Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - Vizy László: A „Najádok kútja” a Felszabadulás téren

MOZAIK A FŐVÁROS MÚLTJÁBÓL Az utcajárdák rendje Járdák csak a múlt század hatvar as éveitől van­nak fővárosunkban; akkor kezd«'. ,ön a burkolt kocsiút elválasztása a kétoldalt magasított jár­dától. A közúti forgalom növekedése emelte a járdán közlekedés szabályozásának fontosságát is, hiszen ha a járdát — akár építkezés, akár rakodás miatt tartósan elfoglalták, akkor a járókelőknek a forgalmas úttestet kellett használniuk. A múlt század vége felé a rendőrség két ren­deletre hivatkozva léphetett fel a járdák rendjét megsértők ellen. A főváros első, 1873. évi építési szabályzatának 65. §-a szigorúan megtiltotta a gyalogjárdák bármilyen célú elfoglalását. Korlá­tozást tartalmazott továbbá az akkori köztiszta­sági szabályrendelet 12. §-a, amely a köztiszta­ság érdekében tiltotta a közlekedés akadályozását a járdákon. A kereskedők ugyanis üzletük elé mindenféle ládákat és alkatrészeket raktak ki. Sőt, az élelme­sebbje, portékája jobb hirdetése érdekében, üzle­téből kiszögellő alacsony rudakra akasztotta nap­közben áruit, ami valóban akadályozta a gyalog­járókat. Különösen az akkor is már igen élénk forgalmú Váci utca egyes kereskedői raktak ki feltűnő és a forgalmat nagyban akadályozó hirde­téseket, cégtáblákat. Kifogásolta a rendőrség a kirakatot védő egyes bolti ernyők alacsony elhe­lyezését is. Mindezeket a rendőrség el akarta távolíttatni; ez azonban általában nem történt meg. A főváros mindezért külön szabályrendeletet alkotott a járdák, gyalogjárók közlekedési rend­jéről. Megtiltotta a 2,5 méternél (8 lábnál) hosz­szabban kiugró cégtáblák alkalmazását. Az 1891. január 8-i közgyűlés tárgyalta a fővárosi tanács tervezetet. Élénk vita alakult ki mindenekelőtt a rendelet-tervezet 9. §-a fölött. E szakasz sze­rint „a járdákon zárt sorban menéssel, csoportosu­lással és csoportos ácsorgással a közlekedést akadá­lyozni tilos." Az ilyet rendőri figyelmeztetéssel meg kell szüntetni. Az ellenszegülők kihágást követnek el, melyért 50 krajcártól 50 forintig ter­jedhető pénzbüntetés szabható ki. A közgyűlés tagjai közül többen, így Dezsényi József és Tenczer Pál, nem óhajtották ilyen kér­désben a rendőrség beavatkozását. Polonyi Géza (később igazságügyminiszter, majd a Főv. Köz­munkák Tanácsának elnöke) szintén e szakasz ellen szólalt fel. Mint kijelentette : . . . „híve a sza­badságnak, és barátja a rendnek is. Annak megál­lapítását, hogy hol kezdődik a csoport, nem lehet a rendörségre bízni. Más városokban is egyes élelmes kereskedők reklám céljára csoportosulásokat idéz­nek elő, melyekből semmi baj nem támad. A csopor­tosulást csak ott lehet eltiltani, ahol az veszélyes, ez pedig nem szabályrendeletbe való, hanem köz­rendészeti törvénybe." A teljes szakasz kihagyását javasolta. — A közgyűlés így is határozott. Pálinkamérések engedélyezése A századvégi Budapesten aggasztóan kezdtek elszaporodni a pálinkamérések. Bár nem