Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Szabadi Judit: Rippl-Rónai József

Rippl-Rónai József ( Megemlékezés halálának 50. é^ Rippl-Rónai József, aki csaknem tizenötévi párizsi tartózkodás után, 1902-ben települt haza szülővárosába, Kaposvárra, egy személyben az ellenpólusa volt mindannak, ami akkoriban Magyarországon művészetnek számított: a zsánerfestészetnek éppúgy, mint a történeti festészetnek, azaz egyáltalán az akadémizmusnak. De semmi lelki és szemléletbeli közösség nem fűzte a nagybányaiak természetraiongásához s e természeti élményt megjelenítő impresszionisztikus naturalizmushoz sem. Felfogásmódja ellenpólusa volt a belső berendezésben és lakáskultúrában uralkodó eklekticizmusnak is, hiszen mint iparművész és az ún. összművészet első magyarországi hit-Vörössapkás önarckép (1924) vallója, szecessziós ízlésű bútorokat, fali szőnyegeket, üvegeket és vázákat tervezett. Rippl-Rónai, aki Párizsban tagja volt az egyik jelentékeny művészeti csoportosulásnak, a Nabis-nak, személyesen ismerte Gauguint, Toulouse-Lautrec-et, Cézaime-t és Puvis de Chavennes-x., és bensőséges barátságban volt Aristide MailloUal, itthon, az első időkben társtalan maradt. Választékos eleganciájú megjelenésében, francia élettárssal az odalán valóságos különcnek számított. Személyiségénél is szokatlanabbak és rendhagyóbbak voltak' azonban képei: a stilizált, síkszerű ábrázolásnak ezek a hallatlanul rafinált és dekoratív Nö, fehérpettyes ruhában. (1889) 24