Budapest, 1977. (15. évfolyam)
11. szám november - Kovalovszky Miklós: „Budán fogok lakni . . . hogy közel legyek Pesthez”
A Víci körút (Bajcsy-Zs. út) 74. sz. ház A Honvéd utca 10. sz. ház Tahin Gyula felvételei egyre inkább irtózik és menekül. Nagyon megkedvelte rejtekhelyét, ezt a budai „Bakonyt'''', s pompásan érzi magát e romantikus városi remeteségben, a szinte falusias csöndű magányban. Mint egy emberkerülő, különc várúr, úgy élt a kiürült épület szárnyának legutolsó, földszinti szobájában. Egészen a maga ura: napokig se néz be a városba, ha azonban kedve tartja, bekocsizik valamelyik szokott vendéglőjébe, vagy pedig telefonon meghívja barátait vidám vendégségre. Sőt fölkeresi egyegy női rajongója is, ha kinyomozza a költő rejtekhelyét. A közelben volt a Holtzspachféle üdülőtelep és nyári vendéglő. Az őszi-téli hónapokra megüresedett helyiségeket egyetemistáknak engedték át szállásul. Ady hamarosan megismerkedett velük, s ha unatkozott vagy emberek közé kívánkozott, átment hozzájuk. A Galilei Körrel való kapcsolata is mutatja, mennyire vonzódott a fiatalsághoz; itt is szívesen időzött körükben, beszélgetett velük, részt vett esti összejöveteleiken. A szomszédság kínálkozó alkalma és különös, szenvedélyes érdeklődése is ösztönözte Adyt, hogy többször meglátogassa, nyilván orvos-ismeretségei révén, a lipótmezei elmegyógyintézetet. Egyik-másik ápolttal barátságot is kötött, s eljártak borozgatni a hűvösvölgyi Balázs-vendéglőbe. (Az emberi lélek furcsaságai, torzulásai mindig, talán már gyermekkorától foglalkoztatták Adyt: novelláiban sűrűn tűnnek fel őrültek, bolondok, hibbantak.) Egy ilyen látogatásukat Dénes Zsófia is leírja, Élet helyett órák c. könyvében. A Park Penzióhoz fűződik ugyanis Ady életének egy majdnem-fordulata: egy hozzá látogató író barátja, Balázs Béla révén megismerkedik Dénes Zsófiával, aki akkor mint fiatal özvegyasszony, a Világ munkatársa. A hirtelen föllobbanó, de — családjának biztatására is — már megállapodásra vágyó „öreg legény" házasságra gondol. A névnapi vacsorán Zsuka :— ahogy becézik — már a költő kiszemelt menyasszonyaként vesz részt. A házasság terve meghiúsul, de mindvégig megmarad köztük a legőszintébb barátság. Adyban szívmelengető emlékeket hagyott a Hűvösvölgyben töltött néhány hónap; ezt bizonyítja, hogy — bár életrajzi írásaiban alig találunk pontosabb helyrajzot — a hűvösvölgyi házról és környezetéről lírai leírást ad egy novellaszerű emlékezésében (Legendák kis leányokról I. A nagy Ház): ..Mikor az Ősz ráismert uj es méltó fiára, kiakolbólitotta őt a Városból, de úgy, hogy a Város lármája még olykor-olykor megcsiklandozhassa jóllakott füleit. Ez az ember nem vándorolt messzire, de közelre sem, ködös volt akkor szeptember-vég, s befogadta a Ház, kriptás, különös nagy épület. S az ember ujjongott a Házban, gyermekeseket és sokat kacagott. A Ház tornyos volt, sok szobájú, a legmagasabb felhők is leszállingóztak a kedvéért, s mikor nagy kertjében késői virágokért botorkáltam, egy-egy deres őszirózsával nagyobb felhődarabot vittem a szobámba a szobámnál." A hely iránti vonzalmának másik jele, hogy másfél év múlva, 1915. március 27-én, esküvője napján a hárshegyi Schüllervendéglőbe viszi ki ebédre legközelebbi barátait. Az egykori Park Penzió szomszédságában ma is álló Hársfa vendéglő volt tehát e nevezetes esemény színhelye. A János kórházban és a városligeti Park Szanatóriumban töltött hetek után, 1914 elején Ady ismét a Hűvösvölgybe költözik, s az ébredő tavasszal föllobbanó életvágya versben tör ki, megörökítve a magányból az élet zajlásába kívánkozó újult egészség hangulatát: Tavasz-nap: megint megcsillogtatok, Havukat a hegyek csobolták S úgy léptetek, mint tarka csillagok, Mint szines angyal-csordák. Hűvösvölgyemből sebten, rohanón Tűntetek elébem, Tarkán, asszonyosan, szédítőn, Rejtetten Tavasz blúzaiba, Nyugtalanul és negéden. 22