annyira, mint az akkori Magyarország más területein (el­rettentő példaként emlegették, hogy Máramaros megye egyik, 3000 lakosú községében 40 pálinka­mérés található), mégis szükségesnek látszott a hatósági szabályozás. A főváros közrendészeti bizottmánya kimuta­tásba foglalta azokat az utakat, utcákat, tereket, ahol célszerű az ilyen üzletek eltiltása. Kimuta­tását megküldte a kerületi elöljáróságoknak, to­vábbá az érdekelt budapesti szesz- és likőrgyá­rosok ill. kimérők ipartársulatainak. Meghallga­tásuk után több — eredetileg tilalomra javasolt útvonalat kihagyott. A közgyűlés jóváhagyása elé terjesztett javaslat általános elvként kimondta, hogy templomok, iskolák, színházak és művelő­dési intézetek közelében, nemkülönben jelentős helyi közérdekek esetén pálinkamérések egyálta­lában nem nyithatók. Egyébként a javaslat a kö­vetkező felsorolást tartalmazta: „Pálinkamérések és zsibárus-üzletek nem gya­korolhatók:" I. kerület. „A várban a bécsi kapu-tér kivételé­vel sehol, továbbá az Alagút- Gránitlépcső-, Vár­fok-, Városmajor-, Apród- és Döbrentey-utcában, Döbrentey-közön, Döbrentey- és Egyház-téren, Felső-palota- és Palota-utcában, Rudasfürdő­téren és Vízmű-utcában." II. kerület. „Fő-utcában, Várkert-rakparton, Várkert-bazárban, Margit-rakodóparton, a Pálffy­térig, a Corvin-téren, Halász-utcában, Bomba­téren, Lánchid-utcában és a Budai-körúton." III. kerület. „A Városház-téren." IV. kerület. „Calvin- és Deák-téren, Deák-utcá­ban, Korona-herceg-utcában, Ferenc József-sétá­nyon (Corso), Szervita-téren, Bécsi-utcában, Kris­tóf-téren, Kishíd-utcában, Váci-utcában, Kígyó­utcában, Városház-téren, Eskü-téren, Torony­utcában, Hatvani-utcában, Ferenciek-terén, Egye­tem-téren és utcában, Papnevelde-utcában, Kecs­keméti-ztcában, a Lipót-utcának a Rózsa-tértől a Borz-utcáig terjedő részén, a Kalap-utcának a Lipót-utcától a Kéményseprő-utcáig terjedő részén, végre a Petőfi-téren." V. kerület. „Bécsi-utcában, Dorottya-utcában, Deák Ferenc-téren, Eötvös-téren, Fürdő-utcában, Ferenc József-téren és rakparton, Gizella-, József-és Lipót-téren, Marokkói-utcában, a Nádor-utcá­nak a Frohner-szállodáig terjedő részén, a Rudolf­rakparton, Vigadó-téren és utcában és a Wurm­utcában." VI. kerület. „Andrássy-úton, Teréz-körúton, az operaházat környező utcáknak ezen részében, Deák­téren, a nyaralók területén, végre a Király-utcában a körútig." VII. kerület. „Király-utcában a körútig, a Kerepesi-úton, a Szegényház-téren, a nyaraló területen, a városligeti fasorban, Damjanich-utcá­ban és Erzsébet-királyné út és Rottenbiller-utca közötti nyaraló területen." VIII. kerület. „Kerepesi úton, az Üllői-útón a Nagykorúiig, a Stáció-utcában, a körútig a Mária Terézia-téren, a Nemzeti Múzeumot környező utcaszakaszokon." IX. kerület. „Üllői úton a Nagykorúiig, a Cal­vin-téren, a Bakács-téren és a Lónyay-utcának a Mátyás-utcáig etrjedő részén." X. kerület. „Kápolna-téren." A főváros közgyűlése 1888. december 19-én tárgyalta az előterjesztést; azzal általában egyet­értett. Báró