Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Konrádyné dr. Gálos Magda: Nyugat Irodalmi Emlékmúzeum

Ady Endre levele Flesch Bálint reprodukciói a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből társa lelkesen köszöntötte. A Tanácsköztársaság irodalmi életének irányításában a nyugatosok élen jártak. Riportok, versek születtek. Fényképek és dokumentumok bizonyítják a kiállításon a Nyugat állásfoglalását. Fájó esemény 1919-ben: meghalt Ady Endre. A folyóirat Ady emlékének szentelt számát is láthatjuk a tárlóban. A húszas években a forradalmi szereplés nagy támadási felületet jelentett a Nyugat-nak. A lap a humánus, haladó eszmék zászlóvivője maradt, s igyekezett a politikailag támadott íróknak is teret nyitni. Kiadták Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig és Kassák Lajos: Egy ember élete című regényét, az évtized második felében Móricz Zsigmond: Űri muri-ját, Kosztolányi Dezső: Édes Anná-ját. Új írók is feltűntek. Úgy mondják, a második nemzedék. (De lehet-e a nemzedékek között határvonalat vonni ?) Megjelennek a Nyugat-ban Illyés Gyula, Sárközi György, Erdélyi József, Szabó Lőrinc, Németh László írásai. És megjelenik József Attila verse. 1928: a húszéves jubileum. Az évforduló ünnepségeinek fényképeit látjuk a múzeumi falakon. A Nyugat-nak hallatlan sikere van. 1929: Osvát Ernőnek, az írók nagy nevelőjének halála. Gyász. Nekrológok. Egy korszak befejeződött. * A folyóirat kezdettől törekedett a világirodalom megismertetésére. Térben Japántól Amerikáig és főként minden európai országból, időben ősi alkotásoktól az antik világon, a középkoron, reneszánszon át a legmodernebbekig fordították és megismertették a legszebb verseket. A Nyugat írói remek műfordítók voltak. Megjelent Babits Mihály: Az európai irodalom története, Szerb Antal: A világirodalom története összefogó műve könyvalakban. A folyóirat hasábjain remekművek fordítása látott napvilágot. Gorkij családregénye, Az Artamonovok (az írótól kapott kefelevonatról lefordítva) előbb jelent meg magyarul, mint oroszul. Marcel Proust: Az eltűnő idő, Roger Martin du Gard: Vén Európá-)a is a francia megjelenés után hamarosan került magyarul kézbe. Shaw, Thomas Mami, R. Tagore, Solohov és sok-sok más íróról szóló tanulmányt közölt a Nyugat. Móricz Zsigmond kézírásos feljegyzései terveiről, érdekes levelezések, plakátok, fényképek és grafikák tarkítják az Emlékmúzeumnak a korai harmincas éveket felelevenítő részét. Aztán ismét háborús szelek kezdtek fújni. A Nyugat 1934-ben közölte Babits cikkét: „Mit tegyen az író a háborúval szemben?" És ezt a többi neves szerző azonos témájú nyilatkozata követte. A folyóiratban ismét új nevek villantak fel. Megjelent az első Radnóti vers. A változatlan szellemet Illyés Gyula: Puszták népe, Oroszország, Nagy Lajos: Kiskunhalom, Radnóti Miklós: Járkálj csak, halálraítélt! kötetének megjelenése bizonyította. Most már a harmadik nemzedéknek nevezett írócsoport tűnt fel. Nagy részük ma is gazdagítja irodalmunkat. A Nyugat-ot 1941-ben (Babits halála után, annak ürügyén, hogy a lapengedély a szerkesztő személyéhez kötött) megszüntették. Később munkatársai közül többet, így Radnóti Miklóst, Szerb Antalt, Halász Gábort a fasiszták meggyilkolták. Szellemi hagyatékát az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillag-nak sikerült továbbvinnie, 1944-ig, míg a német megszállás megszüntette. Megrázó dokumentumokkal idézik föl az Emlékmúzeumban ezt az utolsó korszakot is, A Nyugat történetének bemutatását a következő teremben íróinak portré-galériája követi. A képek kiváló művészeink alkotásai, akik a Nyugat vonzáskörébe tartozva, annak szellemében ábrázolták nagyjait. A képzőművészeti kiállítás szobrai, reliefjei, festményei, érméi mély művészi élményt jelentenek. Az utolsó helyiség kiállítási anyagának sokféleségét a gyűjtő személye kapcsolja a Nyugat-hoz. Bäsch Lóránt lelkes műgyűjtő volt, sokrétű szerzeményeinek néhány szép darabja gyönyörködteti a múzeumlátogatót. * Visszakanyarodva a régmúltba, megpróbálom összeilleszteni emlékfoszlányaimat: milyennek is láttuk félszáz évvel ezelőtt a Nyugat-ot ? A mi vidéki gimnáziumunkban a folyóirat említését is óvatosan elkerülték, ott még Ady neve sem hangzott el. Ha imitt-amott járt is a folyóirat a szülőknek, diákgyerek kezébe nem adták, a „nemnekedvaló" kategóriába tartozott. Kiváltságnak éreztem, hogy én otthon elolvashattam (akadt benne cikk, amit nem is egészen értettem). Ha Pesten jártunk, apám megmutatta a Nyugat íróit (akkoriban a Centrálban volt asztaluk), néhányukat meg is ismerhettem. A harmincas évek elején, a pécsi egyetemen már idős profeszszoraim sem hallgathatták agyon; Ady nimbusza egyre nőtt, a Nyugat pedig tekintélyes folyóirat lett. Magunk szervezte kis összejöveteleken (szeminárium ? önképzőkör ? minek nevezzem?) lelkesen szavaltuk Adyt, vitattuk a Nyugat közleményeit. Az egyik húsvéti vakáción hazautaztam Győrbe, és ott lehettem a Nyugat-esten, ahol Babitsot, Móriczot, Karinthyt hallhattam. Ma is féltve őrzöm kedvesen dedikált köteteiket. A Nyugat Barátok Köre igen aktívan működött, az ilyen felolvasó estek gyakoriak voltak Pesten és vidéken. Kezdő tanár koromban Ady már szerepelt a tantervben (erősen kirostált művekkel), s a Nyugat-nak még néhány költője (akit nem ítéltek túl baloldalinak). A legelsők közül a legtovább élőknek a képét a hatvanas évekből idézem fel. Gellért Oszkárét, aki kesernyésen jegyezte meg, hogy verseit már nem értékelik úgy, mint „akkoriban". Kassák Lajosét, aki inkább képeit mutatta, mint hogy műveiről beszéljen. Füst Milánét, aki nem mulasztotta el, hogy vizsgáztasson : melyik művét nem olvastam. Tersánszky Józsi Jenőét, aki minden fölösleges szócséplés helyen inkább furulyázott vendégének . . . * A Petőfi Irodalmi Múzeum eddigi alkalmi Nyugat kiállításainak látogatottsága bizonyította, hogy a folyóirat iránti érdeklődés élénk. Az új múzeum vonzása még nagyobb hatósugarú lesz. A diákok tudását vizuális benyomások mélyítik. Az idősebbekben emlékek elevenednek fel. Közben pedig az Emlékmúzeum létesítői szövik a terveket a kiállítás további formálására, és gyűjtik a Nyugat íróinak fellelhető relikviáit. Mindenki levonhatja a tanulságot a látottakról. A Nyugat-ba írni hitvallást jelentett és rangot, egyes években veszedelmes állásfoglalást is. A költői szabadság és az új szellem jegyében mindig a legjobb irodalmat nyújtotta: S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni, Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni. (Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz) 20