Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Pajkossy György: A 175 éves Országos Széchényi Könyvtár

magyarok kiadványtermésének a felkutatását és megszerzését jelenti. A könyvtár állami dotációja lehetővé teszi a hiánypótlást és ritkaságok beszerzését is. Az utóbbi években a könyvtár első rendű nemzetközi ritkaságokat: Corvin-kódexet, Lisztkéziratokat szerzett be külföldi aukciókon. Kézirattára, mely számos nemzeti kincset, nyelvemléket, kódexet, írói levelezést és relikviát őriz, tervszerűen gyűjti a modern irodalmi, közéleti, tudományos kézirathagyatékokat is. A könyvek, folyóiratok és hírlapok központi gyűjteményein és a Kézirattáron kívül a könyvtár sokféle matériájának a gyűjtése a Régi Nyomtatványok Járó ban, a Zeneműtárban, a Színháztörténeti Torban, a Térképtárban és a Kisnyomtatványtárban folyik. Ezeknek a gyűjteményeknek mindegyike a maga nemében rendszerint a legjelentősebb — vagy éppen egyetlen — hazai gyűjtemény. Míg a gyűjtemények lehetőségei nőttek, s a könyvtárközi jellegű szolgáltatások ugyancsak követik az igényeket, mindeddig kényszerűen stagnál az olvasószolgálat fejlesztése. A könyvtár központi épületében ma sincs lényegesen több olvasóhely, mint a század elején. Az olvasótábor viszont jelentősen megnőtt. A nemzeti könyvtár olvasószolgálata mindig is kettős arculatú — egyrészt tudományos, másrészt művelődési jellegű — volt. A művelődési igények nagyarányú növekedése konfliktust idéz elő: az egyetemisták és főiskolások tömeges és indokolt igénye — például — a kis férőhelyű hírlapolvasóteremben olykor akadályozza a tudományos kutatók kiszolgálását. A könyvtár mai murrkáját két problémakör befolyásolja különösen: egyrészt a megfelelő szakirányú személyzet utánpótlása, másrészt a helyhiány. Bár a munkatársak száma meghaladja az ötszázat — köztük sok Szinnyei József (1830—1913) fénykép szaktudóssal és fiatal könyvtárossal —, magas szaktudományi szintű munkatársat, történészt, irodalomtörténészt, nyelvészt nehéz találni; az oktatásban vagy a kutatásban való elhelyezkedés csábítóbb, mint a könyvtár, ahol a munka egy része többnyire ügyviteli-technikai. A helyhiány pedig raktári, olvasó-és munkahelyben egyaránt keserves. Ma a könyvtár osztályai és gyűjteményei a központon kívül öt fióképületben, és szerte a városban számos raktárban vannak elhelyezve. A nemzeti könyvtár csak az elkövetkező évtizedtől várhatja sorsának döntő fordulatát: új épületének, a Budavári Palota krisztinavárosi szárnyának 1980 után esedékes elfoglalásával. 1958-ban született határozat ennek a hatalmas épületnek az átalakításáról és újjáépítéséről. Az építkezés késedelme igen súlyosan érinti a könyvtárat. Némileg az a veszély is fenyeget, hogy az építési tervek egyes elemei időközben túlhaladottakká válnak. Egyedül a könyvtár raktárainak nagyobb hányada készült el az épületben, így a raktári helyhiány nagy mértékben enyhült. Mit várhat a főváros és az ország a nemzeti könyvtár áttelepülésétől? Mindenekelőtt a könyvtár és az ugyancsak helyszűkében élő Nemzeti Múzeum állapotának a normalizálódását, a nemzeti könyvtárnak építészetileg méltó elhelyezését — a kor színvonalán álló modern belső technikai felszereléssel, a könyvtár látogatói és olvasói számára élménytadó, kényelmes és célszerű belső környezettel. Ebben az épületben az olvasóhelyek száma a jelenleginek mintegy háromszorosa lesz, így a könyvtár tudományos és közművelődési feladatai egyensúlyba kerülhetnek. Az új épületben egymáshoz koszorúban csatlakozó nyolc hatalmas teremben egyrészt segéd könyvtárakat, másrészt -— az ismeretek és tudományok rendjében — olyan sok ezer kötetes könyv- és folyóirat-gyűjteményeket lehet az olvasó számára közvetlenül hozzáférhetően elhelyezni, melyek a modern hazai szakkönyvtermés bőven válogatott anyagát tartalmazzák. A könyvtár az irodalom- és történettudományi kutatómunka számára külön szaktudományi színvonalú kézikönyvtárat kíván rendelkezésre bocsátani. A különgyűjtemények ugyancsak saját olvasótermeket kapnak, nyilvános használatú kézikönyvtárakkal. Könyvtárosok és olvasók joggal remélhetik, hogy ez az új könyvtárépület a XX. század igényeinek megfelelően váltja majd valóra Széchényi Ferenc szándékát. Ptolemaeus Cosmographiájának (Ulm, 1482) világtérképe. Széchényi Ferenc példánya az OSZK gyűjteményében. (A térkép a következő oldalpáron) 23