Kaas Ivor azonban az iparosok érde­keire hivatkozással azt javasolta, hogy a meglevő üzletek maradhassanak, csak a jövőben új enge­délyt ne adjanak ki. Dr. Nagy tanácsnok pártolta Kaas javaslatát, de azzal a kiegészítéssel, hogy a jelenlegi engedélyes halála vagy az üzlet átadása esetén azt ne lehessen folytatni. A Kerepesi útnál pedig mondják ki, hogy a belső Kerepesi úton pálinkamérés egyáltalán nem engedélyezhető, a külső Kerepesi úton azonban a meglevő pálinka­mérésekben csak padokat és asztalokat ne lehes­sen felállítani. A közgyűlés elfogadta az előterjesztett javas­latot, báró Kaas indítványának dr. Nagy tanács­nok által ajánlott módosításával. A közrendészeti bizottmány a rendezés végrehajtásának határ­idejeként 1890. május i-ét javasolta, ezt is elfo­gadták. Egyébként azután már nem a főváros, hanem az állami pénzügyigazgatóság vette kezébe az új engedélyek kiadását. Dr. Göbel József B HOMEPE: ^KujimuHoe CTpoMTenbCTBO — pa3BMTne ropo/ia (rian rioHrpau) cTp. 1—3 RINCATENB HUJTBAH UJéTep O POAHOM AONE CTp. 4—7 HlapownaTaK — MANEHBKMIÍ ROPOFLOK c öontujMM ripoLujibiM (3pBMH TaMauj) cTp. 8—11 B ^aujMCTCKMX 3acTeHKax (Jlacno flnreTM ) CTp. 12—13 PenopTajK o paöoHMx-accjjanbTMpoBmMKax (MuiTBaH Bana*) CTp. 16—18 Oco6bie TpaHcnopTHbie epefleTBa Ha ByflaiícKMX ropax (KanriaH Bepeiu) crp. 19—21 MacTep rpoTecKHoií nwTepaTypbi HujTBaH EpKeHb, II nacTb (Ea/ia* Bapra) crp. 22—23 CKynbriTop MapK Beapeuj (1870—1961) (Üo>Ke<t> Baflaw) cTp. 24—27 flMCKyccMíi 06 o6/umoBKe 4>acaAOB 3flaHMÜ Ha yn. PaKouM (3pxe6eT XappaK) crp. 29 /Hpyx<6a HapoAHoro TpMÖyHa Mwxaji TaHHMwa c rin­caTeneM MopoM ííoKaw (íío>Ke(|> MoriHap) CTP . 32—34 CTpoMTejibCTBO Biinn B nepnoA ne>KAy ABynn MM-poBbiMM BoítHaMM (tOfluT B«par) CTp. 35—37 BocnoMMHaHM» npo<f>eccopa MeAMUMHbi ApnaAa BoKaM (1856—1917) b TeaTpax ero KJHOCTH, 1 nacTb CTp. 38—41 BoccTaHOBneHMe craporo <f>OHTaHa B ueHTpe crona-Ubi (flacno BM3M) crp. 42—43 CONTENTS: Housing construction—city development (Dr. Pál Pongrácz) pp. 1—3. Writer István Sőtér talks about the homes he has lived in pp. 4—7. Sárospatak, a small town with a great past (Ervin Tamás) pp. 8—11. In Fascist prisons (László Ligeti) pp. 12—13. A report on asphalt layers (István Balázs) pp. 16—18. Special vehicles in the Buda Hills region (Kálmán Weress) pp. 19—21. István Örkény, the literary master of the grotes­que: Part II (Balázs Vargha) pp. 22—23. On the sculptor Márk Vedres (1870—1961) (József Vadas) pp. 24—27. Forum on the restoration of all the houses in Rákóczi Street (Erzsébet Harrach) pp. 29. The friendship of Mihály Táncsics, the tribune of the people and Mór Jókai, the writer (József Molnár pp. 32—34. Villa construction between the Wars (Judit Virág) pp. 35—37. From the memoirs of Árpád Bókay (1856—1917), professor of medicine: the theatre of his youth: Parti pp. 38—41. The resiting of an old fountain monument in down­town Budapest (László Vizy) pp. 42—43 46

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom