Budapest, 1978. (16. évfolyam)
5. szám május - Tamás Ervin: Hatvan
A Münnich Ferenc lakótelep Csigó László felvételei len fiú írja azt, hogy riem szeret itt lakni, mert: rossz a levegő, rengeteg a hulladék, kevés a természeti szépség, folyóját szennyezik a gyárak. Egy másik nyolcadikos azt állítja, neki közömbös a város. Az általános vélekedést Szénási László fogalmazza meg a legegyszerűbben: „Hatvant azért szeretem, mert itt születtem. Ismerem minden utcáját. Az idegeneket el tudom igazítani benne. Nehezen tudnék megválni tőle." Múltkereső Német/ Gábor a hatvani gimnázium igazgatóhelyettese, a városi népfrontbizottság elnöke. Szenvedélye a helytörténet. — Hatvan területéről az első régészeti szórványleletek az újkőkorból és a rézkorból valók. Az, hogy ilyen hoszszú idő óta megvetette lábát itt az ember, a kedvező természeti adottságoknak köszönhető. A hegyekből ezen a vidéken lép ki a Zagyva, amely áradásaival termékeny síkságot teremtett, s irányjelzőül is szolgált a messzi vidékek vándorainak — lapoz a régmúltba Németi Gábor. — Itt találkozik az Alföld a hegyvidékkel, a Mátra halmokká szelídült nyúlványai jó minőségű nyersanyagot nyújtottak az agyagművességnek ... A régészetnek világhírű lelete is van Hatvanból. 1968-ban került felszínre a nagygombosi római őrtorony, pontosabban erődítmény. — Majdnem biztos, hogy Hatvan nevét egy hasonló nevű előkelő személy, feltehetően nemzetségfő után kapta. Nyelvészeink kimutatták, hogy a falvakat, településeket leggyakrabban személyekről nevezték el őseink. Másrészt az sem vitatott, hogy a Hatvan számnévi eredetű magyar szó, s számnévvel elnevezni ugyancsak szokás volt a honfoglaló magyarság körében. Más helységek is viselik e nevet: Érhatvan, Püspökhatvan. Lehetséges tehát, hogy számnévi eredetű a telepü lés neve. — Voltak mezővárosi kiváltságai is Hatvannak? — faggatom a helytörténészt. — A kedvező földrajzi feltételekhez az idők folyamán újabb kedvező adottságok járultak. A településen egyházi központ, prépostság alakul, amelyik 1284-től 1486-ig országos hitelű okmányokat is kiállíthat. Jogot nyer a falu országos vásárok tartására, s ezeket még a Csallóközből is szívesen felkeresik. 1400 táján kap mezővárosi kiváltságot. Önkormányzati jogot élvez: elöljáróit a lakosok választják, címere, pecsétje van. De még a török időkben is emelkedik a város rangja! Fontos katonai, közigazgatási központtá válik. A hatvani bégnek engedelmeskedik a környék lakossága Egertől Szolnokig! Ez a virágzás azonban gyökértelen: a környék lakossága vagy elpusztul, vagy elmenekül. A hódítást követően mindössze 27 jobbágycsaládról ad hírt a krónikás. — Mikor alakul ki a város mai képe? — A XVIII. század közepén, a Grassalkovichok földesurasága idején. Fölépülnek a Kossuth tér barokk épületei (a templom, a kastély, a parókia és a két gazdasági épület: a sörház — ma leánykollégium — és a posztómanufaktúra, amelyik most áruház). A kiegyezést követő évek hozzák a második döntő változást. Kiépülnek a vasútvonalak: Hatvan vasúti gócponttá válik: Salgótarján, Miskolc és Szolnok vonala találkozik itt. A másik nagyszabású létesítmény az 1889-ben alapított cukorgyár. Lassan kialakul az ipari proletariátus. 1867 és 1914 között megnégyszereződik a város lakossága! Közben ne feledkezzünk meg arról, hogy Hatvan bekerül a történelemkönyvek lapjaira: itt zajlik le a hatvani csata, a szabadságharc 1849-es tavaszi hadjáratának egyik győztes ütközete. Talán ebből az esemény gyökérből sarjadt a forradalmas közelmúlt. A szervezett hatvani munkások az első világháborúban barátkoznak a szemben fekvő lövészárkok orosz proletárjaival, parasztjaival. Megszöknek — mint Vajda István — a frontra induló menetszázadból; üzemzavart csinálnak, ha géppuskával akarnak velük lövetni a tüntető tömegbe. A fogságba esők közül sokan beállnak az orosz forradalom hadseregébe. Huczka András a buharai emír ellen harcol, testvére Huczka Mihály és Csaszli Ferenc a Fekete-tenger partján verekszik Gyenyikin kozákjaival. Közben itthon a Tanácsköztársaságot az ellenforradalmi vérengzés követi. Aljasul lemészárolják a mezőkövesdi hadikórház Hatvanba érkező fegyvertelen betegeit és személyzetét. Az öldöklés később is folytatódik, sok munkást vernek véresre a mai nagyáruház épületében. A nehéz évek alatt mégsem hátrálnak meg az emberek: Juhász József megalakítja a kommunista párt hatvani szervezetét, Liptói János a Vörös Segélyt szervezi meg. Joó György tanító háza falában őrizte párttagsági könyvét, melyet mártírhalála után találtak meg hozzátartozói. — A második világháborúban fontos stratégiai pont volt Hatvan. Két héten át folyt érte a harc. A németek mindenáron tartani akarták, hiszen ha ezt a közlekedési csomópontot elvesztik, megszűnik összeköttetésük a Miskolc-környéki csoportosulásokkal, s nem lesz akadálya a főváros bekerítésének sem. 1944. november 25-én fölszabadult Hatvan, s 1945-ben már működtek az üzemi bizottságok. A cukorgyár tulajdonosa, Hatvony Endre báró a nemzeti bizottságtól kért engedélyt, hogy beléphessen a gyára kapuján, kijelentvén: nem tekinti magát az üzem tulajdonosának, csupán tisztviselőként akar dolgozni . . . Még abban az évben megépült a cukorgyár ikertestvére: a konzervgyár. Megindult az élet . . . Városalapító Hatvan a felszabadulást követően elsőnek kapta meg a város címet. Hogyan? Kósa Csaba részletesen megírja a Népszavában megjelent riportjában. Megkereste Fülöp Istvánt, a község egykori bíráját, Hatvan első városgazdáját, aki így idézte fel az eseményt: — Akkoriban mindenki kért valamit. Leginkább élelmet, járművet. Mi csak „régi hírünk" után indultunk Budapestre. Erdei Ferenc volt a bel-7
