Budapest, 1977. (15. évfolyam)

12. szám december - Tamás Ervin: Bonyhád

dolgozni, Teri néni — vagyis Boros Antalné — intézte el, hogy felvegyék a Füredi úti lakótelep egyik bölcsődéjébe. Napokig minden reggel sírva váltunk el, napközben is mindig fel akartam ugrani a gép mellől, hogy odaszaladjak, megnézzem, mi van vele, mit csinál. . . Remélem, mi is kapunk új lakást rövidesen, mert a mostani kicsi, vizes. Talán ezért volt annyiszor beteg a gyerek. Addig nem is gondolhatunk kistestvérkére ... A másik kismama, Varga Lajosné is három év után jött vissza dolgozni. Rákosszentmihályon laknak, az édesanyjáéknál. Kislányát csak egy távolabbi óvodában sikerült elhelyezni. A gyerek nyolc hónapra született, így, főként az első időben, különleges gondozást kívánt. A fiatalasszony mindent egyedül végzett a gyerek körül. A férje soha semmiben nem segített, mindig csak a jól ismert szöveget mondta: „Egész nap itthon vagy, semmi dolgod, mit akarsz tőlem!" Nemrég váltak el. A kismamák véleménye szerint sok ifjú apa hajlamos rá, hogy kivonja magát a család közös tennivalóiból. Az üzem társadalmi szervezetei ebben is segíthetnének; valamiféle „apák iskolája" ugyancsak üdvös lenne! Oláh Károlynénak már nyolcéves a kislánya. Annak idején ő is otthon maradt három esztendőre. — Akkor még nehezebb volt, mint most — mondja —, a vállalat is kevesebbet segített. Két és fél év után jött egy körlevél: közöljem, mikor szándékozom újra dolgozni. Ennyi volt a kapcsolatunk. Ma sokkal jobb a kismamáknak. Az üzemben van nőgyógyászat, belgyógyászat, fogászat, itt ez az egyműszakos varroda, haza lehet hordani az ételt az üzemi konyháról. De a tanulást bizony nehezen tudjuk vállalni. Én is elkezdtem a textilipari szakközépiskolát, aztán egy év elteltével abbahagytam. A gyerek, a háztartás, az üzem, a KISZ-titkári teendők, meg a tanulás — sok volt egyszerre. De jövőre szeretném folytatni. E néhány véleményből is kiviláglik, van még bőven feladat: a bölcsődei, óvodai gondok, a munkahelyi problémák, az anyák otthoni magáramaradottsága stb. — megannyi tennivalót kínál társadalomnak, munkahelynek, családnak. De az eltelt évtized alatt a Gyes minden kezdeti aggályoskodással és gáncsoskodással szemben bebizonyította létjogosultságát. 1968—75 között több mint három ezrelékkel emelkedett az élveszületések száma. Kevesebb bölcsődére volt szükség, az építési kapacitást több óvodai hely létesítésére fordíthatták. A Gyes-nek van múltja, s még inkább jövője. Évről évre mind többen élnek a gyermekgondozási segély lehetőségével. 1976-ban 300 ezernél is több édesanya maradt otthon, hogy maga gondozza, nevelje gyermekét. Ennek jótékony hatása forintban, százalékban, ezrelékben aligha mérhető. Szabó Gabriella 12 Ha a pesti panorámát valamely magaslati pontról nézegetjük, a Keleti Pályaudvar közelében élénk-zöldes csillogó építményt pillantunk meg: az Országos Traumatológiai Intézet nyolcemeletes tömbjét, a Mező Imre úton. A Traumatológiát kiváló egészségügyi intézménynek ismerik nálunk és külföldön egyaránt. Az 1940-ben épített baleseti kórház keretében 1956. január elsejével szervezték meg az Országos Traumatológiai Intézetet. Az intézet mindenkor szem előtt tartotta a szakterület fő feladatait: a gyógyító, megelőző munkát, és a súlyos, friss sérültek, s a más osztályokról átküldött „súlyos esetek" ellátását. Mindez csak aTraumatológiai Intézet lehetőségei közt valósítható meg. Az intézet további feladata az életmentést szolgáló intenzív betegkezelés. Magyarországon elsőként a Traumatológián létesült intenzív betegellátó osztály, 1958-ban. Fontos intézeti munka az oktatás, a továbbképzés is. A Traumatológián hamarosan kialakult a korszerű, egységes szemléletű sérültellátás. Ezt azonban nem követte kellő mértékben és megfelelő színvonalon a járóbetegellátás, minthogy az ambuláns sérültek kezelése a legkülönbözőbb kórházi, körzeti, szak-, sőt magánrendeléseken történt. Ennek a hiánynak pótlására a Főváros Tanácsa 1961-ben, aTraumatológiai Intézet segítségével, létrehozta a Központi Baleseti Ambulanciát. Az Országos Budapesten a baleseti szolgálat, illetve ügyelet megoszlik a főváros különböző egészségügyi intézményei, baleseti osztályai között, oly módon, hogy a hét minden napján egy-egy baleseti osztály tart vezetőügyeletet. A beosztás egy évre előre elkészül. A Mentőszolgálat ennek ismeretében a súlyosabb sérülteket a mindenkor ügyeletes traumatológiai osztályra, a könnyebb sérülteket pedig — ugyancsak egy évre előre elkészített napi beosztás szerint — az ügyeletet tartó sebészeti osztályra szállítja. Az utóbbi években az I. és a XII. kerületi lakosok részére a János, a VI. és a VII. kerületbeliek számára a Péterfy Sándor utcai, a IV. és a XV. kerület lakosai részére pedig az Újpesti Kórházban baleseti utókezelő decentrum létesült. Az Uzsoki utcai Weil Emil Kórházban — ahol 1928 óta működik traumatológiai osztály —, ugyancsak szerveztek baleseti utókezelő részleget. Baleseti ambulanciát rendszeresítettek Csepelen is. Az Országos Traumatológiai Intézet épülete (Csigó László felvétele) 1961. május elseje óta a Központi Baleseti Ambulancia állandóan ellátja Budapest és környéke ambuláns sérültjeit, megállás nélkül, éjjel-nappal, vasárnap és ünnepnap. Fennállásától 1975 végéig 604 985 ízben kezelt beteget. Jelentős sikert ért el a gyógyításban alkalmazott újításaival. A baleseti ambulancia páratlan értékű dokumentációt őriz. Tapasztalatait, eredményeit átadja az ország valamennyi, balesetet ellátó intézményének. Hazánkban a baleseti sérültek funkcionális kezelését elsőként a budapesti III. számú Sebészeti Klinikán szervezte meg Borisz Petrovszkij professzor (ma a Szovjetunió egészségügyi minisztere), 1949 és 1951 között. 1952-ben a mozgásszervi sérültek utókezelése és rehabilitációja érdekében tanácsi intézményt létesített a főváros; ez az intézmény 1960 óta a Traumatológia Szántó Kovács János utcai épületszárnyában elhelyezett rendelőintézetben működik. Az osztály sokáig a főváros egyetlen ambuláns utókezelő intézménye volt, s ma is ellátja 16 kerület sérültjeit és a legsúlyosabb eseteket az egész fővárosból. Munkája fokozatosan kiterjedt az orvosi és a szakmai rehabilitációra is. Az Országos Traumatológiai Intézetnek e téren továbbképző bázisa lett.