Budapest, 1978. (16. évfolyam)

5. szám május - A címlapon: Szerencsés János felvétele

Balla Demeter felvétele embere, egyelőre nincs egyértelműen meg­fogalmazott válasz. Legfeljebb arról beszél­hetünk, melyek napjaink embertípusában azok a vonások, amelyeket erősítenünk kell. Csak utalásszerűén említjük az osztályön­tudatot, a szocialista hazafiságot, a közéleti­séget, a társadalmi, emberi problémák iránti érzékenységet, az egyéni érdek alárendelését a közösség, a társadalom érdekeinek, az ál­talános műveltséggel párosuló alapos szak­mai felkészültséget. A „Béke és Szocializmus" ankétján V. Kasalicky csehszlovák szakember így vázolta a jövő feladatait és nehézségeit: „A jövő élet képe nem lehet a mai életforma egy­szerű kivetítése. Mi, várostervezők, ma külö­nösen azzal a problémával küszködünk, hogy nincs elegendő információnk arról, milyen lesz a szocialista életmód a XXI. század elején, vagyis abban az időszakban, amikor a napja­inkban tervezett lakások funkcionálni fognak. Ezzel kapcsolatos problémáink nem annyira a lakásépítésre vonatkoznak, mint inkább azok­ra a struktúrákra, amelyek kiegészítik a lakás­komplexum fő funkcióját, hogy az ne csak benépesült, hanem »belakott* is legyen". Városfejlesztés és demokratizmus A fejlett szocializmus világának lényeges vonása, hogy létrejönnek és fejlődnek a kom­munista társadalmi önkormányzat elemei, az állampolgárok nagy többsége „a hatalom gyakorlásának és a közügyek intézésének részesévé válik". E távlatok jegyében tör­tént például, hogy az illetékes tanácsi és pártszervek, mielőtt jóváhagyták Budapest fejlesztésének V. ötéves tervét, e tervekről széles körű, nyílt, demokratikus vitát folytat­tak az összes érdekelt bevonásával — szak­emberekkel, társadalmi szervezetek képvi­selőivel és a lakossággal. A városfejlesztés nem egy szűk tervező testület előjoga, abban igényelni kell a lakosság legszélesebb köré­nek részvételét. Külön szükséges hangsúlyozni a város- és területfejlesztés politikai jelentőségét. Fon­tos politikai pártszervezeti feladat őrköd­nünk a város- és területfejlesztés demokratiz­musán, azon, hogy ez a tevékenység össz­hangban legyen a párt egyéb célkitűzéseivel, a szocializmus építésének általános prog­ramjával. A szakterületek képviselői termé­szetesen saját szempontjaikat hangsúlyoz­zák, olykor nagyon is; érvelve a maguk érde­kei, célkitűzései mellett. A pártszervezetek és a tanácsi testületek teremthetnek kellő egyen­súlyt e törekvések között, mindenkor ki­emelve a társadalmilag legfontosabb követel­ményeket. Nyilvánvaló, hogy csak akkor képesek meg­felelni feladatuknak, ha maguk is elmélyed­nek a város- és a területfejlesztés különféle témaköreiben, és alaposan tanulmányozzák az egymással ütköző véleményeket. Mint mindenhol másutt, itt is helytálló igazság, hogy összegzésre, a helyes alapelvek felis­merésére csak az képes, aki előzőleg az ana­lízisben — a részkérdésekben — is kellően tájékozott. Fővárosunknak különlegesek a természeti adottságai. Kevés világváros van, amelyben a városközponthoz közel erdők, hegyek talál­hatók. A Duna szigetei, a gyógyvizek kitűnő természeti feltételeket teremtenek az egész­séges, kellemes települési viszonyokhoz. A főváros ideálisnak mondható fekvése, az értékes örökség azonban csak az egyik felté­tel. Legalább ennyire fontos, hogy élni tud­junk azokkal a politikai, társadalmi, gazda­sági lehetőségekkel, amelyek kedvezőek ah­hoz, hogy anyagi — szellemi energiáink ösz­szefogásával, ésszerű felhasználásával opti­mális, átfogó, mindamellett a valósághoz igazodó távlati terveket készítsünk és való­sítsunk meg. Ez azt a követelményt jelenti: úgy épüljön hazánk szép fővárosa, hogy mind több örömünk legyen benne nekünk fővárosiaknak s velünk együtt az egész or­szágnak. Ezért is olyan fontos tudnunk, éreznünk, hogy Budapest építése, továbbfejlesztése, a távlati elképzelések alapos, körültekintő kimunkálása és megvalósítása a szó legne­mesebb értelmében közügy. S mint ilyen — százezreket tettekre mozgósító program is. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom