Budapest, 1978. (16. évfolyam)

3. szám március - Virág Judit: Villaépítkezések a két háború között

vagyis ezek a helyiségek is egybenyithatok az előbbivel. Mindez lehetővé teszi, hogy a sejtszerüen megalkotott térrészeket egymásbaömlő térként is el lehessen képzelni, s ez kimenti a ház lakóit a négy fal merev börtönéből. Ez a lakrész zárt és egyben nyitott, tágas, de mégis differenciált. Ezek az ellentétes tulajdonságok nemcsak kellemessé teszik a ház lakóinak életét, de a részek egymás közötti egységét is biztosítják. Az emeleten vannak a hálószobák és a hozzátartozó helyiségek, így az életfunkcióknak megfelelő téregységek kerülnek egymás mellé. Az ilyen házban nincsenek felesleges közlekedési terek. Az utak rövidek, nem metszik egymást; a különböző helyiségekbe közvetlenül el lehet jutni, nem pedig a többin keresztül. A jó alaprajzot a rákerülő szerkezet is követi. A helyesen tájolt házon érvényesül az a sokat hangoztatott elv, hogy a lakószobák minél több napfényt kapjanak: a ház kitárulkozik a természet és a nap felé, az utca és szélirány felől pedig zárt lesz. Mindezt az egy nézőpontra komponáltság megszűnése biztosítja, hisz az alaprajz nem engedi Kósa Zoltán: Villa a Széher úton (1934) többé főhomlokzat létrejöttét, hanem a négy égtáj felé rendeltetésszerűen más és más homlokzat kiképzésére kényszeríti a tervezőt. Keleten és Délen nagy nyílások és teraszok lesznek, ide néző lakó- és hálószobákkal, s e két homlokzat csupa nyitottság és mozgás. Az északi és nyugati homlokzatra az időjárásnak kiszolgáltatva mellékhelyiségek néznek kis ablakaikkal. Ez a két oldal elzárkózást és védelmet tükröz. Az ily módon tervezett ház a további alapvető feltételeket is biztosítja: a lehűlés elleni védelmet, az árnyék-fény kihasználását és a megfelelő szellőzést. Funkcionalista családi házat tervező építészeink alkotásai közül mindössze néhányat mutatunk be, melyek joggal biztosítanak helyet tervezőiknek a kor kiváló európai építészei között. Molnár Farkas: Villa a Kavics utcában (1931) Bakos Ágnes reprodukciói 37