Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Vértesy Miklós: A 400 éves Egyetemi Nyomda

( 171 ) Egyetemi Nyomda sajtói alól. Ez jóval nagyobb bármelyik más nyomda termésénél. A kiadott könyvek jobbadán latin nyelvűek, a sok teológiai mű mellett történelmi, jogi, bölcseleti, földrajzi és természettudományi tárgyúak. Nagyszombat ezáltal a tudományos élet egyik központjává vált. Ugyanakkor a magyar nyelvű irodalom szolgálatában messze elmaradt a debreceni nyomda mögött. Pázmány Péter művein kívül alig jelent meg egykét olyan kötet, amelyet irodalomtörténészeink számon tartanak. A hazai nyomdászatot súlyosan megbénította a császári udvar szigorú cenzúrája. De ez az Egyetemi Nyomda működését alig gátolta, hiszen a jezsuita vezetés eleve tartózkodott az egyházat vagy az államhatalmat támadó művek kiadásától. Jelentős változások nélkül múlt el a Rákóczi szabadságharc ideje. Az 1705. évi szécsényi gyűlés száműzte ugyan az országból a jezsuitákat, mert nem akartak hűségesküt tenni a szövetkezett rendeknek, de a fejedelem megengedte, hogy a Nagyszombatban élő 77 rendtag közül világi papként 47 ott marad hasson. A nyomda zavartalanul működhetett, sajtója alól került ki Rákóczi: Recrudescunt... című kiáltványának magyar szövege. A nyomda könyvkereskedéssel is foglalkozott. Ennek bizonysága többek közt egy 1710-ben megjelent katalógus, amely a kapható könyveket sorolja fel. Érdemes megjegyezni, hogy a 338 mű közt egyetlen olyan sincs, amelyik utalna arra, hogy a kiadás a magyar történelemnek milyen emlékezetes idejére esett. A nyomda állandó munkával látta el a városka kisiparos könyvkötőit, emellett saját műhelyt is tartott fenn. Az itt dolgozó mesterek önálló stílust fejlesztettek ki, amelyet színes bőrre nyomott, magyaros motívumú aranydíszek jellemeznek. A nagyszombati könyvkötő stílus hatása az egész Felvidéken érezhető volt. Költözés Budára Az 1770-es évek nagy változásokat hoztak. 1773-ban XIV. Kelemen pápa feloszlatta a jezsuita rendet, Mária Terézia pedig az egyetemet a nyomdával együtt államosította. Az ekkor készült leltár technikatörténeti szempontból rendkívül érdekes. A betűanyag 686 mázsa 30 fontot nyomott. A 133 000 forintra becsült vagyonhoz tartozott többek közt 6 sajtó, 938 rézmetszet nyomására szolgáló lap és 150 munkának majdnem nyolcezer kötete. 1777-ben a nyomda kisebb része régi helyén maradt, nagyobbik fele pedig az egyetemmel együtt Budára költözött, az Országház utcai Corvin házba. Kempelen Farkas kamarai tanácsos személyesen irányította a költöz-ködést. A gépeket, a betűkészletet szekéren vitték a Vág menti Nádszegre, s onnan sószállító hajókon Budára. A személyzet létszáma ekkor Folier János vezetőn kívül 10 gépmesterből, 8 szedőből és 1 szedőinasból állt. A királyné az üzemnek különféle kiváltságokat adott; ezek közül az a legfontosabb, hogy Magyarországon csak az Egyetemi Nyomda adhatott ki és terjeszthetett tankönyveket. Ennek a feladatnak azonban egyelőre csak nehezen tudott megfelelni. Hiányzott a Nagyszombatban maradt felszerelés, nem volt megfelelő vezető, az erősen kopott betűk és nyomódúcok miatt csökkent a színvonal. A kiadást különféle bürokratikus megkötöttségek is gátolták; a nyomdának minden kiadandó művel kapcsolatban részletes jelentést kellett készítenie a várható jövedelmezőségről. Ebben a korban sok író maga adta ki műveit, de könyveik gyakran nem bizonyultak elég kelendőnek, s igya nyomdaköltséggel, illetve annak egy részével adósok maradtak. Ez történt Verseghy Ferenc, Virág Benedek s mások esetében is. Mindezek következtében a nyomda jövedelme csökkent. Nem volt elég pénze a tiszteletdíjakra sem. Pedig az Egyetemi Nyomda azért kapott privilégiumot a tankönyvekre, hogy jövedelme egy részét a tudományos irodalom fellendítésére fordítsa. De például Griger Józsefnek., számos tankönyv szerzőjének közel másfél évtizedet kellett várnia, amíg honoráriumot kapott. Kovachich Márton György három vaskos kötetben írta meg a magyar törvényhozásra vonatkozó adatait (Suppiementum ad vestigia comitorum), szerződést azonban nem kötött előre, mert ilyesmire — véleménye szerint — csak a haszonra dolgozó magánnyomdáknál van szükség. A neves jogtudós mégsem kapott semmi tiszteletdíjat, még akkor sem, amikor a Helytartótanács megítélt neki ívenként 3 aranyat. Egyenetlen fejlődés az első világháború végéig A XVIII. század végén a nyomda teljesítőképessége erősen megnövekedett. A Nagyszombatban maradt felszerelést is Budára szállították, és megvették Novakovics ivón bécsi műhelyének betűit. 1798-ban a műhely vezetésével Bikfaivi Falka Sámuelt bízták meg. Ő korszerűsítette és bővítette a betűöntödét, számos szép vonalú betűcsaládot, sok könyvdíszt, címlapot tervezett és vésett, ezenkívül különös gondja volt a nem magyar nyelvű tankönyvekhez szükséges különféle ékezetes betűk elkészítésére. 1796-ban új cirillbetűs készletet szereztek be, s ettől kezdve a szerb könyvek túlnyomó részét Budán nyomták; 1803 és 1849 közt 258 m űvet. Itt készültek nemcsak az erdélyi, hanem a havasalföldi és moldvai románok szépirodalmi és tudományos kiadványai. A román irodalom első irányt adó triásza: George Sinkai, Petru Major és Sámuel Micu-Klein a nyomda korrektorai voltak. 1830-tól számos szlovák könyv is kikerült a nyomda sajtói alól, így a híres költőnek, Jan Kollárnak a művei, köztük egy szlovák népdalgyűjtemény, és a Slávy Dcera. Említsük meg a héber kiadványokat is; számuk 1877-ig elérte a százat. 1804-ben Sághy Ferencet nevezték ki gondnoknak; neki sikerült nagyobb beruházásokat eszközölni, szaporítani a sajtók számát. Szabadalomlevelet szerzett tiszti címtárak, schematizmusok nyomására. A tankönyveket nagyobb, könnyebben olvasható betűkkel szedette. Összeköttetésben állt sok írónkkal, és rávette őket, hogy kiadandó műveiket az Egyetemi Nyomdának adják. A nyomda kiadói tevékenysége a reformkorban nagyon lecsökkent, viszont a könyvesbolt-kiadók, az E^genberger, Emich, Geibel stb. cégek és az írók sok bérmunkát végeztettek a nyomdában. Itt nyomták többek közt Berzsenyi, Vörösmarty, Eötvös, Petőfi sok művét; itt készült számos folyóirat, így az Aurora, a Honderű, a Tudománytár, a Kisfaludy Társaság Évlapjai. A vállalat más nyomdák részére is szállított betűket. Ezért 1814-ben Schriftproben címmel betűmintakönyvet adott ki, amelyben a latin, német, az egyházi és világi cirill betűkből mutatta be készletét, antikvát és kurzívot egyaránt, tízféle nagyságban. Az 1824-es mintakönyv már a könyvdíszeket is tartalmazta. 1848-ban a kormány az Egyetemi Nyomdában készíttette hivatalos lapját, a Közlönyt; itt nyomták a bankjegyeket is. Mikor a minisztériumok és 32