtalan maradt. Vá­lasztékos eleganciájú megjelenésében, francia élettárssal az odalán valósá­gos különcnek számított. Személyisé­génél is szokatlanabbak és rend­hagyóbbak voltak' azonban képei: a stilizált, síkszerű ábrázolásnak ezek a hallatlanul rafinált és dekoratív Nö, fehérpettyes ruhában. (1889) 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom