Budapest, 1977. (15. évfolyam)

10. szám október - Gellér Katalin: A gödöllői műhely

Gellér Katalin 24 A gö< A„gödöllőiek" 1909-es bemutatkozását a Műcsarnokban szélsőséges vélemények, egymásnak ellentmondó kritikák kísérték. A lelkesedő, a szimbolikus törekvéseket üdvözlő kritikusok mellett mások csupán az angol preraffaeliták megkésett utánzóit látták bennük. „Ennek (t.i. a preraffaelita mozgalomnak) mind meg kellett történni, hogy a pókhálós magyar kultúrában jöjjenek szandálban járó késő utódaik" — írta Bölöni György. Szélsőséges ellentétek között mozgó kritikai visszhang jellemzi utólagos értékelésüket is. Petrovics Elek, mozgalmuk ismertetője és támogatója, elsősorban a rossz gazdasági viszonyokban látta a telep szétesésének okát, „mielőtt még igazi gyümölcseit megteremthette volna." Kállai Ernő szerint a magyar formakészségnek és temperamentumnak az expresszív-naturalista festészet a megfelelője — így „a síkszerű és vonalas dekorativitásra törekvő gödöllőieket" száműzi a magyar festészetből. Genthon István egyenesen úgy érzi, hogy amikor az első világháború szétszórta a gödöllői telepet, „csak egy negatívumot tüntetett el." Milyen volt, mit képviselt végülis a Körösfői-Kriesch Aladár Nagy Sándor: Illusztráció Móka bácsi meséihez