Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - Sz. Koroknay Éva: Kisplasztikái kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

KAI KIÁLLÍTÁS IETI MÚZEUMBAN Két országos múzeum — a Szépművészeti és az Iparművészeti — gyűjteményének műalkotásaiból nyílt az a kiállítás, amelyik európai kisplasztikákat mutat be a X. századtól a XX. század elejéig. A Szépművészeti Múzeum darabjai ismertebbek, az Iparművészeti Múzeum kisplasztikáinak egy részéről is jelent meg századunk elején katalógus, de az a felsorolás akkor sem volt teljes. Az azóta eltelt időszakban természetesen az e tárgykörbe tartozó műtárgyak száma is jelentős mértékben gyarapodott. Az emlékek egyes csoportjai — elefántcsont- és fafaragások, de más anyagból való plasztikák is — különösen az utóbbi húsz évben többször szerepeltek kiállításokon, azonban katalógus többnyire nem készült róluk. Ritka alkalom volt, hogy 1966-ban, az „Elefántcsont vasárnap" alkalmával, amikor az európai és a keleti kisplasztikákat a Hopp Ferenc Keletázsiai Múzeummal együttesen állította ki az Iparművészeti Múzeum, megjelent két leporelló. Most a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum összefogott, hogy közös kiállításon mutasson be számos ismeretlen vagy kevéssé ismert műalkotást, hogy felhívja a figyelmet erre a rendkívül érdekes műfajra, amelynek emlékei az elmúlt századok emberének közvetlen környezetéből származnak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a kiállítás sem vállalkozik a Magyarországon őrzött európai kisplasztikái alkotások teljességének a bemutatására, ez későbbi feladat lesz. így pl. nem szerepelhet a kiállításon az Iparművészeti Múzeum valamennyi idevonatkozó emléke sem, mivel azok egy részét az Iparművészeti Múzeum és a nagytétényi Kastélymúzeum állandó kiállításain helyezték el. De nem mutathatjuk be a Magyar Nemzeti Múzeum darabjai közül pl. a művészi kvalitásban kimagasló elefántcsont nyergeket, amelyek ugyancsak állandó kiállításba vannak beépítve. Sőt számos vidéki múzeum, egyházi gyűjtemény és kincstár, valamint védett magángyűjtemények is őriznek olyan jelentős együtteseket vagy egy-egy alkotást, amelyek nincsenek jelen kiállításunkon. Ezek után nézzük meg, hogy mit is értünk a kisplasztika elnevezésen. A különböző anyagokat felhasználó szobrászatnak azt az ágát jelöljük így, amely intim hatású, kis méretű műveket hoz létre. E kis méretű alkotások lehetnek nagyobb szobrokhoz készült előkészítő vázlatok vagy önálló kompozíciók, a közös bennük az, hogy egyaránt szobrászati problémák érlelődésének hordozói. A kisplasztikák együttes kiállításával szeretnénk a XIX. század pozitivista szemléletének szűk kategóriákba szorított, a vizuális művészet szétbontását eredményező, merev műfaji elhatárolásait is feloldani. Ennek jegyében számos olyan alkotást is bemutatunk, amely rendelkezik ugyan névleges vagy valóságos funkcióval — ládika, doboz, díszserleg —, de elsősorban mégis plasztikai alkotás. Mint említettük, kisplasztikák a legkülönbözőbb alapanyagokból jöhetnek létre. Legjellemzőbbek a bronzplasztikák, emellett ismertek az elefántcsont és a különböző fafajtákból (puszpáng, körte stb.) készült faragások. Mindezeken kívül szerepelhetnek a gyöngyház, a korall és borostyán, a márvány, az alabástrom, a zsírkő, a tajték és a különféle féldrágakövek, valamint más különleges alapanyagok, mint a szaru, a rinoceroszagyar stb. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül a viaszból készült alkotásokat sem, amelyek olykor az éremplasztikával mutatnak szorosabb kapcsolatokat. A sokféle alapanyag alkalmazása ellenére azt mondhatjuk, hogy a kisplasztikák készítőinek nagy része ötvös volt. Ugyanakkor számos ötvöstárgy esetében elgondolkozhatunk azon, hogy vajon nem kisplasztika-e. Az ötvösök, ugyanúgy, mint más művészek, különböző alapanyagokkal dolgoztak. Csupán példaként említjük a kiállításon szereplő, pompásan faragott elefántcsont díszserleg készítőjének, Johann Christoph Ludwig von Lückenek (1705 — 1780) a nevét, aki az elefántcsonton kívül zsírkővel, gyöngyházzal, sőt papírmasszával is kísérletezett. Andrea del Verrocchio iskolája: Térdelő Keresztelő János, terrakotta. A XV. század vége. Szépművészeti Múzeum Andrea Pisano: Madonna a gyermekkel, márvány. A XIV. század első fele. Szépművészeti Múzeum