Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Prof. Bókay Árpád: Színházi élet a múlt század második felében III.

Liszt Ferenc és Zichy Géza óriás kígyóval stb. Ma is fülembe cseng még az ördöngös vadásznak a szellemidézése, midőn a bűvös golyó öntésénél Kőszeghy mély basszus hangján énekelte: „Sámuel, Sámuel, jöjj elő, itt a bűvös csontvelő." Ezek voltak a nagy operai esték darabjai. Rendesen szombaton kerültek színre. Mindezen operai előadások zenéje azonban akkor még alig kötötte le különösebben figyelmünket, kivéve, a Próféta koronázási indulóját s a Dinorah árnyéktánczát. Az énekeseket s a karmestert, az öreg Erkel Ferenczet s fiát. Gyulát azonban nagyon figyeltük. Otthon aztán, kis szobánkban, egyes operai jelenetek lehetőség szerinti reprodukálására törekedtünk. így pl. gyakran utánoztuk a Próféta Leydeni Jánosát lepedővel, kóc bajusszal és szakállal s apám nemzetőri kardjával, melyet erre a czélra a szekrényből elcsentünk. Leydeni János szerepét akkor, a külföldről hosszú távollét után visszakerült, híres tenorista, Stéger énekelte. Mama és Emma néni (Morlinné) megbeszélései az operákról, énekesnőkről, énekesekről neveltek bennünket arra, hogy az operákat igazán élvezzük. A Lohengrin-t — a hattyú ellenére — nem szerettük; Ortrudot és kedves férjeurát, meg éppen utáltuk. A Tannhouser-t már jobban értettük, s élveztük, főleg mert Papa szuggerálta belénk, hogy az mily szép. 0 ugyanis ezt az operát roppant szerette a zarándokok kara miatt, melyért rajongott, s ha csak tehette, legalábbis az első felvonást, meghallgatta. Papa általában Wagner-imádó volt, különösen azután, hogy Lajos bácsi, Papa bátyja, egyszer, mikor eljött hozzánk Győrből, elhozta magával Richter Jánost is, akit gyerekkora óta ismert és akinek zenei fejlődését kezdettől fogva figyelemmel kísérte. Az éveken át Győrben'élő Lajos bácsi Richterék házához bejáratos volt, s mikor Richter Bécsbe szerződött, az ottani Operához trombitásnak, ott is gyakran találkozott vele, épp úgy, mint az Opera más zenészeivel is, akikhez régi collégiális barátság fűzte. Ney Dávidra, a győri zsidó kántorra is Lajos bácsi hívta fel Richter figyelmét. így jött Ney Pestre, először a karba, hogy ott kottát tanuljon s a karban tudjon énekelni, majd hogy ünnepelt csillagává váljék Operánknak. Richter csak 4—5 évig dolgozott az Operánknál, de ez alatt Korabeli plakát Bognár Vilma