Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Gál Éva: Az óbudai Zichy-kastély

Az óbudai Zichy-kastély A tárlat-, múzeum- és koncertlátogató közönség 1977-ben birtokába vette a főváros egyik jelentős barokk műemlékét, az újonnan restaurált óbudai Zichy-kastélyt. A főépület emeletén a rendkívül érdekes Kassákemlékmúzeum, a melléképületben az ugyancsak kitűnő óbudai helytörténeti kiállítás, időszakos tárlatok számára szolgáló kiállítóhelyiségek, a kastélyudvarban pedig szabadtéri hangversenyek kínálnak változatos művelődési és szórakozási lehetőségeket. A Fő téri épület igen hamar, egy rövid szezon leforgása alatt népszerű, látogatott helye lett nemcsak az óbudaiaknak, hanem a város más részein lakóknak is. Pedig még nem is olyan régen az építészettörténészek és várostörténészek szűk körén kívül csak az óbudaiak ismerték a Zichy-kastélyt — jobban mondva, azt a leromlott épületet, amelyet ilyen néven emlegettek, jóllehet külseje nem sokat árult el egykori főúri kastély mivoltáról A nem-óbudaiak általában azt sem tudták, hogy a Fő téri hatalmas épülettömb által körülvett teljesen zárt udvarban egy valaha szép palota rejtőzik. A Fő téri barokk épület voltaképpen igen rövid ideig töltött be kastély-funkciót: az építés elkezdésétől, 1746-tól számítva mindössze húsz esztendeig, 1766-ig, amikor is Óbuda és az óbudai uradalom a Zichy-család birtokából a kincstár tulajdonába ment át. A kincstári kezelés rövid idő alatt alaposan megváltoztatta — hátrányára — az ekkor már csak hivatali és raktári célokat szolgáló épület külsejét és belsejét. Hogy milyen lehetett abban a két évtizedben, amikor valóban grófi kastély volt, azt egykorú leírások híján csak a levéltári forrásokban — elsősorban az építési számadásokban és egykét leltárban — található töredékes adatokból próbáljuk meg rekonstruálni. A Zichy-kastélyról fennmaradt ugyan egy építési terv (homlokzat- és alaprajz), amelyet Jäger János Henrik budai kőfaragómester szignált, s amely ma az esztergoni prímási levéltárban található, de ez a terv nem valósult meg teljes egészében. Rendelkezésünkre áll egy másik rajz is a kastélyról: ezt 1774-ben készítette Gföller Jakab 40 kamarai építőmester, akinek az volt a feladata, hogy a meglevő kincstári épületeket mérje fel. Ez tehát nem tervrajz, hanem felvételi rajz, és a tényleges állapotot tükrözte. Csakhogy abban az időben az épület már csaknem egy évtizede nem kastély volt, a helyiségek rendeltetése megváltozott, s így ebből az eredeti belső elrendezés nem állapítható meg pontosan. A Zichy-család levéltárában őrzött építési iratokból, s egykét más forrásból arra következtethetünk, hogy eredeti formájában a kastély — bár főúri kastélynak viszonylag kicsiny volt — sokkal inkább rászolgált erre az elnevezésre, mint ahogy ezt a ránk maradt épület láttán gondolhatnánk. A ma is álló kastély építtetője Zichy Miklós volt, aki 1745-ben, anyja — özvegy Zichy Péterné Bercsényi Zsuzsanna — halála után lett Óbuda földesura. A mai kastély helyén már állt ekkor egy szerényebb, földszintes épület, amelyet Bercsényi Zsuzsanna építtetett magának özvegyi rezidenciául, 1728—1729 körül. Erről az épületről csak annyit tudunk, amennyit Bél Mátyás írt róla, 1737-ben megjelent „Notitia Hungáriáé Novae..." című munkájában. Bár a helybeliek már akkor is kastélyként emlegették, Bél Mátyás csak urbana villa-nak nevezte a sarkain tornyocskákkal díszített, kápolnát, ebédlőtermet és lakószobákat magában foglaló Zichy-házat. Egyébként ez sem üres helyre épült: a XVII. század végétől az óbudai urasági major volt itt (présházzal, gabonacsűrrel, a majorgazda lakásával); de a Zichyek földesuraságát jóval megelőzően, a középkorban, sőt a római korban is jelentős épületek lehettek ehelyütt, miként azt a közelmúltban a Budapesti Történeti Múzeum régészeinek itt folytatott ásatásai is mutatták. A jelenlegi épületkomplexus alapterülete valamivel nagyobb a régebbi, 1746 előttinél, mert Zichy Miklós az építkezés megindulása előtt a kastélytól délre álló öt jobbágyházat megvásárolta, s telküket a grófi parkhoz csatolta. Az új kastély tervét az építéssel megbízott Jäger János Henrik kőfaragómester és Bebo Károly óbudai szobrász rajzolta meg, Zichy Miklós elképzelései és útmutatásai szerint. A korábbi kastélyból nemcsak a melléképületeket (a mai Fő térre néző szárnyat) tartották meg, hanem magát a régi főépületet is: tetőszerkezetét lebontva, ezt használták fel az új épület földszintjéül. E takarékos megoldás ellenére a Zichy-kastély teljes építési költségei — a jobbágyok ingyenmunkájának értékét nem számítva — elérték a 80 ezer forintot. Zichy Miklós az 1746-ban aláírt építési szerződésben kikötötte, hogy az épülethez a legjobb anyagokat használják fel. Ő maga a saját uradalmából 150 ezer faltégla, 30 ezer tetőcserép, 20 kemence mész, 100 hajó homok, 100 öl falkő szállítását vállalta. Az ajtóknak és ablakoknak keményfából, sárgaréz veretekkel, táblaüveggel kellett készülniök. A grófi lakosztályok és termek márványkandallóit és különféle színű finom cserépkályháit Jäger egy bécsi kályhásmesternél rendelte meg. A kastélyban a gróf és a grófnő lakosztályán kívül kápolna, könyvtárterem, fegyverterem, kincseskamra (Silberkammer) kapott helyet; a főépülettől délre eső díszkertben üvegház és kerti ház (Lusthaus, Gartenhaus) épült. Az üvegházakba többek közt narancsfák kerültek, amelyeket Zichy Miklós egy bécsi kertésztől vásárolt. A kerti házban a lakószobák mellett biliárdterem és lövölde is volt. A kastély, a melléképületek s a park szobrászati és festészeti munkáira Zichy Miklós külön szerződést kötött ßeboval, Jägerrel és Vogl Gergely budai festővel. A lépcsőházat, a homlokzatot, a kertkapukat, a barokk ízléssel kiképzett kertet kőfaragványokkal, barokk kővázákkal és szobrokkal díszítették. Vogl feladata az volt, hogy freskókat fessen a lépcsőház és a kerti ház mennyezetére, meg a nagyterembe. Ugyanő végezte a festést és az aranyozást a kápolnában és a grófnő lakosztályában. Az 1750-es évek elejétől a már felépült kastélyban néhány évig — Zichy Miklósnak 1758 elején bekövetkezett haláláig —