Budapest, 1978. (16. évfolyam)

4. szám április - Sípos Gyula: Mezőgazdaság a nagyvárosban

gomba, tojás, baromfi — ellátásának segítése. Az új gazdaságirányítás, a kedvező gazdasági feltételek mellett a szövetkezetek fejlődése felgyorsult. Ez időben kiemelkedő termelési eredményeik mellett kiegészítő tevékenységük esetenként túlzott mértékével hallattak magukról. Kiegészítő tevékenységük eredményeit azonban a mezőgazdasági termelés fejlesztésére használták fel. A IV. ötéves terv utolsó éveire, egyesülésekkel, 14-re csökkent a számuk, gazdálkodási területük viszont 13 975 ha-ra növekedett. A dolgozók létszáma elérte a 21 000 főt, közös vagyonuk megközelítette az 5 milliárd Ft értéket, 1950. évi vagyonuknak majdnem kétezerszeresét. Termelésszerkezetükben fellelhető a termelési hagyományok tisztelete. A soroksári újburgonya, a rákospalotai, cinkotai paradicsom termelését modern nagyüzemi keretek között folytathatják, a közismert sasadi őszibarack jelentős része is szövetkezeti gazdaságból kerül a főváros piacaira. Evenként közel 5 milliárd Ft bevételt érnek el. Jogos kérdésként vetődik fel, mit takar ez a bevétel, mit adnak a szövetkezetek a városnak? Évenként 2300—2500 vagon zöldségfélét termelnek, ez a fővárosi fogyasztás mintegy 16 —20%-a. Burgonyatermelésük — évi 800—900 vagyon — a fogyasztás mintegy 10%-ára nyújt fedezetet. Szőlő- és gyümölcstermelésük — évi 320— 360 vagon — az igényeknek kb. 5-6%-át elégíti ki. Sajátos termelési ág a gombatermesztés, ami lényegében egy szövetkezetben, a Duna Tszben koncentrálódott. A szövetkezet gombapincéiben az egészségtelen, sok kézimunkát igénylő hagyományos termelési módot a Tsz szakemberei által kidolgozott új technológiával váltották fel, ami a terméshozamok jelentős emelkedését eredményezte. A champignon gomba termelésük évi 280 vagon, ez biztosítja a fővárosi lakosság ellátását. Kedvező eredményű kísérleteket folytatnak a laskagomba termelésével. Bízunk abban, hogy előbb-utóbb a magyar konyha is befogadja ezt az egyébként kitűnő ízű, változatosan elkészíthető gombát. A mintegy 17 ha összterületű szövetkezeti növényházakban termelt virág a fővárosi igények mintegy 40—50%-át fedezi. Virágtermékeikből exportra is jut. Legerőteljesebben a baromfi ágazat fejlődött. A modern termelőberendezésekben évenként 50—55 millió db tojást termelnek, a fővárosi fogyasztás .16—18%-át. Emellett figyelemre méltó a baromfihús termelésük is. A termőterület csökkenése az utóbbi években már gátolta a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Mindinkább előtérbe került az agglomerációban működő szövetkezetekkel való egyesülés kérdése. Ennek előmozdítása érdekében a közelmúltban a budapesti mezőgazdasági termelőszövetkezetek irányítását a megyei tanácsi szervek vették át. A fővárosban működő szövetkezetek tovább kívánják bővíteni gazdaságaikat a termelés intenzív fejlesztése útján is, ez várhatóan még több, közvetlen fogyasztásra szolgáló terméket jelent majd a főváros számára. Kisgazdasági termelés A főváros körüli kisgazdaságok mindig jelentős szerepet töltöttek be a főváros életében. Felszabadulásunk után termékeikkel enyhítették az élelmiszerhiányt. A földreformot követően a főváros területének mintegy 41%-án, több mint 21 000 ha területen folyt kisüzemi termelés. E terület nagyobb részén a mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozók gazdálkodtak, s a kistermelés korlátai között lehetséges módon folytattak árutermelést. A szövetkezeti gazdaságok megalakulása, valamint a kisgazdasági területeket is érintő városfejlesztések miatt a kisgazdaságok száma és területe — s ennek megfelelően a mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozók száma a kisgazdasági termelésben — jelentősen csökkent. A fővárosban jelenleg a nagyüzemileg nem hasznosítható területek, a külső kerületek családi házait, nyaralóit övező kiskertek és a beépítésre váró telkek nyújtanak alapot a kisgazdasági — elsősorban házi kerti — termeléshez. Területük közel 10 000 ha, a főváros területének 19%-a. A kisgazdaságok száma becslésünk szerint mintegy 200 000, vagyis a fővárosban minden harmadik-negyedik család kötődik olyan kisebb-nagyobb területhez, melyen kertészkedésre nyílik lehetősége. A kiskertek területének mintegy 30%-án díszkertek vannak, bennük virágtermeléssel, míg a