Budapest, 1978. (16. évfolyam)

1. szám január - Szényi Gábor: Kirakatok, kirakatrendezők

Két belvárosi kirakat teni, hogy szebbek, frissebbek legyenek a pesti kirakatok. És még valami: szakmánk elnőiesedett; ez pedig azért okoz gondot, mert a kirakatrendező nem csupán sálakat, kendőket, táskákat rakosgat, hanem háztartási gépeket, ládákat, bútorokat, dobogókat is cipel. Télen a kirakatok fűtetlenek, nyáron pedig az üveg mögött 50 fokra is felmegy a hőmérséklet. A megfázás valósággal foglalkozási ártalom. * Boldog Béla, az OFOTÉRT dekorációjának vezetője, egyben a kirakatrendező szakosztály elnöke: — Vállalatunk sajátos helyzetben van, hiszen a legnagyobb országos hálózattal rendelkezik. 112 üzletünknek kétharmada vidéken található. A kirakatokra szakmai rangsort állapítottunk meg. Az első kategóriába tartoznak az áruházak, ahol minden koncentráltan található. A második kategóriába azokat soroljuk, amelyeknek helyben vannak üzletei. Ilyen vállalat például a Röltex, amelynek üzlethálózata csak Budapestre terjed ki. A harmadik kategóriába a megyei vállalatok tartoznak, a negyedikbe az országgos hálózatú cégek. Dekorációnkban 25—26 fő dolgozik, nagyobb részük nő. Általában havont? állítanak be új kirakatot. Ehhez a rendszeres munkához járulnak minden évben a különböző szakmai árubemutatókkal, az időszakos árleszállításokkal kapcsolatos teendők. A kirakatnak is nyomon kell — kellene — követni az üzleti élet eseményeit. Dehát ehhez sokkal több szakképzett kirakatrendezőre volna szükség. Nődolgozóink időnek előtte belefáradnak, férjhez mennek, vagy rájönnek, hogy nem ezt akarták. A szakma egészét tekintve igen nagy a fluktuáció. Minthogy nálunk sokat kell vidékre menni, premizáljuk a vidéki rendezéseket. Szakosított formában dolgozunk. Grafikusaink készítik a különböző táblákat, rajzos díszítőelemeket; rajtuk kívül van még egy tapétásunk is. Sajnos, dekorációs grafikusokat sehol sem képeznek hivatalosan, a Képzőművészeti Főiskolát végzettek pedig rangon alulinak tartják a dekorációs munkát. A Kirakatrendező Iskola sem old meg mindent; a szakmai képzésben változatlanul nagy felelősségük van a tapasztalt kirakatrendezőknek. A kirakatrendezés meglehetősen sok munkát és időt kíván, mert igen kevés az előre gyártott, a munkát könnyítő dekorációs elem. A Nyomdaipari Grafikai Vállalat ígérete szerint rövidesen forgalomba kerül majd az Alfaset típusú, nyomásra áttapadó betűkészlet, ami ha nem is csodaszer, de lényegesen egyszerűsíti a munkát. Van Budapesten egy dekorációs áruház, de ez a szükséges cikkeknek csak kis hányadát hozza forgalomba. Sok kirakatrendező panaszkodik: még a legáltalánosabban használt anyagokat sem lehet mindig kapni. Itthon nem alakult ki dekorációs iparág, ezért külföldről vagyunk kénytelenek vásárolni, drága pénzért. Egy darab fémes csillogású körminta például 400—900 forint! Nagy mennyiségben ez megfizethetetlen. Csak egyetlen vállalat több mint háromszáz ilyet használ el! Sajnos, nincs ma Magyarországon olyan kiskereskedelmi üzlet, amely rendszeresen ellátná szakmánkat megfelelő félkész és kész anyagokkal. Igaz, gyártó sincs, hiszen az egy-egy vállalat által rendelt kisebb tétel nem fizetődik ki. Kisiparossal pedig a szabályok szerint nem lehet dolgoztatni. Ugyanakkor a dekorációs műhely nem rendezkedhet be arra, hogy fémmunkákat, illetve műanyagmegmunkálást végezzen. Lehetőségként kínálkozik, hogy néhány nagyobb dekoráció összefogjon, szakosodjon. Budapesten jelenleg nyolcvan dekorációs műhely küszködik ezekkel a gondokkal. A fluktuációnak persze nemcsak a szakmai érdektelenség az oka, hanem a szakma nehézségi fokát figyelmen kívül hagyó alacsony bérkategória is. Hogy az Ofotértnál maradjunk: egy 18 éve dolgozó dekoratőrnek 3 300 forint az alapfizetése, amire általában 10 százalék prémium jön. A többiek messze elmaradnak ettől. A kezdőket 1 500 forinttal veszik fel. A vállalatok általában szükséges rossznak tartják még ma is a dekorációt. Mint mondják: ez nem termelő egység. Felmérések igazolják azonban, hogy kirakat nélkül visszaesik a forgalom. Ennél megbízhatóbb és pontosabb mérőrendszer még nincs. Általában ez a szakma is olyan, mint a futball: mindenki ért hozzá. A boltiaknak nemegyszer más a véleményük, elképzelésük, mint a rendezőknek. Ahhoz, hogy valóban esztétikus, mindig tiszta, csillogó-villogó kirakatokban gyönyörködhessünk, minden boltban kirakatfelelőst kellene megbízni, aki nap mint nap rendben tartaná, gondozná. Sajnos, ez illúzió. A kirakatokat ellepik a bogarak, a piszok. Takarítót még az üzletbe sem tudnak eleget szerződtetni.