fennmaradó részen zöldség-és gyümölcstermeléssel foglalkoznak. Tapasztalataink szerint sok kiskert elhanyagoltságának az az oka, hogy használójuk mint városi ember nem rendelkezik az alapvető mezőgazdasági ismeretekkel. Ezért a kertkultúra terjesztése, a mezőgazdasági ismeretterjesztés nagyon fontos feladat. A városi kertkultúra fejlesztéséért sokat tesz a Budapest Fővárosi Növényvédő Állomás. Oktatások, előadások és szaktanácsadások tartásával segíti a kertészkedőket. Igény szerint helyszínen is nyújt szaktanácsadást. A vegetációs időszakban hetenként adnak növényvédelmi előrejelzést. Előrejelzéseik megjelennek az Esti Hírlap pénteki számában. Az állomás laboratóriuma a házikerti védekezés technikai kialakításán is dolgozik. A technológiák kipróbálásába évenként 50—60 olyan kerttulajdonost is bevont, akik a megadott technológiák szerint végzik kertjeik védelmét. Ezeknek az új, hasznos technológiáknak az elterjesztésére az állomás szakmai bemutatókat rendez. Egyre ismertebbé válik a Budapesti Kertbarátok Társadalmi Szövetsége, amely a Hazafias Népfront keretében szervez ismeretterjesztő előadásokat, szaktanácsadásokat, tapasztalatcseréket. Évenként 8000—10000 kiskert-tulajdonos vesz részt ezeken a rendezvényeken. Figyelmet érdemel a fővárosban a már több mint egy évtizedes hagyományra visszatekintő „mintakert" mozgalom, melyben évenként 600—800 kistermelő vesz részt. A mozgalomban részt vevők eredményeit kerületenként társadalmi bizottság értékeli, és helyi kiállításokon ismerteti. A kertkultúra fejlesztésének másik előfeltétele, hogy a kertműveléshez szükséges anyagiműszaki eszközök rendelkezésre álljanak. Tapasztalataink szerint vetőmagból, szaporítóanyagból, műtrágyából, növényvédőszerből a kisgazdaságok ellátása megfelelő volt. A kertészeti eszköz ellátás, az elmúlt években jelentkező javulás ellenére sem mondható egyértelműen jónak. Sokszor adott boszszúságra okot, hogy a hagyományos kertészeti eszközöket nem lehetett kapni, s a mind keresettebbé váló kisgépek választéka is igen szűk körű, s mondjuk meg őszintén, egy kicsit drágák is. A fővárosi kiskertek, figyelembe véve 10 000 ha területüket, 2 millió db körüli gyümölcsfa állományukat, mint árutermelő bázisok sem elhanyagolhatók. Statisztikai becslések szerint évenként 5000—6000 vagon szőlőt, gyümölcsöt, zöldségfélét,burgonyát termelnek. Termékeik többségét maguk a kistermelők fogyasztják el, de jut belőle a baráti kör számára is kóstoló, sőt piaci értékesítésre is kerül belőle egy kis mennyiség. A kisgazdaságok termékfeleslegének felvásárlását ma már szervezetten végzik a fővárosi ÁFÉSZ-ek, ZÖLDÉRT boltok. Állattenyésztés, állattartás főleg a külső kerületekben folyik intenzíven, ahol arra a település jellege lehetőséget biztosít. Az állattartás az 1970-es évek elejétől kezdve, az országoshoz hasonlóan csökkent. A csökkenés a kormányintézkedések hatására 1975-ben megállt. Az 1976—77. évi stabilizálódás ellenére a sertésállomány 72,6%a, a baromfiállomány 85%-a az 1972. évinek. Az utóbbi években az állattartás módja minőségi változásokon ment át. A korszerű technológia elterjedése (főleg a baromfitartásban) lehetővé teszi, hogy viszonylag kis területen, a környezet zavarása és szennyezése nélkül több állatot tenyésszenek. * A modern mezőgazdasági nagyüzemek szerves részei a fővárosnak. A Szentendre felől érkezőt, a városhatáron az Óbuda Tsz üvegvárosa, a Budai hegyeken barangolót a Kálváriahegy lábánál elterülő Rozmaring Tsz növényházai, a Budaörs felé igyekvőt a Sasad Tsz virágházai lepik meg. A forgalmasabb utaktól távolabb levő állattenyésztő telepek és az utak melletti, gondosan ápolt szántóföldek mind a korszerű mezőgazdasági termelés jelenlétét mutatják a fővárosban. A főváros mezőgazdaságának fejlődése és az urbanizáció távlatilag tovább mérsékelte ugyan a kiskerti termelés lehetőségeit, azonban a meglevő adottságok mellett is számos közösségi és egyéni érdek fűződik támogatásukhoz, fejlesztésükhöz. A kiskertek jellegzetes színfoltjai a városképnek, mint a város körüli zöldövezet részei mérséklik a környezeti ártalmakat, megtermelt termékeik segítik a lakosság ellátását. Nem elhanyagolható az sem, hogy a kiskertekben való foglalatossággal többezer fővárosi lakos tölti szabadidejét aktív pihenéssel, a közösség számára hasznos tevékenységgel. 18